Harminckettesek tere

Úgy tűnik, Beethoven összes zongoraszonátájának koncerttermi előadására az év első hónapjai a legalkalmasabbak. Fischer Annie 1976 decembere és 1977 májusa közt adta elő a 32 művet a Zeneakadémián. 1994-ben hasonló történt Moszkvában. Tíz évvel volt fiatalabb nála Tatjána Nyikolajeva, akit Fischer Annie-hoz hasonló státusz illetett meg hazájában (kivéve, hogy Nyikolajeva zeneszerzőként is működött), és szintén előadta a teljes sorozatot 1984 januárja és áprilisa között a Moszkvai Konzervatóriumban. Fischer Annie a koncertek után kedvet kapott ahhoz, hogy lemezstúdióban vegye fel az anyagot, amin aztán élete végéig dolgozott, s a felvételeket posthumus adta ki aztán a Hungaroton. Nyikolajevának - nagy szerencsénkre - rögzítették ezeket a koncertjeit, az anyag külföldön már korábban megjelent, míg a hazai Melodiya kiadó most, első íznem  jelentette meg CD-n.

Zay Balázs

Ha a lemez hallgatása közben felmerülő jelzőket csak úgy egyszerűen felsorolnám, bizony igencsak csalóka kép alakulna ki Nyikolajeva előadásairól. Bár csodálatosak a lehetőségek, azt hiszem a mesterséges intelligencia be is dőlne ezeknek. Ám az ember képes arra, már jó esetben persze, hogy kellő distinkciót alkalmazzon a kontextus fényében. Nyikolajeva élő előadási alapvetően kemények és erőteljesek, mondhatni abszolút magán viseli az orosz iskola jellegzetességeit. Emellett szerfelett egyenetlenek, esetleges megoldások sora bukkan fel bennük. Lám, a mesterséges intelligencia már adhatná is az alacsonyabb pontszámokat. De mi nem! Miért is?

Ezek nagyon jó előadások. Nem letisztultak, nem jó előre kialakítottak és aztán ennek megfelelően előadottak, hanem -  bár alapos előkészület áll mögöttük -, sokkal inkább a pillanat szülöttei. És ez sokkal inkább kvalitás, mintsem hiányosság, még akkor is, ha a nyelv nyújtotta kifejezés ezt sugallhatja. Van olyan is persze, hogy a pillanat ihletése nem befolyásolja az előzetesen kialakított formát, s a kettő - mintegy kiegészítve egymást - jelenik meg az interpretáció minőségeként. Itt az arány más. Szembeötlőbb a pillanatnyi megoldás, ami azonban egy ilyen kiváló művész esetében a várttól való, erősebb eltávolodás estén sem jelenti a szükséges prekoncepciók felülírását. 

 

A szükséges prekoncepció jelen esetben nem annyira a megszokott formaadás, hanem a beethoveni zene gigantikus, vulkanikus oldalának megfelelő, heroikus küzdelem az anyaggal. Nyikolajeva értelemszerűen a zenetörténet egyik legnagyobb corpusának nem a megszokott képét kívánta nyújtani, hanem annak mélyen átélt, egyedi alakját. 

Az interpretációk kétségkívül kemények és erőteljesek, de nem mechanikusan, nem az anyagtól idegen módon, hanem az alapvető hangzási elképzelés viszonylatában. Ez teljesen adekvát alternatíva, különösen a gigantikusabb darabok esetében. Beethovenben, mondhatni, benne volt a schuberti és a brahmsi-csajkovszkiji folytatás egyaránt. Ezeket dőreség kijátszani egymással. Érdekes itt megállni egy pillanatra, s arra gondolni, milyen különös, hogy Gilelsz korai időszakában kifejezetten kemény és erős volt, ám mire élete vége felé Beethovent szonátáihoz jutott, lágyabb, integratívabb hangzást alkalmazott a művek esetén. Nyikolajeva maradt az erős hangzásnál. 

Ami az egyenetlenségeket, az esetleges megoldásokat illeti, elsősorban a mély átélésre és az anyaggal való pillanatról pillanatra való küzdelemre figyelhetünk fel. Az értelem keresésére, a kellő kifejezés megtalálására. Kellő kifejezésen természetesen nem reprezentatív, középponti  megközelítést kell értenünk, hanem az adekvát megvalósítást ott és akkor, egy nagy tapasztalattal rendelkező zongorista és egy épp másfél évszázaddal korábban elhunyt, óriási zeneszerző corpusának adott darabja kapcsán. 

Nyikolajeva előadásai bizonyos szempontból tehát nem reprezentatívak. Más viszonylatban azonban azok. Egy nagy orosz művész adott pillanatban érzett és érzékeltetett értelmezése szerintiek. Az anyag épp ezért nagyon izgalmas. Messze a szubjektívebb felvételek közé tartozik, sőt, talán a legszubjektívebbek egyike. Szubjektívek persze mások is. Ashkenazy szubjektivitása például épp a makulátlan technika és a meggondolt, kiegyensúlyozott  formaadás. Fischer Annie-é - a megmaradt stúdiófelvételeken - kísérlet a szubjektivitás megtartására és összeegyeztetésére a háttérelképzelés megörökítése miatti, párhuzamos érzékeltetésének a szükségességével. Épp ezért küzdött sokat, mert ez nehéz és látszólag divergens. 

Nyikolajevának ezekben az előadásaiban van valami furtwängleri, abban az értelemben, hogy az előadások közben újrateremti a műveket. Különösképpen ami szubjektív, az egyben eléggé objektív is ezúttal. Ugyanis míg a pillanatnyi, s ezáltal szubjektív, abban benne van a személyes zenei jártasság és a tágabb iskola zenei tapasztalata, a szubjektivitás tehát - magas foka ellenére is - egyúttal magas fokon objektív is. Épp ezért sajátos és kiemelt helye van ennek a felvételnek a Harminckettesek terén.  

 

Kiadó: Melodiya 

Katalógusszám: MEL 1002641