Geyer Stefi – zeneszerzők múzsája

Váradi Helga csembaló- és orgonaművész 2015 májusában indult el egy “krimibe illő nyomozás” során Geyer Stefi életútját kutatva, ahogy Tölgyesi Gábor írta a Magyar Nemzetben. A Zürichi Zeneművészeti Főiskolának végzett kutatási program célja 2018-ban az átfogó dokumentáció megjelentetése, melyben a fellelt hagyaték mellett többek között első alkalommal lesz olvasható a Bartók Bélával folytatott teljes levelezés 1907-1945 között. Váradi Helga zürichi egyházzenei munkája és nemzetközi koncerttevékenysége mellett a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen végzi a kultúrmenedzsment szakot. Első lemeze 2018 márciusában svájci forgalmazásban jelenik meg “Bartók & Baroque“ címen, csembalón.

Váradi Helga

Sokan hallottak talán Geyer Stefi (1888-1956) Bartók Bélához fűződő kapcsolatáról, a zeneszerző iránta táplált, viszonzatlan szerelméről, az I. hegedűverseny (Sz 36/BB 48a) keletkezéséről.(1) Minderről 1907-1908-ból való levelezésük tanúskodik, melyet máig nem publikáltak teljességében.(2) A “hegedűtündér”(3) képe azonban ennél tovább nem körvonalazódik, homályos és alaktalan marad, csupán rövid lexikonbejegyzések, részleteiben sokszor pontatlan életrajzok őrzik emlékét. Szépsége közismert volt, előadóművészi kisugárzása az ifjú Kodály Zoltánra is mély hatást gyakorolt. Bartók Béla erről így írt Stefinek 1908-ban:

„Kérdésemre beszámolt hétfő esti impresszióiról. K…(odály) nálam 2 évvel fiatalabb, mégis oly csodálatosan élesen lát – mint senki más. A mihez nekem ½ év kellett, azt ő egy este teljesen átlátta. (...) Impressziói ezek: mikor látta magát és hallotta magát ez ugy hatott rá mint egy fölsőbb kinyilatkoztatás. Szerencse – tette hozzá – hogy beszélt is magával, akkor látta hogy maga is csak közönséges halandó – különben még egy álmatlan éjszakájába került volna ez. Itt az eltérés közte és köztem; én még most is azt hiszem, az a rögeszmém, hogy maga nem közönséges halandó, csak a környezete láttatja annak.”(4)

Forrás: Geyer Stefi-hagyaték, Athén​

A melankolikus tekintetű, finom női jelenségben valójában határozott, erős akarat lakozott: erről tanúskodik életútja. Hubay Jenő hegedűiskolájának első meghatározó, külföldön is elismert tagjaként, csodagyermekként 1900. december 17-én átütő, váratlan sikert aratott Bécsben a Musikvereinban. Ellen Gulbranson svéd énekesnő koncertjének köztes számaként Henryk Wieniawski d-moll hegedűversenyével (op. 22, Nr. 2) még a zenei fellegvár közönségét is elképesztette. Néhány nap alatt bejárta a korabeli európai sajtót a tizenkét éves temperamentumos gyermek Murillo-festményekhez hasonlatos, fehér ruhácskás angyali megjelenése. Már ilyen zsenge korában megdöbbentő érettséggel és technikai tökéllyel volt képes játszani a hegedűirodalom legnagyobb alkotásait.(5) Geyer Stefi ekkor immár négy éve intenzív koncertező életet folytatott, a következő években pedig bejárta Európa legtöbb országát és az Egyesült Államokat, tudását királyi házak előtt, a Vatikánban a pápa jelenlétében csillogtatta. Mire 1907. május 15-én megismerkedett Bartók Bélával a Zeneakadémia új épületének avatási ünnepségein(6]), már jelentős sikereket tudhatott maga mögött.

Geyer Stefi az átütő siker után, 1901 elején Bécsben​ (Forrás: Geyer Stefi-hagyaték, Athén)

