Két „unikum” az Auer Trió felvételén

Bár a 19. század végén is tartotta népszerűségét, műfajokban gazdag életművet létrehozó komponisták életművében is perifériára kerülhetett a zongorástrió. Két ilyen „magányos óriást” kíván megismertetni az érdeklődőkkel Fülei Balázs (zongora) Kováts Péter (hegedű) és Varga István (gordonka) állandósult kamaraegyüttese.

Fittler Katalin

Fülei Balázs azok közé az előadóművészek közé tartozik, akik szívesen beszélnek avagy írnak zenéről, olyan kérdéseket vetve fel, amelyek szakmai gyakorlatuk során foglalkoztatják őket. Több hangfelvételének kísérőszövege kínál ilyesfajta „beavató” olvasmányt, így a Temperament című albumé is, amely Csajkovszkij a-moll triójával és Lisztnek a IX. magyar rapszódiából („Pesti karnevál”) készített átiratával kívánja megismertetni a hallgatót.

Igen, megismertetni. Mert bevallottan olyan előadásra törekedtek, amelyet reményeik szerint nem pusztán egy alkalommal hallgat meg az érdeklődő. Mint írta: „Csajkovszkij és Liszt ikonikus darabjainak felvételénél egy cél lebegett a szemünk előtt a stúdióban: az a személyesség, amit ezek a hangok sugároznak, jelenjen meg azonnal, amint a hallgató megnyomja a lejátszás gombot. És ha valaki újra felteszi a lemezt, ne azt érezze: magunkat ismételjük. Szeretnénk, ha játékunk által a két korszakos zeneköltő szólítaná meg hallgatóját”.

 

 

Nem kétséges: a műsorterv tőle származik. Megosztja olvasóival azt az adalékot, miszerint partnerei számára korántsem tűnt meggyőzőnek ez a program, de a végeredmény szerencsére őt igazolta. Két „ritkaságot” hallhatunk, s ha a két élmény nem is erősíti egymást, a felfedeznivalóért egyértelműen köszönettel tartozunk neki. Mert partnerei aggodalmának is van alapja: a több mint háromnegyed órányi Csajkovszkij-muzsika és az alig negyedórás Liszt-átirat más „súlycsoportba” tartozik, indokolatlan lenne az összehasonlításuk. De hiszen nem is ez a cél!

 „A vizsgálatok korát éljük” – ezzel a mondattal kezdődik Fülei kísérőszövege, s ha ebből indulunk ki, igazán telitalálatként értékelhető e két mű újrafelfedeztetésének gesztusa. Mert az előadók már felfedezték maguknak – most a hallgatókon a sor, hogy elhelyezzék e kompozíciókat zeneirodalom-ismeretük térképén. Fülei szövegében további gondolatébresztő mondatokat találunk. Az egyik: idézet Csajkovszkijtól, miszerint „Zongorát társítani hegedűvel vagy csellóval, ez nekem egyszerűen elviselhetetlen. Az én ízlésem számára e hangszerek tónusa előnytelenül keveredik”. Az olvasó sajnálja, hogy nem ismerheti meg az idézet szövegkörnyezetét, amiből kiderülne, hogyan-miért jutott ilyen következtetésre a zeneszerző. És érdemes lenne utánanyomozni: milyen hangzó élmény késztethette arra, hogy mégis kísérletezzen ezzel a hangszerösszeállítással. Hasonlóképp azt is izgalmas lenni megtudni, amiről az egyébként részletezően gazdag Liszt-szakirodalom sem tájékoztat: mi késztette Lisztet ennek az átiratnak az elkészítésére. És itt már az alkotó- és előadó-művészet kapcsolatának, egymást kölcsönösen inspiráló tevékenységének utólag nehezen feltérképezhető talajára érkeznénk!

De maradjunk a hangzó anyagnál – pontosabban, a rá vonatkozó ismertetőnél. Fülei írásának címe: Védjegy a hangok mögött. A lelkesedés-áthatotta sorok fedezetét ugyanis a hangzás adja meg, az interpretáció. S mint az ars poeticának is beillő, korábban idézett passzusból is kitűnik, a trió játékának szerves részét jelenti a felelősségvállalás. Tehát, olyasfajta műelemzés, amely túlmutat a megszólaltatás perfekcióján.

Mindenesetre, már a szándék dicséretes, és kiváltképp azért figyelemreméltó, mert – lévén szó hangfelvételről – reményük sem lehet bármiféle visszajelzésre. Mintha a palackpostán a küldemény tartalmát tüntetnék fel – miközben a címzett ismeretlen.

Érzésem szerint a zenehallgató akkor jár el a legeredményesebben, ha először külön-külön hallgatja meg a két művet. S amikor mindkettőt a magáénak érzi, nem kell attól tartania, hogy a műsor végighallgatása során ingadozik a figyelme. S közben – ha már a vizsgálatok korát éljük – tesztelheti az előadást és önmagát is: talál-e mindig új felfedeznivalót magának a változatlanul ismétlődő hallgatnivalóban. Ilyenkor helyénvaló a szlogen-értékű megjegyzés: minden találat nyer!

 

Kiadó: Hungaroton 

Katalógusszám: HCD 32862