Kirándulás a rend és szabadság univerzumába

Régi, történeti igazság, hogy a konszonancia (és ezzel együtt a disszonancia) érvényességi köre koronként képlékenyen változik. Feltételezik egymást, hogy ne az angyalokat is unatkozásra késztető, üres harmónia váljék eluralkodóvá. S ami érvényes a harmóniákra, igaz a formákra, mi több, magára a notációra vonatkozóan is. Az „emberléptékű” harmónia tartalmas, önmagán túlmutató – nem véletlen, hogy a bachi zenét frappánsan „istenbizonyítékként” is szokás definiálni.

Fittler Katalin

A musica mundana, humana et instrumentalis hármas felosztásból a műalkotásoké az utóbbi szint – ám igencsak torzító leegyszerűsítés lenne akár a legértékesebb műveket is afféle csodagyógyszernek tekinteni, hivatkozva a zene varázshatalmára. 

A kompozíciók természete kettős: zártnak tekinthetők a szerző részéről, aki meghúzta a kettősvonalat az utolsó hang után – ám ekkor kezdődik életük „kiszolgáltatott” szakasza, mely többnyire kényszerűen nélkülözi a komponista kontrollját. A mindenkori előadók jelentik a közvetítő közeget, akiknek interpretációja akár a darabok sorsát is eldöntheti. Ideális esetben hangzó életre keltve közkinccsé teszik a hangjegyekbe rejtetteket.  

“Az aranymetszés egy olyan arány, ami a rossz létrejöttét megnehezíti, a jóét pedig elősegíti.” - Albert Einstein gyakran idézett mondásához hasonlóan, az értő előadásról is valami hasonló mondható el: az élménnyel megsokszorozza a mű hatását, növeli érvényességi körét.

 

Ez jutott eszembe, hallgatva Tabea Zimmermann Solo II című felvételét, amelyen – egy évtized távlatából folytatva a sorozatot – J. S. Bach 3. és 4. csellószvitjét szólaltatja meg, köztük pedig hat tételt Kurtág György Jelek, játékok, üzenetek című ciklusából. Gyakori hangoztatása ellenére sem degradálható közhellyé, hogy J. S. Bach zenéje „mindennapi kenyér” az elhivatott muzsikusok számára – és az is érthető, hogy ki-ki akár átiratként, hangszerén realizálható játszanivalót keres a gazdag életműből. 

Tabea Zimmermann modern brácsán (Étienne Vatelot, 1980) játszik, klasszikus vonóval. Lényegre (azaz, a kifejeznivalóra) koncentrálása magasabb szintű, semminthogy a „hiteles”, „autentikus” hangzás kérdése foglalkoztatná. Bevallottan tudatosan él a stúdió-kínálta lehetőségekkel, tehát másfajta „kockázatokat”vállal, mint amelyekkel a pódiumon szólaltatná meg ugyanezt a műsort. 

Erről az ismertetőfüzetben idézett nyilatkozatából értesülünk – de a felvétel végighallgatása során valóban megtapasztalhatjuk, hogy különleges atmoszférát sikerült teremtenie. A stúdió „személytelen” légkörében másként lehet őszinte és kitárulkozó a művész, mint az élő előadás során. Talán a distancia-váltás következményeképp érzünk valami különleges közvetlenséget – a szerző és az előadó „dialógusának” lesz beavatottja a hallgató. Tehát, a hangszeres nem „előad”, talán nem is „közvetít”, hanem olyan hangzó valóságot teremt, amely egyszerre ünnepi és otthonos. 

A bachi zene „rend”-jében gyönyörű képességünkre ismerünk, amely számára korántsem jelenti a szabadság korlátozását az ütemvonalakkal tagolt notáció – miként másrészről a Kurtág-tételek „szabad” notációja nem parttalanságot tételez fel. 

A felvétel léptékét a hatos szám jelenti; a C-dúr és az Esz-dúr szvit egyaránt hat tételes (ötödik helyen a visszatéréses szerkezetű Bourrée I – Bourrée II – Bourrée I szerepel), azonos tételrenddel, és köztük a hat Kurtág-miniatűr sajátos ciklusként hat. A legrövidebb közülük nem tart egy egész percig, a finálé-hatású In Nomine – all’ongherese (Damjanich emlékkő) a legterjedelmesebb (5.00). Mégsem rövidségükre figyelünk fel elsősorban, hanem arra a lényegi komplexitásra, amitől mindegyik afféle „mikrokozmosz” értékrendbe sorolandó (Panaszos nóta, Kromatikus feleselős, Doloroso – Garzulyéknak, Népdalféle, … eine Blume für Tabea…, In Nomine – all’ongherese).

Külön említésre méltó, hogy a műsor nem a „visszatéréses háromtagúság” érzetét kelti, ahol a „középrész” stilárisan kontrasztáló kortárs-zene, hanem a személyes megszólítottság érzetének folytonossága érvényesül. „Jelenlétet” a hallgatóktól nemcsak elváró, de megérdemlő produkció.

 

Kiadó: myrios classics

Katalógusszám: 4 260183 510260