Hogyan főzött Széll György? (A Profil Széll-gyűjteményéről)
A Profil Edition Günter Hänssler archív sorozatában Széll György szimfónia- és versenymű-felvételeiből jelent meg nemrég válogatás. Feltehető a kérdés: miért éppen ezek a felvételek? Miért három Haydn-szimfónia és semmi Beethoven? Brahms d-moll zongoraversenye miért Fleisherrel és miért nem Curzonnel? Miért nem szerepel az anyagban Sibelius II. szimfóniája? Az anyag persze így is értékes és eléggé átfogó képet nyújt Széll munkásságáról.
Zay Balázs
A Budapesten született, ám három éves korától Bécsben felnőtt és tanult Széll csodagyerek volt zongoristaként, zeneszerzőként és karmesterként. Karrierje zökkenőmentesen vezetett át a felnőttkorba, immár csak dirigensként, eltekintve néhány kamarazenei szerepléstől zongoristaként. Felnőttként dolgozott Berlinben, Strasbourgban, Prágában, Düsseldorfban, Glasgowban, majd 1939-ben Amerikába ment, ahol 1946-ban a clevelandi zenekar vezetője lett.
A korábban derék vidéki zenekarként jegyzett együttest kitartó munkával a legjobbak egyikévé alakította. Haláláig, 1970-ig, ő vezette a zenekart. Ekkortájt a legtöbb nagy amerikai zenekar élén magyar karmester állt: Reiner Frigyes, utóbb Solti György a chicagói, Ormándy Jenő a philadelphiai, Doráti Antal a Minneapolisi vezető karmestere volt.
Széllt sokan nem kedvelték szigora és kíméletlen perfekcionizmusa miatt. A Profil kiadványában szereplő felvételek is azt bizonyítják, jó munkát végzett. Az anyag kisebb részén az Amsterdami Concertgebouw Zenekar játszik, Széll alapossága ezeken is érződik.
Széll előadásainak állandó és legfőbb jellegzetessége a nagyon differenciált és kidolgozott hangzás. Ehhez legtöbbször különös puhaság társul. Ez, ha nem tisztázzuk a relációkat, furcsának tűnhet, hiszen Széllhez a keménységet asszociálja az ember. Keménysége a fellépését jellemezte, aminek a célja az elképzelt differenciáltság és puhaság elérése volt. Szerfelett áttetsző hangzás létrehozására törekedett, előadásai ezért kamarazenei jellegűnek tűntek, s még ma is ilyen érzést nyújtanak, figyelembe véve értelemszerűen elsősorban Haydn és Mozart kapcsán, hogy a zenekari hangzás ideálja akkoriban általánosan tömörebb volt.
Mendelssohn Szentivánéji álom nyitányában különös a kidolgozott hangzás kombinációja a szokatlanul feszes tempóval. A nyitányban Széll olyan, mint később Carlos Kleiber A bűvös vadász nyitányában – aki, mikor a Drezdai Állami Zenekarnak a pontosságot akarta szemléltetni, azt mondta, „ezek matematikus szellemek”.
Széll Mozart sok zongoraversenyét vette lemezre Robert Casadesus közreműködésével, hol a Columbia Szimfonikus Zenekarral, hol a Clevelandi Zenekarral. Casadesus a 24-et és a 26-at játssza, míg a 25. szólistája Fleisher. Vele is sokat dolgozott Széll, ebben az összeállításban Beethoven IV. és Brahms I. zongoraversenye, valamint Schumann és Grieg koncertjei szerepelnek. Ide tartozik még Mozart I. és II. hegedűversenye Isaac Sternnel.
Jó, hogy ez a két hegedűverseny került a programba, szemben Beethoven két zongoraversenyével, ugyanis hogy, hogy nem, szinte mindig a G-dúr és az Esz-dúr kap helyet a válogatásokban.
Széll versenymű-kísérő volta kapcsán két érdekesség is megállapítható. Az egyik: míg ő s maga kérlelhetetlen módján megvalósította a precíz, minden relációban kiadagolt kíséretet, a szólistákat, persze nem akárkiket, hagyta a maguk módján játszani. Mindegyikük jócskán több szabadságot enged meg magának a magánszólam előadása tekintetében, mint Széll a kíséretet illetően. A másik érdekes megállapítás: Széll oly módon is alkalmazkodott adott szólista partneréhez, hogy a különböző szólistákkal felvett azonos művek előadásainak összehasonlításakor szignifikáns különbségekre figyelhetünk fel. Beethoven öt zongoraversenyét először Fleisherrel vette el, aztán Gilelsszel. Nagyon más a kettő, Fleisher sokkal lágyabb, líraibb, szabadabb, Gilelsz jóval közel áll ahhoz, amilyen Széll maga is. De más Brahms I. zongoraversenye is az itt hallható és bizonyos fokig ritkaságnak számító Fleisher-féle felvételen, mint a jóval ismertebb londoni bejátszáson Clifford Curzonnel, aki ebben az anyagban Beethoven Esz-dúr zongoraversenyének szólistája egy relatíve korai, 1949-es felvételen.
Fleisher a líraiságtól a keménységig és erőteljességig vezető utat a Beethoven-Mozart- Brahms-Schumann és Grieg vonalon teszi meg, a Brahms I. tétele elég gyors is, a Schumann-Grieg páros pedig kifejezetten erős és kemény. Őszintén szólva a Schumann indítása nekem nem tetszik.
Haydn 88., 97. és 104. szimfóniájának előadásában logikusan kevésbé érezni ma már a Széllre jellemző finomságot, ugyanakkor ez markánsan megmutatkozik a romantikus szimfóniákban: Schumann I. és II. szimfóniájában a Clevelandi Zenekarral, Brahms III. szimfóniájában az Amsterdami Concertgebouw Zenekarral, illetve Dvořák VIII. szimfóniájában az Amsterdami Concertgebouw Zenekarral és IX. szimfóniájában a Clevelandi Zenekarral. A kemény Széll kötött keretek közt is érzelem-gazdag zenélésének érzékelésére elég Dvořák VIII. szimfóniájának az elejére figyelni, pedig az 1951-es felvételen érezni a kort. S ami nagyon érdekes, ezt összevetni Széll egyik utolsó felvételével ugyanerről a műről, melyet az EMI számára készített a Clevelandi Zenekarral. Hasonlóképpen finom és érzelmes, de más. Még nagyobb, immár korszakos különbséget mutat értelemszerűen a IX. Szimfónia itt hallható 1958-es felvételének összevetése a Cseh Filharmonikusokkal 1937-ben készített korai felvétellel, mely még a kor kicsit kapkodós dinamikusságának nyomait viseli magán.
Széll előadásai kiemelkedően térben differenciáltak, erényük a sokszor elsikkadó szólamok parallel bemutatása. Ez izgalmas, ugyanakkor szemben néhányakkal, akik ilyesmiben jeleskednek, az egész, a vízszintes rész, a tempóvétel, a következő részlet, mindig kiszámítható, midig szabályos.
Hogyan főzött Széll György? Sokat variált vagy keveset? Egyre finomította az arányokat? Zenélése alapján feltételezhető, hogy a fűszerek finomhangolásában lelte örömét. Mindenesetre legendásan ízletesen főzött, ezt Karajan is megerősítette, aki azt is mondta, hogy nagyon kedves volt.
Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler
KatalógusszáM: PH19018