Az intenzív koncertezés mindennapos, megszokott életstílus maradt számára élete végéig: előfordultak időszakok, mikor évente 100 felett is járt fellépéseinek száma. Történetek számolnak be arról a játszi könnyedségről, mellyel az ötéves Stefi először vette kezébe a hegedűt, és azonnal kristálytiszta hangokat játszott új hangszerén.(7) A házi muzsikálások és édesapja kvartettjének hatására már igen korán, 3,5 évesen megismerkedett a zenével, dallamokat keresett a zongorán és maga komponálta basszus szólammal kísérte azokat. Geyer József (1860-1923) törvényszéki orvosként lelkes zenekedvelő, hegedűs, brácsás, a Belvárosi Templom zenekarának tagja volt. Itt ismerte meg Stefi édesanyját: Zipernowsky Fannyt, aki Zipernowsky Károlynak (1853-1942), a transzformátor egyik feltalálójának, a magyarországi elektrotechnikai felsőoktatás megalapítójának húga volt, és szívesen énekelt.(8) A Zipernowsky-családból mérnökök, zenészek származtak: a hegedű, a brácsa az unokatestvérek, Zipernovszky Mária és leánytestvére, Zipernovszky Fülöpke életében is fontos szerepet töltött be. Fülöpke hegedűművészként szintén Hubay-tanítvány volt, Mária brácsásként pedig az első budapesti női vonósnégyes megalapítója (Ulbrich Magda, Szerémi Hermin és Bárány Sziszi közreműködésével), illetve egy Hubay Jenő tanítási módszeréről írt könyv szerzője volt.(9) Ifj. Zipernovszky Ferenc, Stefi unokatestvére Popper Dávidnál tanult csellózni a Zeneakadémián, végül mégis villamosmérnöki pályára lépett nagybátyja Károly nyomdokaiban. Az ő nevéhez fűződik Magyarország első világítástechnikai állomásának megalapítása és vezetése, melyet 1927-ben hozott létre Budapesten, berlini mintára.(10) De Stefi egyetlen testvére, ifj. Geyer József (1887-1953) is szorosan kapcsolódott a zenéhez: katolikus papként Magyarország egyik legjelentősebb korabeli orgonaszakértőjévé vált, terjedelmes orgonaépítészeti szakirodalom szerzőjeként 1920-1935 között a Zeneakadémia könyvtárosa, előadó tanára volt. Az általa tervezett orgonák számát száz körülire becsülik.(11)

Három meghatározó szakasz körvonalazódik Geyer Stefi élettörténetében: a korai, budapesti évek csodagyermekként, Hubay Jenő védelmező szárnyai alatt;(12) első házassága Bécsben 1911-1918 között Dr. Edwin Otto Sigismund Junggal, majd az I. világháború megpróbáltatásai után 1920 júliusától második férje, Walter Schulthess (1894-1971) zeneszerző, zongorista, koncertügynök oldalán Zürichben.

Stefi csodagyermekként nem élhette meg azt a gondtalan időszakot, mely sok más gyermek számára magától értődő volt. Édesanyja szigorú gyakorlást írt elő (naponta általában 6 órát), a koncertmeghívások és utazások sokasága nem sok időt hagyott másra. Első házasságáról az ügyvéd Dr. Junggal, bécsi éveiről sajnálatos mód nem sokat lehet tudni. Stefi összes levelezésüket megsemmisítésre ítélte halála előtt, férjét az I. világháború alatt a spanyol influenzajárványban veszítette el 1918 novemberében. Az éhezést, a megpróbáltatásokat ő maga csodával határos módon élte túl, mert férje ápolása közben súlyosan megbetegedett – egy időre hangját is elveszítette.(13) A gyógyulás Skandináviához, Norvégiához kötötte: orvosai tanácsára újra felkereste az északi országot, melyhez már egy ideje különleges kapcsolat fűzte. 1910 és 1930 között majdnem 20 évig rendszeresen visszatért ide és a több hónapos turnék során északtól délig bejárta az országot, gyakorlatilag minden jelentős norvég városban koncertezett. Skandináviához fűződő szeretetéről Alban Bergnek is beszámolt egyik levelében.(14)

A harmadik, svájci időszak egyértelműen a produktivitás, a termékeny munka időszaka volt. Az alpesi országban már 1905-ben melegszívűen fogadták Geyer Stefit, amikor európai turnéi során először megjelent Genfben, Zürichben, Bernben, Lucernben és St. Gallenben. Othmar Schoeck révén pedig egy másik jelentős zeneszerző vonzalmában részesülhetett 1908-ban. A D-dúr hegedűszonáta (Op. 16, 1908) és a B-dúr hegedűverseny quasi una Fantasia (Op. 21, 1910-12) Schoeck más kisebb formátumú kompozíciói mellett(15) szintén Stefi által ihletődött. A szerelmet azonban egyikük sem volt képes felkelteni a fiatal múzsában. Walter Schulthess, Willy Burkhard(16), Emile Jaques- Dalcroze svájci zeneszerzők ugyancsak megajándékozták a hegedűművésznőt egyes műveikkel, nagyrabecsülésük jeleként.

Második férje, Walter Schulthess patinás zürichi családból származott, zeneszerzést Berlinben és Münchenben tanult Walter Courvoisier és Conrad Ansorge mellett. 1917-18-ban a Bécsi Opera korrepetitora volt, ahol megismerkedett a Geyer-Jung házaspárral. Miután a háború után Zürichben összeházasodtak Stefivel, és egyetlen lányuk, Rosmarin Schulthess (1921-2011) világra jött, intenzív koncertező időszak kezdődött a házaspár számára. Koncertjeik révén Schulthess hűséges zongorapartnere volt feleségének Európa országaiban, illetve 1924-ben egy három hónapos amerikai turnéra is elkísérte. Miután 1928-ban a zürichi Jecklin-testvérekkel megalapította a Konzertgesellschaft Zürich AG vállalkozását, munkája egyre jobban az irodához kötötte. Néhány évtized alatt Svájc legjelentősebb koncertügynökévé vált: nevéhez fűződik a Lucerni Fesztivál, a Clara Haskil Nemzetközi Zongoraverseny, a Collegium Musicum Zürich kamarazenekar megalapítása. Ezenkívül Zürich városának meghatározó zenei tekintélye volt. Miközben előszeretettel maradt a háttérben, a Tonhalle, a Zürichi Konzervatórium, a Svájci Zenei Szövetség bizottságainak elnökségi tagjaként jelentős befolyást gyakorolt a zenei életre. Felesége karrierjét így hatékonyan tudta segíteni, ahogy Bartók Béla későbbi, 1930-as években zajló európai koncertjeinek szervezésében is fontos szerepet játszott.(17)

