Händel-füzér Jarousskyval
Harmadszor rendezett Régizene Fesztivált a Müpa. Harminc-negyven éve még talán elképzelhetetlen lett volna egy ilyen tematikájú sorozat, a barokk zene azonban egyre inkább kíváncsiságra ösztönzi az embert: milyen művek születtek, hogyan szólalhatott meg egy-egy darab. A fesztivál telt házas nyitókoncertjét Philippe Jaroussky és az Ensemble Artaserse adta.
Lehotka Ildikó
A francia Philippe Jaroussky volt az egyik első énekes, akinek a nevét megjegyezte a hallgató, amikor a barokk vokális műfajok előtérbe kerültek, bár egy-egy áriát ismerhetett az érdeklődő korábbi nagy énekesektől (léteznek operafelvételek is, de nem ezek képezték a lemezkiadók fő profilját). Jaroussky hegedűsből lett kontratenor, a sajtó angyalhangú énekesként jellemzi. Számos lemeze jelent meg, ő is úttörő szerepet vállalt az ismeretlen művek bemutatásában. Nem először koncertezett Magyarországon, ez alkalommal Händel operáiból válogatta műsorát, saját együttese, az Ensemble Artaserse volt a zenekari támasz.
Fotó: Müpa - Posztós János
Nagyszerűen összeállított programot élvezhettünk, hat Händel-operából, a Flavióból, a Siroéból, az Imeneóból, a Giustinóból és a Tolomeóból szólaltak meg részletek, a zenekar a szerző op. 6-os concerto grosso-sorozatából 5 művet, illetve részletet játszott. A concerto-részletek átvezetésként is szolgáltak, az énekes végig bent maradt a színpadon. Az első rész a Radamisto nyitányával indult, a második rész egy bravúráriával zárult. A közönség három ráadást kapott, az ováció azonban nemcsak ekkor, hanem már a művész első színpadra lépésekor is kitört.
Jaroussky éneklése fenomenális, bár néhány lemezfelvételén mintha már a hang fénye kevesebbnek, terjedelme szűkebbnek tűnne, az előadás azonban ezt cáfolta. Az énekes legatói csodálatosak, a virtuóz futamok pontosan peregtek, a zenei megoldások fantasztikusak voltak. Mindig az adott ária hangulatát kaptuk – a kivetítőn olvashattuk a szöveget, maguk az Alessandro Scarlatti óta használt ABA-formájú da Capo-áriák is a barokk operák tipikus témáiból nyújtottak válogatást. Volt folyóparti, szomorú lamento és volt furore-ária, hallhattunk szívbe markolóan szép lassú, illetve virtuóz részletet. A rendkívüli koncert talán legszebben énekelt áriája számomra a Siroe részlete volt, itt is a B szakasz, még a legedzettebb koncertlátogatót is megindította Jaroussky előadása („Lascia ch’io pianga” – Händel egyik áriáját idézve).
Fotó: Müpa - Posztós János
A 2002-ben alapított Ensemble Artaserse kiváló együttes, tagjai korábban neves zenekarokban játszottak, mára az egyik legizgalmasabb historikus együttessé váltak. Érezhetően együtt lélegeztek Jarousskyval az áriák során, kifejezően tolmácsolták a zenekari anyagot. A concerto grosso-tételek közül az Op. 3. no.3 Largo e staccato előadása az, ami a legjobban megfoghatta a hallgatót, mind a zenei anyag, mind az oboaszóló és a két cselló játéka remek volt.
A koncert sokáig emlékezetes marad, egyetlen olyan mozzanatot sem lehet említeni, melyet kifogásolni lehet. Igényes, kompakt Händel-füzért, fantasztikus koncertet hallottunk, a művész dedikált is a koncert végén, kígyózó sor várta.