Kedélyesség és elegancia

A Hänssler-Profil kiadó egyik új albuma Rudolf Firkušný felvételeiből nyújt válogatást. A Szólista és partner cím nem túl fantáziadús, az anyag viszont nagyon érdekes és értékes. Firkušný nevét sajnos csak az igazán érdeklődők ismerik, pedig a huszadik század kiemelkedő zongoristáinak egyike, a csehek közt mindenképp az egyik legnagyobb. Élete nagy részét Amerikában töltötte, a nácik elől menekült előbb Franciaországba, majd az Egyesült Államokba, ahol végleg hazára lelt, ám cseh gyökereit soha nem vesztette el. Ez az album is mutatja, mennyire szívén viselte a cseh zenét. 

Zay Balázs

Martinů IV. zongoraversenyét Kubelík kíséri a Philharmonia Zenekar élén. Az 1957-es felvétel az európai bemutatón készült, az Edinburghi Fesztiválon. A darabot a zeneszerző Firkušnýnak ajánlotta, aki az előző évben mutatta be New Yorkban. Két másikkal együtt 1993-ban újra felvette, a Cseh Filharmonikusokkal és Pešekkel. Mindkettő kiváló, tiszta, pergő, az ütős és énekes karakterek párhuzamosságával. Martinů alkotásai - köztük kiváló zongoraversenyei - máig szélesebb felfedezésre várnak. 

Ezután Dvořák Zongoraversenye következik, melyet Firkušný gyakran játszott. Ezt sem fedezte fel eléggé a világ, igazi félreismert remekmű. Igaz, nehéz jól megfogni, Richter és Carlos Kleiber például túl mereven vette, talán a nagy igyekezetből kifolyólag, mely mindkettőjüket jellemezte, és néha meg is kötötte. A szintén Kubelík kísérte, élő felvételen a Kölni Rádió Szimfonikus Zenekara játszik, a hangminőség nem rossz, de nem felsőkategóriás, az előadás viszont a legjobb, amit valaha hallottam. A mű sajátos cseh hangulatát és a még Mendelssohnra is emlékeztető lágyságát, bensőségességét sikerült maradéktalanul megragadniuk. 

Ugyanakkor nem értem, Brahms I. zongoraversenyéről miért a Rosbaud és a New York-i Filharmonikusok kísérte, recsegő felvételt halljuk, ráadásul a felkonferálással együtt, s nem a William Steinberg és a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar kísérte stúdiófelvételt. Firkušný mindkettőben igen energikus, gyors tempókat vesz, azonban emellett sem vész el játékának egyik fó jellegzetessége, az elegancia. Beethoven Esz-Dúr zongoraversenye kapcsán ugyanez az érzés támad bennünk. Erről viszont a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar és Steinberg kísérte felvétel került az összeállításba. 

 

Franck Szonátáját Erica Morinivel vette fel Firkušný. Ez nagy meglepetés, a megszokott erőteljes, tömör, nagyromantikus megközelítés helyett könnyed, kedves, akár a jellegzetes cseh kedélyességgel is összeköthető előadást hallunk. 

Beethoven több zongorára vagy zongorára és hegedűre írt szonátáját is halljuk szintén Morini, illetve Milstein közreműködésével. A szólódarabok közt vannak nagyobbak is, az Egy kiállítás képei, Chopin III. szonátája, Schuberttől mind a nyolc Impromptu. Utóbbi kapcsán nem lep meg az előadás finom, disztingvált volta, azonban a Chopin-szonáta esetében a Franck-műhöz hasonlóan kiugrik a tisztaság, az áttetszőség, az elegancia megmaradása az erő mellett is. A Muszorgszkij-művet nem a Deutsche Grammophon stúdiófelvételéről, hanem Salzburgban készült, élő felvételről halljuk. Az alapvető koncepció azonos, de vannak benne improvizatív pillanatok is.   

Az anyag végül szépen visszakanyarodik a cseh muzsikához Janáček-művekkel, melyeknek Firkušný egyik legjelesebb tolmácsolója volt: a Concertino, Benőtt ösvényen, Ködben. Utóbbiakat Debussy néhány műve szépen készíti elő. Martinůhoz hasonlóan Janáček is olyan komponista, akire érdemes jobban odafigyelni. 

Firkušný sokkal nagyobb elismertségre volna méltó, a magam részéről a kivételes zongoristák közt tartom számon. Játéka felettébb disztingvált, elegáns, stílusos, dinamika tekintetében pedig a műtől függő. Mindig megvan benne a kedélyesség, a természetesség. Firkušný hosszú élete vége felé, a rendszerváltás után hazájában is ünnepelték, s az RCA készített vele egy sor felvételt. 

 

Kiadó: Hänssler-Profil

Katalógusszám: PH19013