„Kis dolgok is elbűvölhetnek"

Az archív felvételek kiadására szakosodott Profil-Hänssler ezúttal három kiváló énekművész, Erna Berger, Ruth-Margret Pütz és Hermann Prey művészetének állít emléket, különleges, mégis szinte ismeretlen felvételeik kiadásával.

Zay Balázs

Hugo Wolf Itáliai daloskönyve a dalirodalom remekei közé tartozik, ismertsége mégis jóval kisebb, mint Schubert és Schumann nagy ciklusaié. Wolf fontos kapocs a romantika és a modern között, Mahler előtti és Mahler melletti egyszerre. E sorozata keletkezésekor Mahler már a II. szimfónián és A fiú csodakürtje néhány dalán dolgozott. Goethe és Schubert nyomán pedig Olaszország és a német dal összekötése már önmagában izgalmas.

Expresszív énekek, innen a kapocs Mahlerhez (aki kiteljesítette a női és férfi énekesre írt dalciklus műfaját) és Dietrich Fischer-Dieskauhoz is. Az ő egyik máig legismertebb felvétele - melynél Elisabeth Shwarzkopf volt a partnere. Fischer-Dieskau e ciklust felvette még Irmgard Seefrieddel és Christa Ludwiggal is. Olykor tenoristák is előadták, Peter Schreier ugyancsak többször lemezre vette (Edith Mathis és Felicity Lott mellett), és Hans-Peter Blochwitz (Christiane Oelzével) is megörökítette. A művet lemezre éneklő baritonok közt kitűnik még Gérard Souzay (Elly Amalinggel), Olaf Bär (Anne-Sofie von Otterrel), Håkan Hagegård (Barbara Bonney-val), Christian Gerhaher (Mojca Erdmannal) – és Hermann Prey. Az ő régi felvétele jelent most meg a Profil-Hänssler kiadásában. Tudtommal másik felvétel nem készült vele. Harminc éves volt ekkor, partnere, Erna Berger pedig majdnem hatvan. A grafikustól bizony már-már illetlenség, hogy – ma, amikor már életkortól függetlenül emlékszünk e két jeles művészre – nem egy fiatalabb fotót tett róla a borítóra. Annál is inkább, mert ami a legfeltűnőbb Berger éneklésében, az éppen a fiatalosság, mintha Zerlina énekelné Wolf dalait. Berger volt is Zerlina, hallhatjuk Furtwängler legendás 1954-es salzburgi Don Giovannijában. Leghíresebb felvételei Mozart Varázsfuvolája Sir Thomas Beechemmel 1938-ból, melyben Az éj királynőjét énekelte, s a Renato Cellini vezényelt Rigoletto 1950-ből, melyben Leonard Warren és Jan Peerce volt a partnere.

Prey éneklése kiváló, kár, hogy művészete mára a feledés homályába merült. Expresszív, de nem olyan erősen, mint Fischer-Dieskau, kiegyensúlyozott, ami előrevetíti néhány későbbi jeles dalénekes stílusát. Hangja mélyebb és testesebb, mint Fischer-Dieskaué, ugyanakkor a magasabb regiszterekben kinyílik. Olykor humor bujkál benne, nem csoda, hogy az egyik legjobb Papageno volt (Solti első felvételén hallhatjuk).

A pianista, Günther Weissenborn, kiválóan kísér. A felvétel több okból is modern. A zongora egészen előtérbe kerül, nem szorul az énekes mögé. De nem estek a másik végletbe, a zongora nem fedte a dalnokot. Mind Berger, mind Prey éneklése letisztult, sallangoktól, a korábbi romantikus megközelítés erős kifejezési módosításaitól mentes, ami különösen Berger tekintetében előremutató. Ez jellemzi a második albumot nyitó Schumann-darabot, az Asszonyszerelem, asszonysorsot is. Berger németes, pedáns, nem rossz értelemben, és inkább kislányos, semmint érett nőre valló. Két Mendelsshohn-dalt hallunk még tőle, aztán Prey még korábbi felvételei következnek, köztük Brahms rövid, de annál csodálatosabb ciklusa, a Négy komoly ének. Ebben Preyt nem érzem elég érettnek, nemigen érvényesül a dalok mély, már-már hátborzongató tragikuma.

A Varázsfuvola és a Rigoletto összeköti Bergert egy másik jeles német koloratúrszopránnal, akitől történetesen egyidejűleg szintén megjelent egy Profil-Hänssler-lemez: Ruth-Margret Pütz. Csodálatos hang az övé, de sajnos kevés lemez őrzi. Otto Klemperer Varázsfuvolájában Papagena volt. A korong a Rigoletto részletével kezdődik: Gualtier Maldè… Caro nome. Németül persze, de ezt meg lehet szokni. Pütz hangjának finom fénye és pianója remek. A Don Pasquale és A windsori víg nők egy-egy részlete után Mozart Mia speranza adorata! koncertáriája következik, melyben hangjának melegségét, erős kifejezőerejét csodálhatjuk. Ezt a Szöktetés a szerájból három részlete követi, melyek közül kettő élő felvétel, majd a Grossmächtige Prinzessin Strauss Ariadne Naxoson című operájából. Sajnos lemaradt a lemezről Pütz egykori EMI Electrola-korongjának – melynek képe szerepel rajta - további tétele, Musetta jelenete a Bohéméletből (Will ich allein des Abends in Paris mich ergeh’n).

Mindkét lemez hangminősége kivételes. „Auch kleine Dinge können uns entzücken"  – kezdődik Wolf dalciklusa, azaz: „kis dolgok is elbűvölhetnek". E nagy énekesek kevés fennmaradt felvétele is ezt teszi.

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler

Katalógusszám: PH18029 és PH18012