Egzotikum Európa szívéből

Kosztümös filmek történelmi világát idézi az idős hölgy portréja a borítón. Martha von Orelli ő, aki 28 évesen Victor von Castelberggel kötött házasságot (két gyermekük született: Carlo és Guido). Apja zürichi bankár volt, aki sajátosan viszonyult lánya tehetségéhez: nem jó szemmel nézte (mondhatni, ellenezte) zenei tanulmányait, mindamellett értékes mesterhegedűt vásárolt neki. Zongorázni autodidakta módon tanult, könnyen tehette, hiszen odahaza rendelkezésére állt egy Blüthner zongora. Kedvét lelte az improvizálásban, és merő érdeklődésből rangos svájci tanárok irányításával ismerkedett a zeneelmélettel, zeneszerzés-tannal (egyik mestere a tizenkétfokú technika egyik első svájci képviselője). 

Fittler Katalin

Martha von Castelberg abban az évben született, amikor Lajtha László (1892), és nyolc évvel élte túl a magyar zeneszerzőt. Szinte egész élete folyamán komponált, jóllehet, nemigen tartott számot zeneszerzőkénti elismerésre. Katolikus családban nevelkedett, és ragaszkodott vallásához mindhalálig. Jelentős anyagi támogatással járult hozzá templomépítéshez, és szellemi kapcsolatot ápolt a disenteri kolostorral, az ottani apát-költő több versét meg is zenésítette. Támogatta a retoromán nyelv fennmaradásáért és ápolásáért végzett munkáját, hiszen retoromán szövegű költeményeket is megzenésített. 

Martha von Castelberg motetták és vallásos dalok mellett világi költeményeket is megzenésített, ezek témaválasztása sejtetni engedi egyéniségét. Mint a kísérőszöveg tájékoztat, már életében megjelent LP-n egy válogatás zongorakíséretes dalaiból, sőt CD-felvétel is készült néhány motettájából. 

A Castelberg-Alapítvány jóvoltából reprezentatív válogatást kapunk kézhez, egy svájci énekegyüttes (Iarinx Vokalensemble, az énekesként is aktív Jakob Pilgram irányításával), négy szólista (Estelle Poscio, Susannah Haberfeld, Remy Bumens és Äneas Humm), valamint a zongorakísérő, Polgár Judit előadásában.

 

 

Mindennemű információ nélkül is érdemes meghallgatni a felvételt; megmozgatja a szürkeállományt, és a hallgató azon veszi észre magát, hogy korábbi zeneirodalom-ismerete birtokában próbálja „elhelyezni” a frissen megismert darabokat. És aktiválódik a szolfézs-összhangzattan-tudás is, mert időről-időre váratlan-meglepő fordulatokat hallunk. A korai (1910-es évekből származó) dalokban otthonosak a szűkített és a bővített hármashangzatok, a szöveg fordulatait érzékenyen követő harmonizálás néha merész hangnemváltásokat eredményez. Szokatlan a gyakran sok-előjegyzéses hangnemválasztás is (talán konkrét előadó hangjához alakította így a szerző?). A motetták a kórusirodalom ismeretéről tanúskodnak, és nem nehéz felfedezni némely fordulat „forrását” sem. Martha von Castelberg érezhetően a szöveg-tartalom kifejezőerejét szándékozott növelni a megzenésítéssel, s nem kevés tehetségre vall, hogy a frappáns karakterizáláshoz telitalálat-értékű kifejezőeszközöket talált. A tehetség mellett tehát nem elhanyagolható a zeneirodalom-ismeret kétségtelen ténye sem.

Ihletett az előadás; a kórus professzionális felkészültsége birtokában felelősséget vállal az apró gesztusok iránt is, így az empatikus hallgatót bevonja közösségébe. Polgár Judit méltán keresett zongorakísérő – nála is kamatozik az irodalomismeret; értő olvasata atmoszférateremtő erejű. Az énekesek, érthetően, saját olvasatát adják a daloknak, amelyek akkor hatnak a legőszintébbnek, amikor sikerül teljesen mellőzniük az „operás” manírokat, vagy akár csak az apró gesztusok színpad-kívánta megnövelését ebben az intim közegben.

Nem tudom, hogy énekelt-e Martha von Castelberg. Abban viszont biztos vagyok, hogy lelkében otthonosak voltak a melódiák, amelyek alkalmanként kottapapírra kívánkoztak. Bensőségesség és szelíd líraiság a felvételen szereplő miniatűrök általános jellemzője, templom csendjét vagy egy zeneszalon meghitt légkörét idézik – amely hegyek között, tágas rétek társaságában, Isten szabad ege alatt vannak, békés környezetben.

 

Kiadó: Solo Musica

Katalógusszám: SM 334