Jelenidejűvé tett történeti kompozíciók

A Budapesti Fesztiválzenekar Brahms-játékát hallgatva óhatatlanul is Coco Chanel elhíresült mondása jutott eszembe: A divat változik, a stílus örök. Zenére transzformálva: az ízlés (tetszés, értékelés) változik, az érték örök. Tartották Brahmsot konzervatívnak (zenetörténeti könyvekben: szembefordulása a romantikus irányzattal, leginkább az úgynevezett új német iskolával), majd eljött az az idő, amikor tanult zeneszerző-kolléga (Schönberg) mutatott rá Brahms zenéjének (zenei gondolkozásmódjának) modern vonásaira. 

Fittler Katalin

Egyidejűleg különböző stílusú művekkel táplálkozó, zenetörténetileg „mindenevő” korunkban, amikor – a posztmodern után – a modern minősítés alkalmanként külön definíciót kíván, az érdeklődés a kompozíciókról némiképp az interpretációk irányába tolódik el. Hiszen nemcsak sokstílusú a korunkban hallható zene, hanem egyazon mű is különböző hangzásképekben él. Az interpretációkat illetően is szempont a történetiség (mindmáig felidézhetőek egykori híres interpretációk), ráadásul egyidejűleg egymás mellett élnek a korhűség iránt több-kevesebb érdeklődést mutató koncepciók. Mindezek együtt formálják az ízlést (amiről, mint tudjuk, nem lehet – nem érdemes – vitatkozni) és befolyásolják az egyes művek „értékelését” (ha úgy tetszik, népszerűségét).

 

 

Az ilyesfajta „szempontok”, meggondolások okafogyottá válnak olyankor, amikor olyan tálalásban kerül a hallgatók elé valamely zenemű, ami valamiféle egyértelműség biztos érzetét kelti. Amikor az ismert mű új interpretációja nem kerül olyan helyzetbe, hogy különböző korú-rendű-rangú előadásokhoz, netán emlékként élő hangzásélményekhez legyen hasonlítva. Más szóval, amikor a hangzás olyan közvetítő közeg, amely örömtelien hozza közel egymáshoz a szerzőt és közönségét. Jelenidejűvé teszi a történeti kompozíciókat, a hallgató megszólítottnak érzi magát.

Ilyen Brahms-felvétel a Budapesti Fesztiválzenekaré, amelyen 3. szimfóniát követően az A-dúr Szerenád (No. 2) hallható. Többé és kevésbé ismert művek, amelyek egyaránt lekötik a figyelmet. Hogy is ne tették, amikor Fischer Iván irányításával az az együttes játssza őket, amely Brahms-kórusművek előadójaként is feledhetetlen élménnyel gazdagította Brahms-estek közönségét. Szerethetjük Brahmsot többé vagy kevésbé, amikor kompozícióit az egyetemes értékek között helyezik el, egyként vagyunk hálásak szerzőnek és előadóknak az élményért. Amikor néha megtapasztalhatjuk, hogy a szépség néha szinte már fájhat!

 

Kiadó: CHANNEL CLASSICS 

Katalógusszám: CCS SA 43821