Kimagasló zenei érték - sercegős felvételen

Hermann Abendroth felvételeiből adott ki válogatást a Profil kiadó. Romantikus név, és eljátszhatunk a gondolattal, hogy a naplemente nevű dirigens felvételei egyúttal kapcsolódnak a nagy német romantikus karmesteri hagyomány alkonyához is. E korszak nagyjai két fő csoportra oszthatók: Furtwängler, Knappertsbusch és Abendroth a szubjektívebb oldalon, Erich Kleiber, Walter és Klemperer az objektívebben. Furtwängler, Kleiber és Abendroth halála közel esett egymáshoz, Knappertsbusch, Walter és Klemperer tovább éltek. 

Zay Balázs

Abendroth egykor Mottl tanítványa volt, akit méltatlanul hanyagol az utókor, szinte sosem jelezve, hogy a Wesendonck-dalok zenekar kísérete egy kivétellel tőle származik. Abendroth fiatalon a Gürzenich Zenekart és a hajdan jelentős Alsó-Rajnai Fesztivált vezette, utóbb – Walter emigrálása után - a Lipcsei Gewandhaus Zenekar vezetője lett. Tagja volt az NSDAP-nek, így a háború után elszigetelődött. A kelet-német vezetés azonban végül elfogadta, hogy nem volt cselekvő náci, és a Lipcsei Rádió Szimfonikus Zenekarának újraszervezését követően, 1949-ben, őt tette meg vezető karmesterré, majd 1953-tól ugyanezt a posztot kapta meg a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekaránál is.

Készültek vele felvételek szép számban, melyek hangminőségének értékelése megítélés kérdése. Nem szólnak kellemesen, nem fektettek sok munkát e kiadvány készítésekor a hangminőség javításába, elsősorban a sercegés - ma már lehetséges - eltávolításába. Ez hibája ennek a kiadványnak is, mely ugyanakkor Abendroth zenéléséről hűséges képet nyújt.

 

Abendroth szélesen és invenciózusan vezényelt, stílusának értéke és egyedisége mindenekelőtt Bruckner darabjaiban mutatkozott meg. Itt a négy szimfóniát halljuk (IV., V., VII., IX.). A VIII. azonban hiányzik, melyről kiváló előadás maradt fenn. Abendroth megközelítése rokon Furtwänglerével és Knappertsbuschéval, egyúttal azonban más is. Nincs benne Furtwängler égszakadást, földindulást megjelenítő, erőteljes delejessége és kilengése, sem Knappertsbusch folyamszerű vonulása. Ezeknél objektívebb, mégis egészében inkább e két mester szabadabb modorához áll közel, mint az említett másik három dirigens kötöttebb megközelítéséhez. Kleiber és Walter sietősebb és összefogottabb stílusától messze van, míg Klemperertől elsősorban a levegősebb és flexibilisebb olvasat különbözteti meg. Igazán kiemelkedő Bruckner-előadások ezek. 

Brahms-olvasatai hasonlóképp viszonyulnak a többiekéihez. Ha igaz a megadott dátum, kivételesen érdekes Brahms Tragikus nyitánya, melyet 1945. március 16-án rögzítettek a lipcsei Gewandhausban. Tragikus időben, tragikus helyen. A mű kezdetének meleg hangzása és érzelemmel telített megjelenítése kivételes.    

Abendroth jeles Beethoven-előadó is volt. A Hegedűverseny David Ojsztrah szólójával azonban nem született igazán ihletett pillanatban. Ojsztrah amúgy is kevésbé találta e mű mélységeit, bár a Cluytens- és az Ehrling-féle felvételek talán megragadóbbak volnának, ha nem vetülne rájuk Menuhin árnyéka, aki megérezte ennek a műnek a valós lüktetését. Persze minden viszonyítás kérdése, értékes előadás ez is, és ha valaki most odaröppenhetne, azért örülne annak, hogy hallhatja. A közvetítést azonban zavarják a zajok. 

Jobban a szimfóniák előadásai. A levegős, flexibilis Pastorale ugyancsak érdekes keletkezésű, 1945. március 12-én szólalt meg a Gewandhausban. Sajnos a Varsói Filharmonikus Zenekarral előadott Eroica hangminősége a többinél is rosszabb, ám a szintén velük felvett VII. hangzása jobb. 

Abendroth a IX. szimfónia nagy előadója volt, sőt, talán nincs még egy dirigens, akivel három német felvétel mellett hallhatjuk csehül és oroszul is. Ezek közel állnak egymáshoz, eltekintve persze a cseh és orosz különös voltától. Két német felvételen három szólista is ugyanaz (Diana Eustrati, Ludwig Suthaus és Karl Paul). A Profil összeállításában a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarával készült felvétel hallható, Tilla Briem szopránnal. A szólisták közül kiemelkedik Ludwig Suthaus, aki minden idők egyik a legnagyobb Wagner-tenoristája volt, de míg Furtwängler nagyon meg volt elégedve vele, az utókornak - furcsamód - mintha kevésbé volna megfelelő. Beethoven művében ízes, heroikus. 

A Beethoven-szimfóniákban ugyanazt érhetjük tetten, amit Bruckner esetében is: Abendroth Furtwänglernél kevésbé elementárisan, továbbá lineárisabban gondolkodva olykor igen érdekes váltásokra képes, és ezek a vezénylését igen értékessé teszik.    

Jobbára kimagasló zenei értékei miatt a kiadvány megjelenése - még a sajnos kifogásolható hangminőség ellenére is - örvendetes. 

 

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler 

Katalógusszám: PH19000