Erik és Balázs

Satie in Jazz. Bágyi Balázs új produkciója több szempontból is hidat képez Franciaország és Magyarország, az impresszionizmus és a contemporary jazz között.

Retkes Attila

Erik Satie (1866–1925) zeneszerzői életműve, szellemi hagyatéka erősen megosztja az utókort. A különc posztromantikus-impresszionista francia szerző maga is sokat tett azért, hogy megítélése ne legyen egyértelmű. Mit kezdjünk egy zongoradarabbal, aminek az a karakter-megjelölése, hogy „fülemüle fogfájással”? S mit kezdjünk a három Gymnopédia (1888) és a három Gnossienne (1890) baljóslatú világával, amelyben a zenei megvalósításnál fontosabb a mögötte húzódó filozófia? Ez a világkép pedig korántsem koherens. Satie gondolkodásmódja keleti és nyugati motívumok örökös kombinációja, az előző századorduló párizsi kontextusába helyezve. Töredezetten izgalmas, alig-alig megfejthető világ. Mindenesetre nem meglepő, hogy éppen John Cage volt az, aki – négy évtizeddel a mester halála után – érdeklődni kezdett a Satie-univerzum iránt. Cage-nek köszönhetően aztán rengeteg avantgárd művész fordult a Satie-örökség felé: zenéje reneszánszát éli, de továbbra is zavarba ejti hallgatóságát.

 

 

A tapasztalt dobos-zenekarvezető, a Magyar Jazz Szövetség elnökeként a szakmai közéletben is igen aktív Bágyi Balázs részéről kifejezetten jó, eredeti ötlet volt Satie muzsikájának párosítása a jazz jellegzetes ritmikájával, harmónia-készletével. A Satie in Jazz című album hét tétele közül három (egy Gymnopédia és két Gnossienne) eredeti Satie-téma, másik három (Satie and Me, Repetititon 1, Repetition 2) viszont Bágyi saját kompozíciója, amelyekben a Satie-ouevre előtt tiszteleg. A zárótétel pedig a kvartettre hangszerelt Satie and Me szólózongora-verziója. A szűk háromnegyed órányi muzsika így kifejezetten izgalmas zenei utazás – térben (Párizs–Budapest) és időben (1900–2021). Ebből következik, hogy háttérzeneként nem lehet hallgatni – teljes figyelmet, koncentrációt követel a befogadótól.

A Bágyi Balázs New Quartet most kétségívül fénykorát éli. A krisztálytiszta intonációjú altszaxofonos, Soso Lakatos szólóinak eredetisége a műfaj legnagyobbjait idézi. Oláh Dezső zongorázása egyre érettebb, megfontoltabb, de közben ott ég benne a műfaj iránti szenvedély tüze. Oláh Péter bőgősről teljes joggal írta egy másik kritika, hogy „egyedülálló stabilitása és kiváló szólisztikus képességei révén minden produkció biztos fundamentuma.” Bágyi Balázs pedig most is nagyon stílusosan hozza a rá mindenkor jellemző „táncoló” dobolást, ami védjegyévé vált. Bágyi kompozícióinak, hangszereléseinek releváns mozzanata az akusztikus hangszerek használata. Itt nincs elektronika, mert ellentében állna az alkotói-előadói törekvésekkel. A négy zenész együttműködése példaszerű: a témák exponálásakor szigorú fegyelmezettség, az improvizációs körökben viszont korlátlan szabadság jellemző.

Összességében a Satie in Jazz jóval több, mint figyelemre méltó kísérlet. Kiforrott és erőteljes produkció, amely több szempontból is hidat képez Franciaország és Magyarország, az impresszionizmus és a contemporary jazz között.

 

Kiadó: Tom-Tom Records

Katalógusszám: TTCD 385