Fenomenális férfi-alt, kürtös karrierrel

A többjelentésű (esetleg túldimenzionálás-gyanúsnak érezhető) cím - Revelation - választását nemcsak meggyőzőnek, de találónak is érezzük a műsor meghallgatása után. Egyrészt ki-ki felfedezheti magának, avagy új megvilágításból ismerheti meg Bach alt-áriáit, másrészt interpretáció-élménnyel is gazdagodik.

Fittler Katalin

Minőségi műsorválasztás: egy-egy ária a Máté- és János-passióból, kettő-kettő a Karácsonyi oratóriumból és a h-moll miséből, továbbá egy szólókantáta (Geist und Seele wird verwirret, BWV 35). A címlapon a protagonista (Zvi Emanuel-Marial) neve és képe szerepel, a hátlapon továbbá három hangszeresé (Shalev Ad-El – orgona, Sebastian Breuninger – hegedű, Michaela Kuntz – oboa, oboa d’amore), pedig korántsem csupán őket halljuk. A további információk a kísérőfüzetből derülnek ki. 

Az altáriákat éneklő Zvi Emanuel-Marial szakmai életrajza korántsem tekinthető szokványosnak. Szülőhazájából, Izraelből kürtösként érkezett Németországba tanulmányai folytatására (többek között Peter Dammnál). A drasztikus fordulat az operarendező Harry Kupfer feleségének, Marianne Fischer-Kupfernek köszönhető, aki felfedezte hangi adottságait, és énekmestere lett. A férfi-alt rövidesen meghódította az operaszínpadot, a hangversenypódiumot, és immár harmadik felvételével építi diszkográfiáját.

 

 

Ezúttal kiváló muzsikusok alkalmi együttesének kíséretével énekel, vélhetőleg olyanokkal, akiket korábbról ismert. A tíz vonós és három fúvós játékos az orgonán is közreműködő Shalev Ad-El irányításával az összeszokottság érzetét keltően, harmonikusan játszik, a hallgató imaginárius térbe kerül. Önálló játszanivalót a kantáta két részének nyitószámában (no. 1: Concerto, no. 5: Sinfonia) kapnak. E műben sem korál, sem bibliai szöveg nem szerepel, Georg Christian Lehms (darmstadti udvari könyvtáros) munkája – vallásos tematikája mellett - madrigál-jellegű. Kiváló férfi-alt állhatott Bach rendelkezésére, akinek a virtuóz szólamot komponálta! Nem véletlen, hogy ritkán szerepel a hangversenyek műsorán.

Zvi Emanuel-Marialt egyszer kell hallani, s utána könnyen felismerhető a kontratenorok népes fachjából. Az előzmények ismeretében lehet elmélkedni, vajon a kürtös tapasztalatok mennyiben járulhattak hozzá a hang intenzitásának fokozásához, a levegővel való gazdálkodáshoz, s megannyi „szakmai” műhelytitokhoz. Egyvalami azonban biztos: a művész megbecsüli a szöveg „többletét” a hangszeres szólamhoz képest. Teszi ezt oly módon, hogy kölcsönösen egymást erősíti a zenei kidolgozottsággal (formálással) és a korántsem artikulációs tisztaságra szorítkozó közléssel. Tehát, a zenei megjelenítés fokozza/elmélyíti a szöveg hatását, nem pusztán külsőséges arabeszk – és ezáltal nő meg dimenzionálisan a mondandó fontossága. Ugyanakkor felmutatja a zenei világ érzelmi teljességét, amikor is a fényt az árnyékkal, a súlyt a súlytalannal egy térben jeleníti meg. Technikai virtuozitása pedig egyenest elképesztő!

Zvi Emanuel-Marial esetében szinte lehetetlen az „interpretációra” figyelni – miként a méltán híres színészt a sajátos orgánuma alapján felismerjük, de produkciójánál túllépünk ezen, az általa tolmácsoltakra koncentrálva, hasonlóképp vagyunk vele is: szinte kinyilatkoztatásként fogadjuk zenei közléseit. 

A teljesítmény alapján joggal tekinthető szólista-albumnak, ugyanakkor jogot formálhatna afféle „Best of Bach” minősítésre is. 

Mindezen az elragadtatáson mit sem csökkent a kísérőfüzet átgondolatlansága – de egy ilyen értékes kiadvány nagyobb odafigyelést érdemelt volna.

 

Kiadó: hänssler CLASSIC 

Katalógusszám: HC21028