Kamarazene Beethoventől Enescuig

Tavaly háromnapos, idén már egyhetes sorozatot szervezett Kokas Katalin és Kelemen Barnabás, a Fesztiválakadémia idén is remek programokat kínált: koncerteket, beszélgetéseket, mesterkurzusokat, lecture-öket, és fiataloknak rendezett hegedűversenyt. Kiváló művészeket, remek darabokat hallhattunk, több helyszínen.

Lehotka Ildikó

Június 11-én a Zeneakadémia nagytermében címmel kamarazenei koncertet hirdettek, négy mű szólalt meg, nyitásként Schubert C-dúr fantáziája. A két fiatal, de máris nagyon keresett művész, Vilde Frang és José Gallardo tolmácsolásában szólalt meg a mű. Szép előadást kaptunk, nem tűnt fel, hogy a darab időtartama nem túl rövid. A két művész remek módon építette el a fantáziát, az interaktív előadásmódba beletartozott a feszültségteremtés képessége is. A négyszakaszos mű nyitó szakaszában inkább Galliardót éreztem jobbnak, Frang pianói nem szóltak intenzíven, sokszor nem is hallatszott (csak látszott), hogy Frang játszik (közel ültem a színpadhoz). Az első zenei anyag visszatérése előtt olyan átvezető szakaszt hallottunk, hogy elállt a lélegzetünk, a darab vége felé található gyors szakasz határozottan szólalt meg.

Vilde Frang, forrás: Fesztiválakadémia

Kodály Op. 1-es Dalok népi versekre című műve rendkívül érdekes, a szerző első vállalt kompozíciója, a részleteket a csodálatos hangú Komlósi Ildikó és Balog József adta elő. A válogatott dalok kivételes szépséggel szólaltak meg, mindkét művész a dalok lényegét adta át a közönségnek. Az érzelmek tárházát hallhattuk, remek karakterekkel.

Ravel Lúdanyó meséi című sorozata az első, négykezes változatban szólalt meg, Shai Wosner és Balog József előadásában. A Kodály-dalokkal egy időben keletkezett öttételes szvit sokszor álomszerű hangzásvilágát a két művész csodálatos színekkel játszotta, a dinamikai megoldások, a különös harmóniavilág lenyűgözte a közönséget. Ritka szép pillanatoknak lehettünk élvezői, varázslatosan szólalt meg a mű, a jóval gyakrabban megszólaló zenekari változat ismeretében sem érezte a hallgató, hogy szerényebb lenne a hangzásvilág.

Beethoven Razumovszkij-kvartettjeinek első darabja zárta a koncertet, a Kelemen Kvartett előadásában. A közel negyvenperces mű talán terjedelmesnek tűnhet, de a művészek tolmácsolásában nem így éreztük. Rengeteg finomsággal, máshol dinamizmussal, életerővel szólalt meg a darab, különösen élvezetesek voltak a szólamkiemelések: négy egyenrangú zenészt hallhattunk, gyönyörű tónussal.

Fotó: Fesztiválakadémia - Posztós János

A Klasszikusok Kelet-Európából elnevezésű koncert helyszíne a Vigadó díszterme volt, a közönség szinte körbefogta a pódiumot. A június 13-i esten három darabot hallottunk, két Kodály- és egy Enescu-művet. (Az évfordulós Kodály kamaraművei átszőtték a koncerteket.) Nem tudom az idejét, mikor játszották koncerten Kodály Op. 4-es Cselló-zongora szonátáját, most Andreas Brantelidtől és Shai Wosnertől hallottuk a művet. A kéttételes darab érdekes, remek pillanatokkal teli, ez alkalommal a zongorista Shai Wosner játéka volt a meggyőzőbb. Andreas Brantelid néha visszafogottan játszott, Shai Wosner vitte előre a darabot. A másik Kodály-mű a ritka hangszerpárosítású Duó hegedűre és csellóra című darab volt, Kelemen Barnabás és Fenyő László hihetetlen erejű tolmácsolásában hallottuk a fiatalkori kompozíciót. A háromtételes műben nem voltak üresjáratok, felejthetetlen előadást kaptunk – lemezre kellett volna venni a darabot. Két azonos habitusú előadást, a műről egyező elképzelést élvezhettünk, lehengerlő tolmácsolásban.

George Enescu 19 évesen komponálta imponáló terjedelmű Vonós oktettjét, a záró darab is fiatalkori kompozíció volt. Enescu életműve kimerül a Román rapszódiával a közönség számára, ezért is vártuk az attacca művet. A nyolc előadó – Vilde Frang, Alekszej Szemenyenko, Homoki Gábor, Alexandre Dimcevszki (hegedű), Gareth Lubbe, Makszim Riszanov, (brácsa) Fenyő László, Kokas Dóra (cselló) – képes volt rámutatni a mű szépségére, izgalmas pillanataira, hullámzott a darab. Nagyon szép, telt hangzást kaptunk, a szólamarányok és a dallamkiemelések nagyszerűek voltak.

A két koncert és a Fesztiválakadémia többi koncertjének műsor-összeállítása inkább az ismeretlen, vagy alig ismert darabokat mutatta, és azt is, hogy érdemes ilyen műveket is előadni. A sorozat idejében legalább két másik fesztivál is zajlott, de aki a kamarazenei előadásokat választotta, nem csalódott.