Hajós énekek

„Velencében mindenki énekel a tereken, az utcákon és a csatornákon is! Énekel a kereskedő, midőn üzletel, énekel a munkás, míg a dolgát végzi, és énekel a gondolás, mialatt az utasát várja” – idézi az egykori krónikást e lemez protagonistája, Holger Falk. 

Mesterházi Máté

A bámulatosan sokoldalú, fiatal bariton, aki többek között Satie-, Poulenc- és Eisler-dalfelvételeivel korábban már számos díjat nyert, ezúttal barokk kori zenei utazásra invitál minket Velencébe. Nem a palotákba vagy a templomokba (bár Vivaldit is hallunk a lemezen!), hanem a város közösségi tereibe. Merthogy a műsor gerincét alkotó, „használati zeneként keletkezett canzonékat sosem zárt hangversenytermekben adták elő” – írja az igényes kiállítású, gazdag tartalmú album egyik esszéjében maga az énekes. „Ezért hát szinte szimbolikus jelentősége van annak, ha e spontánul, nyílt színen előadott dalokat párosítjuk a lagúnák városának zajaival. Képzeletünkben ki tudjuk színezni, ahogyan ezek az énekek visszaverődnek a szűk csatornák magas falain, ahogy keverednek az utasok beszélgetésének morajával, az evezőlapátok csobbanásával vagy a hajóorrhoz csapódó hullámok loccsanásaival. Sajátosan visszhangzik, ahogy az éneklő gondolás egy-egy híd alatt siklatja át a hajóját. És hangzásában is érzékeljük a tér kinyílását, amikor a ladik a csöndes csatornáról rákanyarodik a kikötői öbölre, ahol az árusok fennhangon kínálják portékájukat, és ahol nagy hajók is horgonyoznak, s az árut targoncákra rakodják át. 

 

A velencei dialektusban, illetve irodalmi olasz nyelven egyaránt énekelt canzoni di battello azaz »hajós énekek« a 17. század közepén élték virágkorukat. Utazó írók, mint Rousseau és Goethe, Európa szerte terjesztették az »éneklő gondolás« fogalmát; Velencét érintő útján még Mozart is elragadtatottan nyilatkozott a hajósok énekléséről. Így azután külföldön is egyre nőtt az érdeklődés a fülbemászó dallamok iránt. Azzal pedig, hogy John Walsh, a híres londoni zeneműkiadó az 1740-es években e canzonék átfogó gyűjteményét publikálta, végképp megnyílt az út az európai szalonokba e tősgyökeresen velencei énekek előtt. Mára viszont a canzoni di battello szinte teljesen eltűntek a zenei repertoárból. Albumunk műsorának összeállításához a Walsh által kiadott canzonék között és további gyűjteményekben kutakodtunk. A munkadalok és az áhítatos szerelmi énekek mellett egy tüzes tarantella s a valószínűleg leghíresebb canzone, a La biondina in gondoletta egészíti ki a gondos válogatást. 

Mindehhez ugyanakkor egy második réteg is társul. A barokk gondolás dalokat a Merzouga nevű formáció (Eva Pöpplein – computer; Janko Hanushevsky – e-basszusgitár) a mai Velence hétköznapi zajaiból – templomi harangszóból, emberi zsivajból, valamint szélfúvás, hullámzás és evezés hangjából – kevert elektroakusztikus hangképekkel (»soundscapes») ütközteti. Mindez – a nyüzsgő piazzákon, tekervényes sikátorokon és éjszakai gondolázáson rögzítve – együttesen veszi körül a gondolások dalait. E hangképek egyszersmind nemcsak az éneklő személy előadásmódját inspirálják – mint egykoron –, hanem maguk is változnak a zenélés hatására. Merzouga elektroakusztikus szféráját a canzonék dallamfoszlányai és kortárszenei elemek tágítják tovább. E két világ egyetlen kortalan, térbeli hangsávvá olvad egybe. Az eredmény: átkomponált Gesamtkunstwerk, hangzás-kaméleon, mely folytonosan változik, mint ahogy így tesz a lagúnák lápra és ingoványra épült városa is, amelynek morbid bája egyúttal a mulandóság jele is a gyomrukból turisták özönét kiokádó tengerjárók korában” – fejezi be remek esszéjét Holger Falk. 

Amihez a recenzens csak annyit tehet hozzá: akiket (mint őt is) a koronavírus megakadályoz abban, hogy mostanság Velencébe látogassanak, e lemezzel jó eséllyel megvigasztalódhatnak.

 

Kiadó: PROSPERO

Katalógusszám: PROSP0003