Geyer Stefi és Walter Schulthess 1920 nyarán Zürichben (Forrás: Geyer Stefi-hagyaték, Athén)

A magyar zeneszerzővel 1928-ban, pontosan húszéves szakítás után új kapcsolat fonódott: a Konzertgesellschaft Zürich AG meghívására Bartók Béla  1929. január 30-án, 31-én és február 1-én zeneszerzői esteket adott Bázelben, Zürichben és Winterthurban Geyer Stefi és Durigo Ilona alténekesnő közreműködésével. Ezek az alkalmak fontos szakmai találkozásokat jelentettek Bartók számára Svájcban (többek között későbbi kompozíciós megrendeléseket eredményeztek Paul Sacher révén).(18)  A két művész között lassan új barátság szövődött: ebben svájci alpesi túráik és Bartók második felesége, Pásztory Ditta is jelentős szerepet játszott, aki képes volt feloldani kettejük közt a korábbi évekből fennmaradó feszültséget.(19) Amikor a Bartók házaspár 1940-ben elhagyta Európát, Stefi segítségével jutottak el Genfig, hogy ott buszra szállhassanak Spanyolország és Portugália felé. 1941-ben Bartók Péter kijutását is ő támogatta, Zürichben szállást és a további utazáshoz vízumlehetőséget kínálva.

Geyer Stefi egyetlen gyermekével, Rosmarinnal (Geyer Stefi-hagyaték, Athén)

A produktív svájci évek során a koncertezés mellett 1934-től Geyer Stefi a Zürichi Konzervatórium hegedűtanszakának tanára volt egészen 1953-ig. A férjével közösen alapított Collegium Musicum Zürich koncertmestereként 1953-ig számos program szólistájaként lépett fel. Paul Sacher a házaspár felkérésére, egészen 1992-es feloszlásukig vezényelte a zenekart. Koncertjeiken előszeretettel játszottak barokk, klasszikus szerzőket kortárs művekkel társítva, ezzel pedig új irányvonalat adtak a korabeli svájci koncertprogramoknak. Megemlítendő a BBC-vel való együttműködésük 1950-ben angliai lemezfelvételeik során, és a Lucerni Fesztiválon való évi rendszeres megjelenésük a sziklába vájt Oroszlán-Emlékmű előtt. Geyer Stefi 1938-tól 1953-ig a Lucerni Nemzetközi Ünnepi Hetek Elit-Zenekarának is állandó (és ritka) női tagja volt, mely 1943-tól Svájci Fesztiválzenekar néven vált ismertté. 1941-ben megalakult másik fontos kamarazenei formációja, a Geyer Stefi-Kvartett; volt növendékei, Rudolf Baumgartner (második hegedű), Ottavio Corti (brácsa), illetve a csellóművész Eric Guignard részvételével. A háborús időszak alatt Svájc egyik legjelentősebb kvartettjeként tartották őket számon, koncerttevékenységük főleg az országon belül zajlott az együttes 1945-ben való megszűnéséig.

Az utolsó tíz év súlyos egészségügyi problémák között telt a hegedűművésznő számára: 1946 februárjában rákos megbetegedése miatt komoly operáción esett át Bernben. Házassága egyre élhetetlenebbé vált, fokozatosan elmagányosodott Zürichben, kezeit arthritis gyötörte. Egyedüli vigasza lánya Rosmarin volt, aki maga is a hegedűművészi pályát választotta és a Zürichi Tonhalle zenekarában kapott állást.(20) Stefi kedélyét a sugárterápiás kezelések, a II. világháború történései még inkább terhelték. Hegedűjátéka azonban az utolsó hónapokig magabiztos és szuverén maradt, ha nyilvánosan nem is lépett fel többé.

Miután betegsége többször is kiújult, 1956. december 11-én, hosszas szenvedés után szenderült örök álomra Zürichben, az ’56-os forradalmi hírek árnyékában. Halálával a század eleji magyar hegedűiskola egyik meghatározó alakja, Svájc egyik legkiválóbb 20. századi hegedűművésze, számos zeneszerzői inspiráció ihletője távozott el az európai zenei életből. Szellemi örökségét zürichi tanítványai mellett ma világhírű zenei unokája, Anne-Sophie Mutter közvetíti a zeneszerető közönség felé.(21)