Fanny - egy személy, két névvel

Dalait Fanny Henselként kínálja a hänssler CLASSIC korongja (Clara Schumann dalai társaságában), a TYXart kétkorongos albumán Fanny Mendelssohnként szerepel (testvérével, Felixszel).

Fittler Katalin

A Radio Bremen produkcióját közzétevő felvétel esetében „adott” a műsor, koncepciójával együtt: felváltva csendülnek fel a hét női szerző dalai Bettina Pahn tolmácsolásában, Christine Schornsheim fortepiano-kíséretével. Egy órányi gyönyörködnivaló a dalirodalom kedvelőinek – akik újfent álmélkodhatnak a műfaj már-már megismerhetetlen gazdagságán, egyszersmind sajnálkozva, amiért napjaink (élő)zenei kínálatában erőteljesen háttérbe szorult ez az intim műfaj. Három alkalommal hangszeres tétel szakítja meg a dal-folyamot, közülük kettő Fanny Hensel fortepianóra komponált négy dalából való, egy pedig Clara Schumann Soirées musicales-jának második darabja (Notturno).

 

 

Hasonlóképp értékes a testvérpár daltermésének „keresztmetszete”, csaknem másfél órában, tematikusan öt csokorba rendezve. Itt is felváltva szerepelnek a két szerző dalai, azonban a nővér kevésbé ismert kompozíciói nagyobb számban kaptak helyet (a műsornál itt is asszonynevén szerepel). Kateryna Kasper és Dmitry Ablogin programjában Fanny hat dala először került felvételre, és külön érdekesség, hogy több dalt terjedelmes (improvizált) előjáték vezet be. A 19. századi koncertező gyakorlatban otthonos jelenség csupán akkor feltűnő, amikor egyébként ismert műhöz kapcsolódik – a korabeli gyakorlatnak a felidézése viszont azért kétes értékű, mert a „figyelmetlen” (értsd, a kísérőfüzet műsorában pontosan feltüntetett bővítésekről tudomást sem vevő, pusztán a zenét) hallgató emlékezetében eme toldalékkal rögzül(het)nek az adott tételek.

Nem tanulságok nélküli a levélrészleteket is idéző, terjedelmes kísérőszöveg, amely betekintést ad a 19. század társadalmi vonatkozásaiba; feltárja a mindennapokat átszövő közeli művész-kapcsolatokat, és adalékokat közöl, amelyekből kiderül, mennyi szempont játszott közre (mondhatni, a felszín alatt) egy-egy női tehetség érvényesülésekor.

 

 

Ugyanakkor a gazdag válogatás élményszerűen „tanít”; mert muzsikus legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni pusztán stiláris kidolgozottság, zenei érték alapján a két testvér dalait. (Nem véletlen, hogy nővére dalát saját ciklusába foglalva, saját szerzeményként publikálta a fivér.) Ugyanakkor a sokat emlegetett „rokonlelkűség” mindennél ékesebb bizonyítéka is ez! Hasonlóképp, a másik válogatásban a két zeneszerzőnő dalainak egymásutánjánál is rendkívül erőteljesen érvényesül a stiláris azonosság. Az elemző vizsgálódást nehezíti, hogy rövid lélegzetűek a dalok, amelyeknél a dallam- és harmóniavilág kétségkívül erőteljesen függvénye a választott szövegnek.

A 21. századi zenekedvelő számára a dalirodalom leginkább ismerős tája Schubert gazdag termése – óhatatlanul is ahhoz viszonyít mindent. De éppen a felfedező kalandvágy sarkallhatja az előadókat csakúgy, mint a hallgatókat, hogy közelebbről megismerjék a „környező tájakat”. Szerencsére bátran számolhatunk azzal, hogy a későbbi daltermés javarésze a Schubert-dalok ismeretében jött létre, így óhatatlanul is lehetnek „áthallások”. Vannak is! És ha többnyire csak köznyelvi fordulatokra ismerünk is, a témaválasztás és a kisformák lehetősége megbízható támpontokat ad. 

Mindkét felvételen fortepiano a kísérőhangszer (ráadásul egyazon évből való). Az énekesi érzékenység mindkét esetben egyaránt megmutatkozik a zenei kidolgozottság által fontosnak ítélt szövegfordulatok kidolgozásánál – az pedig már a hallgatón múlik, hogy hol húzza meg az érzékenység és a mesterkéltség határait. 

Nehéz lenne rangsorolni a két felvételt, érdemes mindkettőt meghallgatni (kisszámú átfedés szerepel csak a műsorokban). 

 

Kiadó: Hänssler CLASSIC 

Katalógusszám: HC 20026 

 

Kiadó: TYXArt 

Katalógusszám: 19127