Egy zongorista Németországból

Florian Weber művészetét a világhírű altszaxofonos, Lee Konitz jóvoltából ismerhette meg a magyar közönség. Konitz, aki évtizedek óta Kölnben él, és 90. életévén túl is fáradhatatlanul járja a világot, nem is beszélve új lemezeinek sokaságáról, gyakorta kérte fel a tőle csaknem fél évszázaddal fiatalabb kiváló német zongoristát partneréül a legváltozatosabb formációiban való közreműködésre.

Márton Attila

Weber művészetét e sorok írója is többször megcsodálhatta Konitz társaságában, legutóbb 2018. június 18-án a Budapest Jazz Clubban vagy a MüPa Fesztivál Színházban a Showcase gálaestjén 2014. január 12-én. Kiváló képzését muzsikus szülei biztosították, hiszen apja neves klasszikus zenész, édesanyja pedig operaénekesnő volt.

Ismeretes az ECM albumok puritán kísérőfüzete, amelyben inkább találhatóak a közreműködő művészek fotói, mintsem bárminemű információ. Ezúttal azonban Lee Konitz pársoros ajánlását olvashatjuk a füzetben: „Florian egyike a legkreatívabb zongoristáknak, akikkel valaha is játszottam. Az ő zenéje teljesen szabad. (Itt természetesen a szabad szellemiségre, nem pedig a free jazzre gondol Konitz – a szerző.) Birtokában van a textúra és a feeling, egyszerűen gyönyörű. Nagyon megérintett engem ez a zene, mennyei érzés számomra.” Persze nem csak Konitz partnereként ismerhettük meg művészetét, de pl. az öt évvel ezelőtti Biosphere c. albumán is, amelyen egy teljesen más jellegű zenét játszott akkori kvartettjével. Ebben a Berklee zeneiskolából ismert világhírű barátja, Lionel Loueke gitáros is szerepelt.

Weber ezúttal a kortárs jazz igazi ikonjaival vonult az ECM stúdiójába 2017 szeptemberében, hogy elkészítse második ECM lemezét, amelynek minden számát ő jegyzi.  A darabok nem különülnek el egymástól, mintha csak egy adott mű egyes tételei lennének. Ezt az érzetet talán a zenei anyag szokatlanul rövid volta is okozza, hiszen mindössze 42 percig szól ez a kitűnő muzsika.  A textúra is valóban különleges, hiszen a számok felépítése nem a tradicionális séma szerint történik (azaz a téma bemutatása-hangszeres szólók-a téma visszatérése), hanem a zenekarvezető-pianista irányítása mellett a partnerek „megbeszélése” folyik, amelynek során mindenki kifejti „mondanivalóját”, természetesen odafigyelve és reagálva az éppen „szóvivő” zenésztársra.

Az 1963-ban született amerikai trombitás-zeneszerző Ralph Alessi az együttes legidősebb, legtapasztaltabb tagja. Korábbi partnereinek puszta felsorolása is jól illusztrálja rangját a műfajban: Steve Coleman, Uri Caine, Ravi Coltrane, Fred Hersch vagy Don Byron. Albumain szinte csak saját kompozíciókat ad elő. Jómagam pár éve egy másik ECM albumon (Quiver) ismertem meg művészetét, finom, engem Kenny Wheelerre emlékeztető trombitajátékát, veretes szerzeményeit. Talán nem lett volna érdektelen egy-két Alessi originál szerepeltetése a track-listán, de a mai – komponista vénával is megáldott – zenészek, pláne ha saját albumot készítenek, nem nagyon adnak sanszot a lemezen közreműködő partnereiknek, nem is beszélve egyéb „hozott anyagról”.

Linda May Han Oh, a malajziai származású ausztrál bőgőst először 2012-ben a Trafóban láttam-hallottam a Joe Lovano Quintet Sound Prints című projektjében. Nő létére a legfoglalkoztatottabb bőgősök egyike a nemzetközi jazzvilágban. Hamarosan ismét láthatjuk, mert saját együttesével lép fel április 25-én a BMC-ben. Gondosan felépített szólói ezen a lemezen is lebilincselőek.

Nasheet Waits tagja lehet annak a képzeletbeli dobos-elitnek, amelyben kb. másfél tucat amerikai fekete dobos foglal helyet. Ők azok, akik a dobjáték olyan magasiskoláját képviselik, amelyről, mint külön művészetről beszélhetünk. A dob már régen nem csupán kísérőhangszer, amelynek szólóznia sem kell ahhoz, hogy valami különleges ütős-művészetről lehessen beszélni. Persze Nasheet esetében elmondható, hogy nem esett messze az alma a fájától, hiszen apja a világhírű dobos, Freddie Waits volt, aki többek között például McCoy Tynerrel dolgozott. Fia pedig Andrew Hill és a Jason Maron triójában alapozta meg hírnevét. Ma az egyik legkeresettebb ütős, aki lemezek tucatjain szerepel. Mellesleg Ralph Alessi már említett Quiver c. albumán is ő dobolt.

Összefoglalva: ez az album is méltán öregbíti az ECM kiadó jó hírét, Minden filozofikus jellege ellenére sem a túlzottan elvont zenét nyújtó ECM albumok egyike. Talán a három amerikai partner – és Webernek az amerikai zenészekkel, mindenekelőtt Konitz-cal való hosszas együttműködése – kapcsán alakult ki az, hogy ez az album, akár amerikai jazzlemez is lehetne, jelentsen ez bármit is!

Cím: Florian Weber – Lucent Waters

Kiadó: ECM Records – Hangvető

Katalógusszám: ECM 2593 6751588