Elfújta a szél

Louis Kaufman egykor szerfelett népszerű hegedűművész volt. Mára már eléggé a feledés homályába veszett - bár akad egyetlen kivétel. Portland-ben született, Romániából származó, zsidó szülők gyermekeként, s a Juilliard elődje, a Zenei Művészet Intézete diákja volt. Hollywoodi filmekben hegedült sokat, köztük az Elfújta a szélben, a Casablancában, az Érik a gyümölcsben. Emellett a klasszikus repertoárhoz is hű maradt. S mi az említett egyetlen kivétel? 

Zay Balázs

Vivaldi leghíresebb műve, a Négy évszak csak meglehetősen későn vált ismertté. Első felvétele 1939-ből való, a Francia Rádió közvetítette Alfredo Campoli előadását. Az első lemezfelvételt 1942-ben készítette az Orchestra dell'Augusteo - a későbbi Orchestra dell'Accademia di Santa Cecilia - az együttes vezetője, Bernardino Molinari vezényletével. Furcsamód nincs információ arról, ki hegedül. 

Ezután következett 1948-ban Kaufman felvétele a Henry Swoboda vezényelte The Concert Hall Chamber Orchestra, Edith Weiss-Mann csembalista és Edouard Nies-Berger orgonista közreműködésével. Ezt követte Felix Ayo és az I Musici felvétele 1955-ben, majd 1959-ben két felvétel is, Ayo és az I Musici újabb bejátszása, valamint Wolfgang Schneiderhané, a Rudolf Baumgartner vezényelte Luzerni Fesztiválvonósok kíséretével. Az I Musici aztán újra és újra rögzítette, épp aktuális koncertmesterével, 1969-ben Roberto Micheluccival, 1982-ben Pina Carmirellivel, 1990-ben Federico Agostinivel, 1995-ben Mariana Sirbuval. 

A sokáig bevett megközelítésmód Kaufman felvételére nyúlik vissza. Ahogy ő közelített a darabhoz, hozzávetőlegesen úgy interpretálták az őt követők is, míg Molinari megközelítése bizonyos pontokon egészen más. Később aztán persze újabb alternatívák jöttek - két irányt követve.  Az egyik a szándékosan változtató Kennedyé, először az Angol Kamarazenekarral, majd a Berlini Filharmonikusokkal. A másik a L'Europa Galante és Fabio Biondi erősen dinamikus historizmusával.

 

 

Mai füllel hallgatva is teljesen megfelelő Kaufman előadása, mely kétségkívül hagyományteremtőnek tűnik, ha csak a lemezfelvételeket vesszük alapul. Kérdés, hogy nem rögzített előadások a ma már aligha tudható igazság terén változtatnának-e ezen. 

A Profil Edition Günter Hänssler új albumát Kaufman művészetének szentelte. Vivaldi-koncertjein túl számos érdekességre bukkanhatunk. Ritkán hangzik el, pedig nagyon érdekes Chausson Versenymű hegedűre, zongorára és vonósnégyesre című alkotása. Az aranykor egykori erősen érzelmes hegedülésének jó - ráadásul sallangmentes -  példáit hallhatjuk. Kétségkívül a Menuhin által "Jaschák, Toschák, Mischák" korának nevezett időszakba csöppenünk Kaufman felvételeit hallgatva, de meg kell jegyezni, hogy e mára eléggé elfelejtett hegedűs nemcsak technikailag volt kiemelkedő, hanem az érzelmes hangvételen, intenzív tónusokon túl nem is volt édeskés, nem esett túlzásokba, annak ellenére, hogy játéka magán viseli az aranykori hegedülés stílusjegyeit, meglehetősen objektív. Teljes mértékben ezt mutatja Saint-Saëns III. hegedűversenye Mauritz van der Berggel és Mendelssohn Hegedűversenye Otto Ackermannal.

Kaufmann kortárs művek iránt is érdeklődött, ezek egész sora hallható az anyagban. Kiemelkedik Milhaud II. hegedűversenye és a Concertino de printemps a szerző vezényletével. Kaufman rögzítette Samuel Barber Hegedűversenyét is Walter Goehr kíséretével, valamint Copland Szonátáját. Örülök annak, hogy Bohuslav Martinůtól több mindent is játszott. Érdekes a Szonáta két hegedűre és zongorára Peter Rybar és Pina Pozzi közreműködésével, sajnos azonban az Öt rövid darabból csak kettőt hallunk. Én Delius Szonátájának is örülök, jó, ha Anglián kívül is figyelemre méltatják egy-egy művét. Robert Russell Bennett nemcsak zongorakísérőként, hanem szerzőként is szerepel, és Song Sonata című alkotása egész érdekes. 

A kiadó ezúttal sokat tett a hangminőség javítása érdekében. Érdemes lett volna azonban még néhány felvételt felvenni az albumba. Vivalditól a teljes Il cimento dell'armonia e dell'inventione sorozatot bejátszotta egykor, majd a teljes La cetra sorozatot is. Felvette még Torelli Op. 8-as 12 concerto grossóját, Hermann Goetz Hegedűversenyét és Russell Bennett Hegedűversenyét is. Ha a barokk művek mindegyike nem is - bár miért is ne -, a két hegedűverseny mindenképpen helyet kaphatott volna az anyagban.   

Summa summarum el kell mondani, hogy érdemes Kaufmanra emlékezni, felvételeit hallgatni. Igazán nem mondhatni, hogy ne lett volna népszerű egykor, de hírnevét elfújta a szél, pedig ma is több figyelmet érdemelne.  

 

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler 

Katalógusszám: PH21019