Elektra, az örök

Richard Strauss Elektrája a drezdai ősbemutatón zajos sikert aratott, de volt olyan vélemény is, hogy a mű ”szörnyű hangzavar”. Mai füllel hallgatva nem érezzük hangzavarnak a művet, sokan keresik az alkalmat, hogy újra és újra megnézzék, meghallgassák az operát. Az idei évadban négy alkalom és a főpróba kínálta ezt a lehetőséget az Operában.

Lehotka Ildikó

Strauss Elektrája a maga viszonylag rövid terjedelmével komplex opera. A téma Szophoklész drámájából Hoffmansthal korábban a Salome változatán is dolgozott a Max Reinhardt-féle előadáson, Strauss látta ezt, és az Elektrát is, mindkét dráma nagy hatással volt rá. Míg a Salome szövegkönyvét maga írta, az Elektra esetében Strauss később kedves librettistáját, Hugo von Hofmannsthalt kérte fel a szövegírásra.

Fotó: Magyar Állami Operaház- Nagy Attila

A zene mindig tartogat újat, Strauss Klütaimnésztra szólamát helyenként atonálisnak írta, de a keringőjellegű szakaszok is megtalálhatók. Ez a zene is végletes, nagyon színes, nagyon kifejező. A nyitó három hang végigvonul az operán (kiegészülve négyhangossá - Agamemnón jelképe), a szereplők lelki folyamatainak zenébe öntése bámulatos.

A május 7-i előadás remek volt. Oresztész szerepében Bretz Gábort hallottuk, a „megváltó” szerepét remek színpadi jelenléttel erősítette. A hang ez alkalommal is tartalmas volt, zenei szempontból nagyszerű megvalósítást hallhattunk. Komlósi Ildikó Klütaimnésztrája ördögi figurát mutatott, egy bomlott agyú nőt, akinek a lelkiismerete azonban még létezik. Az énekesnő imponálóan nagy hangterjedelme, sötét színű hangja a szerep megformálásához ideális, Komlósi az anya lelki rezdüléseit, a félelmet, a lányához való kettős érzelmet hihetetlen mélységeiben ábrázolta.

Krüszothemiszt Miksch Adrienn énekelte, nagyon szépen. Ez az a szerep, mely Elektra és Klütaimnésztra rettenetes tulajdonságait enyhíti; Krüszothemisz átlagos életet szeretne, férjet, akire felnézhetne. A főszerepben Rálik Szilviát hallottuk, aki képes volt megfogni a közönséget szuggesztív alakításával. A rendkívül nehéz szerepet (szinte mindig a színpadon van) teljes hévvel énekelte, az őrületet is érezhette a hallgató alakításából. A kisebb szerepeket is jó tolmácsolásban hallottuk.

Kovalik Balázs rendezése érzésem szerint remek, a történet vége a librettóval azonban ellentétes: Oresztész előlép testvérgyilkossá. A tíz évvel ezelőtti bemutatón még Klütaimnésztra kopasz volt, más előadásokon, így ezen sem követték ezt. A nyitó fürdőjelenetben férfiak zuhanyoztak, most nők. A tükörben végig lehetett látni a súgót, ez kissé zavarónak tűnt. A dráma íve azonban nem veszett el.

Michael Boder hét Strauss-opera karmestere volt eddig, de Ligeti Le Grand Macabre-ját, Berg Luluját, Sztravinszkij Rake’s Progress-ét is vezényelte. Ezen az előadáson szép színeket hallottunk, döbbent csendeket hozott elő, remekül irányította a művet. Szép este volt.