“Északi lélek”- norvég, svéd és dán művek

Hangulatos táj fotója a borítón, kísérőszövegként elmélkedés az „északi lélek”-ről (a szólista pszichológus férjének tollából). A hallgatnivaló: két zongoraverseny (Grieg, Berwald), köztük egy tétel Grieg Lírai darabjai közül, befejezésül pedig Carl Nielsen Saul és Dávid című operája II. felvonásának előjátéka. 

Fittler Katalin 

Ana-Marija Markovina zongoraművész és a Peter Sommerer vezényelte Schleswig-Holsteinisches Sinfonieorchester lemeze a Nordic Music címet viseli. 

Északi szerzők többé és kevésbé ismert darabjait hallhatjuk, az interpretációt illetően célszerű a közismert a-moll zongoraversenyre fókuszálni. Annál is inkább, mivel az az érzésünk támadhat, hogy talán mégsem annyira közismert ez a mű. Sajátos olvasatra gyanakodhatunk, ami azért is érdekes, mert oly módon mond „újat”, hogy közben feledteti a műhöz fűződő korábbi élményanyagot. Talán tudatos előadói szándék ez a „tabula rasa”, ami persze nem lehet könnyű, mivel a játékosokban emlékezetében is hangképként él a versenymű. A romantizáló (néha talán kifejezetten hatásvadász) manírok hiánya, a biztos kezű formálás klasszicizáló szemléletmódot sejtet, ám a tempó bizonyos mértékű „szabad” kezelése azonnal ellentmond ennek. Szinte „időn kívül” helyezik a zenét, néha már-már vontatottnak is érezhetjük – ugyanakkor áttetsző a hangzás, idő is van a részletek feltérképezésére. A pregnáns ritmika és a bensőséges-személyes vallomáshang egyaránt meggyőző, mégis, gyakran érződik valami távolságtartás – a művel való ismerkedésre ellenjavallott ez az interpretáció. 

 

A kétéves kora óta Németországban élő, horvát szólista elismerésre méltó diszkográfiával rendelkezik; a perfekcióra való törekvésben van tehát rutinja, gazdaságosan bánik az energiájával, nem kockáztat virtuóz megoldásokat, még akkor sem, amikor egy-egy tétel csúcspontjaként kifejezetten kívánatos lenne. A virtuozitás érzete háttérbe kerül olyankor is, amikor érezhetően „technikás” részletet old meg kifogástalanul. Talán a rácsodálkozás gesztusa az, amit leginkább hiányolunk – és valamiféle játékörömöt. Szépek a zenekari szólók, az áttörtebb partitúrákban is jártas dirigens kiegyensúlyozott arányokról gondoskodik ilyenkor. 

A zongoradarab a szólista „ráadásának” hatását kelti. 

Míg Grieg maga is remek pianista volt, a nála mintegy fél évszázaddal korábban született svéd Franz Berwald a vonóshangszerek (hegedű, brácsa) mestere volt. Zongoraversenyének magánszólama kevésbé „hálás” feladat, az első jelentős skandináv szimfonikus szerző ugyanakkor érezhetően törekedett (terjedelmes cadenzával is) a zongoristára irányítani a figyelmet. A felvételen vélhetően felvételtechnikai okokból került néha már-már méltatlanul háttérbe (amikor a zenekar játssza a dallamot, a zongora pedig arabeszkekkel színesíti a hangzást, formai súlyából is veszít). Kompozícióként szakmai biztonsággal megírt darab, melyben a nyitótétellel tart egyensúlyt a rákövetkező két tétel.

A dán zene képviseletében csendül fel Nielsen operájából a II. felvonás előjátéka, az opera elsőként elkészült részlete – itt válik főszereplővé a zenekar, amely Peter Sommerer irányításával a harmóniai történések iránti érzékenységéről ad bizonyságot. 

 

Kiadó: hänssler CLASSIC 

Katalógusszám: HC17027