Energiabomba

A borítón egy fekete és egy fehér ruhás, fiatal lány szalad az erdőben, a bookletben ugyanők, ugyanabban a természeti környezetben, egy nagy kövön ülnek, majd – szinte „angyalkát” formázandó – feküsznek; mindeme hatásos vizuális beállítások nélkül is kifejezésre jut érdemük: fantasztikusan otthonosak a romantika világában.

Fittler Katalin

 A CD-borító gerincén két szerző neve szerepel, Brahmsé és Schumanné, a kísérőszöveg elsősorban Clara Schumannra fókuszál – a programon kompozícióikon kívül a F-A-E szonáta nyitótétele szerepel Albert Dietrich műve. 

Schumann a-moll hegedű-zongoraszonátájával (Op. 105) kezdődik a műsor, melyben Clara Schumann Három románca (Op. 22) intermezzókként szétszórva választja el egymástól a terjedelmesebb darabokat (A. Dietrich említett nyitótételét, valamint Brahms Op. 100. A-dúr hegedűszonátáját, ily módon fináléjának (avagy a műsor codájának?) szerepét is betöltve.

Ez a program-elrendezés vélhetően független a két előadóművész elképzelésétől – miként feltehetően azért sem nekik kell elsősorban sajnálkoznunk, hogy ezzel a felkészültséggel nem vállalkoztak a teljes F-A-E szonáta felvételére.

A 2019 márciusában rögzített műsorról megtudjuk, milyen hegedűn játszott Fanny Robilliard és milyen zongorán Paloma Kouider – azzal viszont (mondhatni, szokásosan) adós marad a tájékoztatás, hogy milyen kiadású kotta alapján szólaltatták meg a műveket. Ez viszont még a legközelebbi (tehát hegedűs vagy zongorista) zenész-kollégák számára is szinte elhanyagolható jelentőségű a hallottak alapján.

 

Ami felcsendül, egyszerűen: csoda! Korántsem csupán a pandémia idején megannyi zenehallgatási-élményszerző lehetőségtől megfosztott hallgató lelkesedése ez, hiszen a többszöri meghallgatás során nemhogy kopna az örömforrás, hanem épp ellenkezőleg: a szinte végtelenített újrahallgatás során mintha finomodna a befogadó hallása, mind több figyelemreméltó értéket képes felfedezni.

Önkéntelenül is Schumann ama kritikája jut eszünkbe, amelyet első, meghatározó Chopin-élménye váltott ki, szóvirágok lelkes halmozása, mondhatni, ünnepi csokorba gyűjtése. Így van a 21. századi hallgató is ezzel a felvétellel: ózondús levegőt áraszt az első hangtól az utolsóig. Magával ragadó a lendület, ugyanakkor személyes a közlés, lehetetlen kivonni magunkat a hatása alól. Ezt az első benyomást „finomítják” az újrahallgatások, amikor a két muzsikus „ecsetkezelésének” árnyaltságát is észrevesszük (a dinamikai tartomány differenciált berendezését). Ez a lendület olyannyira elementáris, hogy beszűkíti az érzelmi tartományt; a késői Schumann-szonáta elemzői által említett sötét indulatok drámaiságát elsöpri az indulati töltés vitalitása. A „Schumann és köre” tónus stiláris egysége legalább annyira érződik, mint az egyes kompozíciók önálló kidolgozottsága. 

Ennek a műsorbeli elrendezésnek talán némiképp kárvallottja Clara Schumann – de semmi akadálya annak, hogy a korong tulajdonosa egyvégtében hallgassa meg a három románcot! Lám, vannak előnyei annak, hogy nem élőben élhetjük meg ezt a programot! (Tartozunk az igazságnak azzal, hogy bevalljuk: ennek a programnak „jobb” alternatív sorrendjét aligha javasolhatnánk – az egyetlen ideális megoldás az egyes műsorszámok illetve opuszok kiragadása környezetükből, alaposabb ismerkedés céljából.)

Az előadópáros minden elismerést megérdemel: játékuk rendelkezik a magától értetődő közlés természetességével, elképesztően átgondolt és kidolgozott – a hallgató maximális otthonosság-érzettel veheti birtokba a korábban többé és kevésbé ismert műveket egyaránt.

 

Kiadó: evidence 

Katalógusszám: EVCE066