Gyönyörködtető, inspiráló zene

A borító címlapja már-már hivalkodóan egyszerű. Semmi figyelemfelkeltő különlegesség, „csak” a lényeg, ami a kiadó részéről lényeglátásra és értékorientációra vall. Ugyanez derül ki a kísérőfüzetből is – ráirányítva a figyelmet a hallgatnivalóra.

Fittler Katalin

Rudolf Leopold és Raluca Stirbat – két név azok közül, akik kortárs művészekként az értékteremtők közé tartoznak. Semmi hivalkodóan beharangozott „alázat” avagy „misszió”, de annál több felelősség!

Olyan kiadvány ez, amely teljes egészében értékes! Raluca Stirbat kísérőszövege két részből áll: röviden vázolja a szerző életútját, és érdemben elemzi a műveket. Az ő nevéhez fűződik Enescu zongoraműveinek komplett felvétele is (e témából írta doktori értekezését), tehát több műfaj „gyakorlati” ismeretében tudja beavatni a hallgatókat a szerző zenei világába. És a többi-kevésbé szakmabéli pironkodhat: mondatról-mondatra számára új információkkal gazdagodik. Mert ugyan hányan tudják, hogy a gyermek Enescu a zongorát akarta hangszeréül választani, csak az apai döntés eredményezte, hogy fő hangszere a hegedű lett. Az sem mellékes információ, hogy a fiatal muzsikus zongorajátékát a párizsi kritika Debussyével egy lapon emlegette – ráadásul megtudjuk, hogy baráti társaságban a vonósnégyesben bármely szólam eljátszására vállalkozott. Tehát, a fantasztikus hegedűs nemcsak brácsázott is (miként annak idején Mozart), hanem gordonkajátékosként is megállta a helyét. Eme információ birtokában méginkább figyelemreméltó a műsor!

 

 

A csaknem 80-perces műsor érdemi részét a két szonáta alkotja, amelyeket – mintegy folytatva a beethoveni-brahmsi műfajmegjelölést – „zongorára és gordonkára” apparátus-megjelöléssel illetett. A két szonátát (utólag) azonos opusz-számmal jelölte, noha az Op. 26/1 (f-moll) és Op. 26/2 (C-dúr) komponálása között csaknem négy évtized telt el. Köztük az első alkotói periódusból való tételpár (Nocturne et Saltarello) hallható, valamint egy csaknem befejezett Allegro-tétel, amely korai verziónak tekinthető az f-moll szonáta nyitótételéhez. 

Három mű a tizenévesen érett komponistának bizonyuló szerzőtől, valamint az utolsó alkotás erre az apparátusra. Érezhető az „emberöltőnyi” különbség a hangvételben - életrajzi adatok ismeretében még empatikusabban hallgatjuk a megváltozott „saját hang”-ot!

A befejezetlen tételről megtudjuk: jóllehet, a codával való kiegészítésre korábban is történt kísérlet, a felvételen hallható verzió a gordonkaművész munkája, éspedig az életművet alaposan ismerő zongorista-partner intenciójának figyelembevételével (melodikus rokonság alapján egyazon időszakban komponált dal fordulataira való utalással). 

Szép példája ez az előadóművészi „aktivitásnak”, éspedig az alkotó szellemének tiszteletben tartásával. Az interpretáció elhitető erejű: szívesen teszünk egyenlőségjelet a kompozíciók és az élményszerű hallgatnivaló közé. A gyönyörködtető zene hallatán lehetetlen nem feltenni a kérdést: miért nem szerepel megannyi kitűnő szonáta-páros műsorán? És akiknek eddig csak a figyelmét kerülték el a hatásos-szép darabok, az informatív bookletből megtudhatják: valamennyi műből létezik nyomtatott kiadvány.

Hivatását már az értékes hallgatnivalóval betöltötte a felvétel – további haszna, amennyiben eljut az „érdekelt” hangszeresekhez, ha inspirálja őket egyik-másik mű megtanulására, repertoáron tartására. 

 

Kiadó: paladino music 

Katalógusszám: pmr 0104