Haydn-varázs fortepianón

Feszület képe a CD-borítón – a szerző nagybetűkkel szerepel, és ennyi elég ahhoz, hogy kitaláljuk a műsort. A „megoldás” angolul következik: the Seven Last Words of Christ. Végül, de nem utolsósorban az előadó neve (következetességre vall, hogy angol típusú sorrendben) Zsombor Tóth-Vajna.

Fittler Katalin

Kinyitva a „bookletet”, meglepően szűkszavú négyoldalasra hajtott lap. Hátoldalán az előadó képe, belül a mű tételjegyzéke (az időadás időtartamával), kolofon – valamint a megszólaltatott hangszer képe, informatív adatokkal (Paul McNulty kópiája 2015-ből, Anton Walter 1805-ös instrumentuma alapján. Hangolása: 430 Herzes a1, temperálása Kirnberger III-t követi). Ennyi.

Mégsem kárhoztatható eme (takarékos) verzióért a Fotexnet: biztosra vehető, hogy a hallgató veszi a fáradságot és utánanéz mindannak, ami felkeltette érdeklődését.

A művet illetően, mivel az eredeti nyelven két címvariánssal (Die Worte des Erlösers, illetve Die sieben letzten Worte unseres Erlösers), általánosan két verzióban ismert. Nem véletlen, hogy a kétkötetes Hoboken-műjegyzékben a kizárólag hangszeres verzió (és átiratai) az I. kötetben, míg az oratorikus verzió a másodikban kapott helyet (Hob. XX/1 illetve XX/2). A felvételen hallható Hob. XX/1C-t illetően a szakirodalom megegyezik abban, hogy bár nem Haydntól származik, de ellenőrzésével-jóváhagyásával került kiadásra. 

 

 

Több mint egy órányi billentyűs muzsika, amely a Bevezetés követve hét szonátából, valamint a befejező „Földrengés” tételből áll. Ily módon az eredeti koncepciótól eltérő hallgatnivalót kínál (köztudott, hogy a cadizi székesegyházban a „szavak” mindegyikéhez elmélkedést fűzött a püspök, s utána került sor egy-egy adagio tempójú tétel megszólaltatására). Ezzel szemben folyamatosan szól – mintegy ciklusként – a billentyűs muzsika, ami akár a „tételcímek” ismerete nélkül is élvezhető. Mondhatni, „abszolút zene”.

„Egy hely, ahol a muzsika életre kel” – így definiálják a Zenekápolnát, ahol a Harmónia Hangstúdió működik Vámosszabadiban. Kapui Szabolcs hangmérnök itt rögzítette Tóth-Vajna Zsombor előadásában a művet. Az élmény minden igényt kielégítő – akusztikus tapasztalatokat szerezhetünk eme zongora-ős sajátos hangzásáról, amit saját-világként fogadunk el, olyan magától értődő természetességgel, hogy az autentikusság, a korhűség kérdései fel sem merülnek.

A Tóth-Vajna Zsombor által életre hívott hangzás olyatén módon plasztikus, ami leginkább Karasszon Dezső orgonajátékához hasonlítható. Beszédszerű, amennyiben folyamatosan közöl – ha úgy tetszik, közvetít… Mindenesetre, egyidejűleg értékelhető „önmagában”, mint interpretáció és „közlés”, amely hallgató(ka)t feltételez. Értékes, szép. 

Tóth-Vajna Zsombor életrajzának nemcsak azért érdemes utánanézni, mert a sokoldalúság dicsérete, hanem mert szépen példázza az egymástól független (szak) területeken való eredményesség lehetőségét, valamint azok egymást erősítő (transfer) hatását. Több billentyűs hangszer mestere (ismerője és művészi megszólaltatója), szólista és együttesek alapítója/tagja, orvos és sikeres sportoló. 

Tudás és tehetség, intellektus, inspiráció és izommemória – mindez fejleszthető és kamatoztathatóan működtethető szinte egyidejűleg, megsokszorozva a teljesítményt, s természetesen a sikerélményt. Megosztható harmóniát kínál, ami oly nélkülözhetetlen napjainkban (is).

 

Kiadó: Hungaroton 

Katalógusszám: HCD 32867