Énekelt zongoradarabok

„Akasztják a hóhért” – ez a mondás jutott eszembe a felvétel hallgatásakor. Chopinről fennmaradt, hogy növendékeinek olyan instrukciókat adott, hogy a zongoristának az ujjaival kell énekelni, meg hogy aki zongorázni akar, annak elengedhetetlen, hogy tudjon énekelni. Zongoraműveinek ilyetén „éneklésre kívánkozása” arra inspirálta neves és ismeretlen kortársait (és talán némiképp későbbi szerzőket is), hogy francia szövegű ének-zongora letétté alakítsák némelyiket.

Fittler Katalin

Ritkaságszámba menő hallgatnivalót kínál négy énekes (Lydia Teuscher, Olivia Vermeulen, Karol Kozlowski és Andreas Schmidt) Wolfgang Brunner fortepiano-kíséretével: ismert vagy ismeretlen szerzők dal-letétté alakított Chopin-tételekből szólaltatnak meg 19-et, majd a különlegesség után – a „rendes kerékvágásba” térve – Chopin három lengyel dala (Op. 74) koronázza meg a műsort.

Wolfgang Brunner kísérőszövege kimerítően tájékoztat a különleges jelenség történeti körülményeiről csakúgy, mint az átiratok szerzőiről. Közülük toronymagasan kiemelkedik Pauline Viardot, akinek neve ismerősen csenghet a zenebarátok körében. A kora szenzációs énekesének számító Maria Malibran húga, aki amellett, hogy énekelt, remekül zongorázott és orgonajátékban is jeleskedett, hat nyelven folyékonyan beszélt, és széleskörű kapcsolatot tartott kora jelentős művész- és tudósegyéniségeivel. Fennmaradt dokumentumok (levelek) alapján kiderül: olyan különböző egyéniségek elismerését egyaránt kivívta, mint Clara Schumann és George Sand. Dokumentált, hogy Chopin utolsó londoni koncertjén együtt léptek fel Viardot mazurka-átirataival – de Brunner korrekt módon hozzáteszi: nincs tudomásunk arról, hogy miként vélekedett ezekről a zeneszerző. Ezek közül nyolc szerepel a felvételen. Nevesített szerzőként Luigi Bordèsétől hallunk hat duettet illetve kvartettet, továbbá öt tételt egy 1890-ben Párizsban megjelent gyűjteményből, amely egyaránt tartalmazott – a szerző megnevezése nélkül – vokális átiratokat és eredeti Chopin-dalokat.

 

 

Chopin lengyel szövegű dalait Ferdinand Gumbert német fordításában is olvashatjuk, a francia szövegek német fordítását Amélie Hois és Wolfgang Brunner jegyzi.

A borítón Maurice Sand 1844-es vázlata szerepel – a bookletben szöveges kommentárral, miszerint Chopin arra hívja fel Viardot figyelmét, hogy dalkíséretkor nem Liszt Ferenc modorában kell zongorázni.

Talán ezt a szerzői instrukciót szívlelték meg túlságosan alaposan is a felvétel készítői, amikor már-már jellegtelenné szorították a háttérbe a finom hangzású fortepianót, amely többnyire arra kényszerült, hogy az eredeti Chopin-darabok kíséretét (bal kéz szólamát) két kézre elosztva szólaltassa meg.

Próbálom „rekonstruálni” az egykori szituációt: nagy valószínűséggel olyan közönség elé kerültek a dal-átiratok, amelyek ismerték az eredeti zongoradarabokat, így akár többlet-élményként fogadhatták a szöveget – valamint alkalmanként az olyan énekes-teljesítményeket, amelyek (leginkább Viardot-nál) „többlet”-et kínáltak a hangszeres tételek zenei anyagához képest. Némi improvizatív elem, cadenza-szerű megcsillogtatása a vox humanának, trillaláncokká ékesített kitartott hangok – alkalmi meglepetések.

Kétségtelen, hogy ilyenkor az énekesé-énekeseké a főszerep. Időnként az eredeti chopini faktúra előjátékként, közjátékként vagy épp utójátékként jelenik meg, ilyenkor módosul(hat) az eredeti tétel formája. 

Napjaink hallgatójában felvetődik a kérdés: mi lehetett ezeknek a „micsurin-tételeknek” annak idején az elsődleges céljuk? Chopin zongorazenéje aligha szorult népszerűsítésre – vajon repertoárbővítőnek kínálták olyanoknak, akik ily módon lehettek aktív részesei a chopini zenének? Mindenesetre elképedve olvassuk Brunner tájékoztató információját, miszerint az 1990-ben megjelent, Chopin műveit tartalmazó katalógus mintegy 1500 (!) szerzőt nevez meg, akik átiratot készítettek valamely Chopin-műből.

A felvételen Viardot átiratai tűnnek a legfigyelemreméltóbb hallgatnivalónak. Más kérdés, hogy a duettekben-kvartettekben a két női hang jobban harmonizál, mint a két mély szólam (nehéz megítélni, a szereplő-választás következménye ez, vagy a letétekből adódik). Mindenesetre, a tényleges dalokhoz érve egyértelműen észleljük azt a különbséget, ami az átiratok és az eredetik között van!

 

Kiadó: Gramola  

Katalógusszám: 99299