J. S. Bach - Small Gifts

Az Ensemble 1700 és Andreas Scholl Bach-lemezéről a Gramofon állandó szerzője írt kritikát.

Fittler Katalin

Bachot hallgatni mindig öröm. És ezt az örömöt legfeljebb csak mérsékelni tudja, ha olyan interpretációban csendül fel zenéje, amelynek hallatán az egészséges ösztön működésbe lép, előhozva a korábbi előadások emlékét, megpróbálva kiküszöbölni, hogy azt halljuk, ami ténylegesen szól. Mintha csak a fecsegő felszín mögé/alá néznénk, hogy hangzásélményeink segítségével ne ragadjunk meg a pillanat-adta impulzusoknál.

Az Ensemble 1700 felvételeivel korábban nem találkoztam. A CD kísérőszövege kizárólag a játékosok hangszeréről/hangszereiről számol el minuciózus pontossággal, az együttest, mint olyat, ismertnek veszi. Könnyen kideríthető volt, hogy a 2000-es évek elején (internetes források 2002-t és 2003-t feltüntető adatai közül lehet választani), alapította Dorothee Oberlinger, aki azóta is vezetője a CD műsorát előadó 15 tagú kölni együttesnek. Oberlingerről sok szépet lehet olvasni, dicsérő értékeléseket, és – mint megannyi művészé – életrajza több rangos együttest említ, amellyel szólistaként fellépett. Együttese is a másfél évtized során neves vendégművészekkel muzsikált együtt. A kontratenor neve (és képe, Oberlingenével a borítón) is ígéretessé teszi a felvételt. Amely a várakozáshoz képest csalódást okoz.

A műsor ellen, lett légyen is bármilyen összeállítás, aligha lehet panaszunk, hiszen Bach muzsikája mindig, minden mennyiségben örömforrás. Középpontba az ének és a blockflöte került. Hallunk egy szólókantátát (Vergnügte Ruh, beliebte Seelenlust BWV 170), kantátából kiragadva áriákat (Jesus schläft, was sollich hoffen BWV 81, és Die Obrigkeit ist Gottes Gabe BWV 119), s az adott kantáta Sonata-tételét követően (Leget euch dem Heiland unter BWV 182), továbbá a szólista énekli a 147-es kantáta népszerű korálját: Jesus bleibet meine Freude. Szerepel még a műsorban két Brandenburgi verseny (a második és a negyedik), továbbá az f-moll billentyűs versenymű BWV 1056 fuvolás verziója.

Változatos a műsor, szinte kaleidoszkópszerű, ám a hallgatónak az az érzése, hogy a január 14-e és 17-e között rögzített felvétel készítésekor korántsem voltak ihletett állapotban az előadók. Gyakran érződik a rossz értelemben vett rutin, amikor a barokk „motorizmusa” unott ismétlésbe (sőt, ismételgetésbe) csap át, máskor, talán épp eme unalom mérséklésére, olyan egyénieskedő effektusokkal élnek, amelyek már-már karikírozzák a zenét. Amikor nagyobb apparátus szól, változatosabb a hangszer-készlet, a hangszín-újdonságok jelentik a legüdítőbb mozzanatokat. Lehet a játékok intenzív, a hatást csökkenti a statikusság, mintha helyben járna a motor, kátyúból igyekezne, reménytelen továbbjutni. Nemhogy „beszédszerűségről” nincs szó, még csak közlési szándékról sem! Ugyanakkor kétségtelen, hogy biztos szólamtudás birtokában, ritmikai-intonációs bizonytalanságok nélkül került rögzítésre a program. Túl perfekt ahhoz a hangzás, hogy a felvételkészítés szokatlan környezetével legyen menthető ez a személytelen előadás, optimistán megfordíthatjuk: a hallgatóság hiánya okozta a leginkább teljesítmény-orientált produkciót. Talán csak egy karmester hiányzott, aki körülnézve, első hallgatóként kérné mindenkitől a szólamát. Hogy előhívja a muzsikusokból az interpretáló szándékot.

Kiadó: Deutsche Harmonia Mundi

Katalógusszám: 88985428392