Enescu-„kóstoló”

George Enescu (1881-1955) sokoldalú muzsikus volt: korának kiváló hegedűművésze és karmestere, neves hegedűpedagógusa (számos jeles tanítványa közül minden bizonnyal a leghíresebb Yehudi Menuhin), sőt, van egy hét CD-ből álló Enescu-albumom, melyen saját zongoraműveit ő maga interpretálja. Életének és munkásságának leírását biográfusai a sok muzsikus életrajzánál jól bevált, standard mondattal kezdhetik: már kisgyermekkorában nyilvánvalóvá vált, hogy az ő útja a zene lesz. 

Kovács Ilona

Egyik első kompozícióját – a Román föld hegedűre és zongorára című darabot – például „öt és negyed évesen” írta. Hazája, Románia iránt érzett szeretete és tisztelete egész pályafutását végigkísérte. A fent említett zsengét számos hazafias jellegű mű követte. Ezek közül az egyik legkülönlegesebb a 3. hegedű-zongoraszonáta (op. 26, 1926), mely a maga népies stílusával (a mű alcíme „în caracter popular românesc”) a román nemzeti lélek egyik legtipikusabb képviselője. A kompozíció a máig kevéssé ismert Enescu-œuvre egyik gyakran játszott kamaradarabja. A híres tanítvány, Menuhin és testvére, Hephziba 1936-ban készített felvételt a műről. Maga a zeneszerző kétszer is lemezre rögzítette a szonátát, a második alkalommal – 1943-ban – fogadott fiával, Dinu Lipattival. A Duo Brüggen-Plank (Henrike Brüggen zongoraművésznő és Marie Radauer-Plank hegedűművész) közelmúltban megjelent, Enescu műveiből összeállított lemezének nyitó darabja ez az a-moll szonáta, mely valójában nem tartalmaz román népzenét, ám hasonlóan magyar kollégája, Bartók Béla magyar népzene ihlette műveihez, Enescunak is olyannyira anyanyelvévé vált hazája parasztzenéje, hogy sajátos hangzásvilága, ritmikája és prozódiája miatt valódi népdalok feldolgozása nélkül is autentikus románnak hallatszik. Az 1. tétel (Moderato malinconico) nyilvánvalóan a népzenéből nyert inspirációt: csak kevéssé emlékeztet a hagyományos szonátaformára, bár kétségtelenül van két kontrasztáló témája és ezek annak rendje és módja szerint vissza is térnek, karakterükben azonban inkább a Bartók-rapszódiák lassú-gyors struktúráját mutatják.

 

A két fiatal előadóművész az a-moll szonáta mellett (no. 3) az 1899-ben komponált F-dúr szonátát (no. 2) is eljátssza. Ez a mű még Enescu párizsi tanulóéveinek időszakából származik. A tizenhét éves hegedűművész már három éve érlelgette a szonáta témáit, majd egyszer csak leült az íróasztalhoz, és két hét alatt elkészült a három tételes darabbal, ami – nem meglepő módon – erős francia hatást mutat. A Duo Brüggen-Plank CD-jén a két szonáta között egy tíz tételből álló sorozatot – Impressions d'enfance (op. 28, 1940) – ismerhetünk meg. A gyermekkori benyomások sora voltaképpen szvit, melynek különböző karakterű tételei a gyermek egy napját követik végig. Az első darab (a sorozat leghosszabbja) egy falusi hegedűs portréja szólóhegedűre, melynek hangzása mintha Eugène-Auguste Ysaÿe szólószonátáinak és Maurice Ravel Tzigane-jának keveréke lenne. A további darabok előadásában már mindkét hangszer megszólal, és ez remek lehetőséget ad a művészeknek, hogy ezerféle hangszínt fessenek zenei vásznukra. Az op. 28-as mű egyik legérdekesebbje a Madár a kalitkában, kakukkóra a falon című darab, melynek kezdetén mintha tényleg egy madár csivitelne a hegedű hangján. Az utolsó darab a napfelkeltét idézi meg, mely a viharos éjszakát félelemmel átélt gyermek örömét fejezi ki. 

A lemezt hatásosan fejezi be az Impromptu concertant (1903), melyet – mint ahogy a lemezen hallható többi darabot is – a felfedezés kíváncsiságával, frissességével és örömével interpretál a két ifjú hölgy.

 

Kiadó: GENUIN

Katalógusszám: GEN19642