Francia kapcsolat?

The French Collection címmel jelentetett meg új lemezt a Hungaroton Classic Balog József közreműködésével. A koncepció üdvözlendő: Rameau, Debussy és Boulez összekapcsolása. Hasonló ötlet jutott Víkingur Ólafsson eszébe is, aki a mi művészünkkel egyidőben Rameau- és Debussy-tételeket vett fel sűrűn keverve egymással. Franciaországban valahogy jobban megmaradt kontinuitás, vissza egészen a barokkig, ami nem csoda, hiszen Rameau, a Couperin-család tagjai, Forqueray, d'Anglebert hatalmas alapot adott a nemzet zenéjének. Cziffra is játszott néha egy-egy régi csembalódarabot, Marcelle Meyer pedig sok Rameau-felvételt készített. Napjainkban szerencsére reneszánszát éli a korszak, elsősorban csembalón, de jó, hogy zongorán is.  

Zay Balázs

Balog kiváló zongorista. Felettébb virtuóz, billentése emellett kimagasló módon tiszta, ami különösen tiszta perspektívájú, átlátható bontású előadást eredményez. Ha a technikai megvalósítás szempontjából szemléljük ezt az albumot, maximálisan meg lehetünk elégedve vele.

A lemez első darabja Rameau Nouvelles suites de pièces de clavecin G-dúr és g-moll része. Az I. (Les Tricotets. Rondeau), IV. (La Poule) és VI. (Les Sauvages) tétel kicsit gyors és nyugtalan, de a rendkívül tiszta játéknak köszönhetően ezzel együtt kiváló. A halkabb, bensőségesebb II. (L'indifférente), III. (Menuet I, Menuet II) és V. (Les Triolets) tétel megragadását líraiságának köszönhetően jobbnak érzem. A VII. tétel (L'Enharmonique. Gracieusement) előadása a legizgalmasabb, itt Balog teljesen az elemében van, és a játék egyszerre kimunkált és spontán. A VIII. tételben (L'Égyptienne) a sietség adekvát és izgalmas. Pergő és precíz megközelítése révén Balog olvasata relációba hozható Grigory Sokolovéval, aki egy sor Rameau-darabot játszott ráadásként néhány éve, ám Balog előadásai könnyedebbek, levegősebbek. Balog sietsége szinte maga a nyugalom Sokolov hajszoltságához képest.  

 

Ezután Debussy, az Images két könyve következik. Érdekes Balog előadása, ugyanis sajátosan elegyedik benne a játékát mindig alapvetően jellemző tiszta hangkép és a debussys puhább, impresszionisztikus hangi világ. Balog játéka semmiképp sem Monet, sokkal inkább Sisley világa. Pontosan ott van minden, noha él a pillanatnyi benyomás is. Bár más a billentésük és egyéni zenei világuk, mégis leginkább Kocsis felvételéhez hasonlítható Balogé a pillanatnyi benyomást érzékeltető frazeálás tudatossága miatt. Ez a világ egészen messze esik például Samson François vagy Meyer egymástól erősen eltérő, mégis tipikusan franciás attitűdjétől. 

A lemez utolsó darabja korunkig terjeszti ki a spektrumot Boulez Incises című művének 2001-es változatával. Balog jellegzetesen tiszta és strukturált zongorázása ebben is megmutatkozik, bizonyos fokig ahhoz hasonlóan, ahogy a Debussy-műveket előadja. Dimitri Vassilakis felvételéhez képest egyenletesebb, objektívebb.

Különös francia kapcsolat ez, hiszen a játék egyáltalán nem franciás, elengedettség, spontaneitás, a kontúrok elmosódása helyett összeszedettség, precizitás és éles vonalak jellemzik. Ugyanakkor jeles és teljes mértékben adekvát megközelítés. 

 

Kiadó: Hungaroton Classic 

Katalógusszám: HCD 32843