Emlékezés André Navarra művészetére

A francia származású csellista mindig a saját útját járta, egyedi módon gyakorolt és végezte tanulmányait. Nem csoda, hogy játéka is sokban különbözött a megszokottól. Erről győződhetünk meg a Profil válogatás-kiadványa révén.

Zay Balázs

André Navarra 1911-ben született Biarritzban és 1988-ban hunyt el Sienában. Egykor nagynevű csellista volt, nagyjából Pierre Fournier, Maurice Gendron és Paul Tortelier kortársa. Úszott, bokszolt, és csellójátékához saját technikát alakított ki, melyre nagyon büszke volt. Híre mára kissé megkopott, művészetéről azonban - eléggé - átfogó képet nyújt a Profil lemezkiadó nemrég megjelent albuma. Eléggé - mert kimaradt a gyűjteményből Bach hat szvitje, márpedig egy csellista művészetét, már ha játszotta s felvette a hat darabot, alapvetően meghatározza, miként szólaltatta meg a hangszer irodalmának e csúcsát. Navarra elég későn, 1977-ben és 1978-ben vette őket lemezre. Kár, hogy a Profil szerkesztője kihagyta, míg sok 1981-es, 1984-es, Erika Kilcher kísérte, s kevésbé kiemelkedő előadást felvett az anyagba. Ezek nem rosszak, de túlságosan visszafogottak és erőtlenek (Manuel de Falla: Canciones populares Españolas, Joaquín Nin: Cantas d’España, Pietro Locatelli, Luigi Boccherini, Giuseppe Valentini, Frédéric Chopin és Richard Strauss szonátái).

Boccherini - Grützmacher átdolgozta - Csellóversenye és Haydn II. csellóversenye nyitja az albumot, a Salzburgi Mozarteum Zenekara kísér Bernhard Paumgarter vezetésével. Szép régies, romantikus előadások, Navarra precízen, meglehetősen az együttesbe olvadva muzsikál. A soron következő előadásokat hallgatva egyre jobban kirajzolódik Navarra stílusa, az, ami egyedivé teszi művészetét.

Egykor híres lemez volt Dvořák Gordonkaversenye a Rudolf Schwarz vezette National Symphony Orchestra kíséretével. Egykor híres karmester volt Schwarz, akit már teljesen elfelejtettek. Pedig keresett, megbízható dirigens volt, ezen a felvételen egyedi módon, lassan, költői szépséggel és precizitással kísér. Navarra pontos, érezhetően kiegyensúlyozott és reprezentatív előadásra törekszik. Schumann Trämerei és Abendlied című kis darabjait egy ismeretlen zongoristával halljuk a negyvenes évek elejéről.

A következő korong nagyon érdekes, és kiemelkedő. Schumann Csellóversenye két előadásban. Először 1962-ből Sir John Barbirollival és a Hallé Orchestrával a Free Trade Hallból. Én a felkonferálást és a hangolást lehagytam volna. Az előadás: kiváló. Barbirolli mér a kezdet kezdetén varázslatos atmoszférát teremt, nagy előadásnak ágyaz meg. S Navarra ráül a hullámra, elég lassan és nagyon elmélyülten adja elő ezt a nagyon introvertált, csodálatos darabot. A mű korábbi lemezfelvétele 1951-ből való, André Cluytens vezényli az Orchestre del’Association des Concerts Colonne-t. Nem rossz ez sem, Navarra igazán szépen játszik, de az a plusz, mely a Barbirolli kísérte élő felvételt kiemeli, ebben nincs meg.

Ugyancsak az Orchestre del’Association des Concerts Colonne működik közre, Pierre Dervaux vezényletével, Hacsarturján Csellóversenyében és Bruch Kol Nidrei fantáziájában. A Hacsaturján-műben érezni Navarra kiválóságát a jó ízlés és a visszafogottság terén, ugyanis kifejezetten ízlésesen és ideálisan szólaltatja meg ezt a bizony harsányságba hajló, ugyanakkor attraktív alkotást.

Érdekes Elgar Gordonkaversenyének 1957-es felvétele ugyancsak Barbirollival és a Hallé Orchestrával. A mára teljesen elfelejtett bejátszás nyolc évvel előzi meg du Pré ikonikus felvételét a Londoni Szimfonikus Zenekarral és ugyancsak Barbirollival, aki csellistaként játszott a mű bemutatóján. A kettő: nagyon más. Du Pré rapszodikus, a mély átélés direkt kivetül, míg Navarra precíz, kimért, elegáns, visszafogott, de nem hideg. Meg kell hagyni, Navarra játéka nemcsak felettébb elegáns volt, hanem objektivitásra és kiegyensúlyozottságra törekvő is. E műnek különösen a II. tétele kimagasló sajátos franciás eleganciájával.

Carl Philipp Emmanuel Bach A-dúr csellóversenyét a Kammerorchester Tibor Varga kíséri Varga Tibor vezényletével, aki Navarra tanártársa volt a Nordwestdeutsche Musikakademie Detmoldon. Hasonlóan a Haydn és Boccherini-koncertekhez ez is szépen kidolgozott, inkább sima előadás.

Ismét az Orchestre del’Association des Concerts Colonne kísér Lalo Csellóversenyének 1948-ból való felvételén, a karmester Jean Fournet. Hasonlóan a Hacsaturján-koncerthez ez is ideális, jó értelemben középutas előadás. 

Igazán jó gyűjtemény volna, ha a nyolcvanas évekből származó szonátafelvételek egy része helyett Bach hat szvitjét hallhatnánk. Ám így is elénk tárja egy egykor mind technikában, mind stílusban kimagasló színvonalat képviselő művész sok jó előadását.

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler

Katalógusszám: PH18017