Előadóművészet, tudományos háttérrel

A lantduónak példaképül szolgálhatott Crawford Young és Karl-Ernst Schröder lantduója – az előbbi nemcsak a két lantosnak, hanem énekes-partnerüknek, Grace Newcombe-nak is tanára volt a bázeli Schola Cantorumban. 2001-es felvételükön ujjal pengették hangszereiket, míg az utódegyüttes olyan, elsősorban 15. század végi repertoárt választott, amelynek megszólaltatásához többnyire pengető szükséges. A korabeli hangszeres gyakorlat felelevenítéséhez zenetudományi tanulmányok mellett a korszak zenéjében jártas hangszerek professzorok irányításával jutottak – a történeti ismeretanyag bővítésének termékeny talaját találták meg a korabeli latin nyelvű irodalomban, amely néha krónikás hűségével jegyzett fel (gyakran verselve) eseményeket, s örökítette meg a jelentős muzsikus-egyéniségeket. 

Fittler Katalin

A program eredetileg hangszeres előadásra szánt darabok mellett vokális kompozíciók intavolációit tartalmazza, több esetben az énekes-verzió mellett átiratokat is megszólaltatva. A hazai régizene-kedvelők idősebb generációinak azért is különleges csemege ez, mert azok a hangzó emlékeik is felelevenednek és kamatozódnak, amelyek egykori régizenei együtteseink (elsősorban a Camerata Hungarica) hangversenyeinek és felvételeinek köszönhetnek. A dallamcsaládok, amelyek egy-egy „vándordallam” népszerűségének köszönhetően alakultak, jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy örömforrásként éljük meg a ráismerés-lehetőségeket, s szinte észrevétlenül megtanuljuk elmúlt korok „slágerei” mellett az átiratkészítés, a feldolgozások megannyi jellegzetes alaptípusát. S aki ismeri az alapot, figyelme jelentős részével a díszítések, a sajátos variálások egyediségét tudja értékelni. 

A két lantos és az énekes közös produkciója is ilyen élményforrást jelent. Azok közé a felvételek közé tartozik, amelyeket érdemes többször meghallgatni. A pengetett lant hangzása először furcsának tűnik (néha olyan, mintha zongora helyett xilofonon hallanánk akkordokat), de fokozatosan mind többet hallhatunk ki a zenei történésekből. Nemcsak a precíz kivitelezést értékeljük, hanem a pregnáns ritmikán belül „ráérzünk” arra a játékörömre, amely a legkülönbözőbb faktúrákat képes megtölteni olyan többlet-tartalommal, amelynek köszönhetően az előadás méltán nevezhető interpretációnak. Játéköröm forrása lehet szinte bármi: egy futam, egy díszítő-formula, vagy épp az a játékos évődés, amit a szinkópált mozgás hív életre. 

 

A két lantművész - Marc Lewon, Paul Kieffer - életkora között 18 év különbség van, de az azonos iskolázottság, a középkori és reneszánsz zene iránti elhivatott szeretet nemcsak közös nevezőt biztosít számukra, hanem mintegy egyenrangúsítja is őket. És csak azt sajnálhatjuk, hogy nem videó a felvétel; így csupán elképzelni tudjuk a két azonos típusú (nagyságú, hangolású) hangszeren játszókat, és azt is, amikor a díszített dallamjátszáshoz hangszert vált egyikük. 

Jól illeszkedik a lant-hangzáshoz az énekes tónusa – szövegmondására aligha lehet panaszunk. S többedik hallgatásra már eltűnik az az érzet, hogy némiképp didaktikus az előadás; inkább többletként értékeljük, hogy áttekintést biztosít mind a formálást, mind a faktúrát illetően. 

Ismeretlen szerzők mellett Agricola, Bedyngham, Binchois, Dalza, Des Prez, Frye, Ghiselin, Ghizeghem, Roelkin, Tinctoris muzsikája szól, néha Spinacino vagy épp 20-21. századi lantosok (Young, továbbá a két előadó) átiratában. Kinek-kinek külön ajándék, ha köztük régi ismerősre lel.

 

Kiadó: Naxos 

Katalógusszám: 8573854