Egy osztrák Drezdában - Karl Böhm háború előtti német felvételeiről

A Hänssler-Profil kiadó az Edition Staatskapelle Dresden sorozatban kétlemezes albumot jelentetett meg Karl Böhm háború előtt nyitányokról és „vidám hangversenydarabokról” készült felvételeiből.

Zay Balázs

Furcsa a cím, ha belegondolunk, hová rohant éppen a világ, amikor 1935 és 1939 között a felvételek készültek, hányan vesztették életüket vagy sérültek meg éppen, amíg a gramofonokról német és osztrák otthonokban ezeket a vidám hangversenydarabokat hallgatták. Böhm jó ideig legalábbis bizonyosan nem tudta, mire készül az őt és zenekarát támogató rezsim.

Az anyag nem először jelenik meg kompakt lemezen, nemrég a Warner Kiadó jelentetett meg sokkal bővebb anyagot. Ám a Hänssler-Profil kiadás azért is értékes, mert jobb a hangminősége. Érdekes volna hallani, hogy szólt akkor egy átlagos gramofonról egy épp megjelent Electrola-lemez. Mindenesetre ezen a kiadáson a sercegést szinte teljesen sikerült kiiktatni, mellette azonban megmaradt a hang testessége.

A zenei világ, mely feltárul előttünk, pazar. A fiatal Böhm 1927-ben Darmstadtban lett zeneigazgató, majd 1931-ben Hamburgban, s 1934-ben lett a drezdai Semperoper vezetője Fritz Busch távozását követően.

Amilyen sötét idők voltak politikailag, olyan ideálisak zeneileg. Böhm az egyik legnagyobb hagyományú énekes-gárdát és zenekart kapta meg. A lemez anyaga vegyes, és a fiatal, de már kellőképp tapasztalt Böhm mindent remekül vezényel.

Johann Strauss, Mozart, Beethoven, Weber, Lortzing, Smetana, Humperdinck, Leoncavallo, Mascagni, Verdi, Reznicek, Berlioz, Schubert, Csajkovszkij, Brahms.  

A könnyebb és komolyabb művek nem válnak szét, mivel Böhm rendkívüli pontossággal és kidolgozottsággal vezényel mindent, így a könnyebb darabok nem válnak felszínessé, hallhatni bennük a kidolgozott zenekari játékot, a hangulat fegyelmezett játék mentén való érzékeltetését. Elég messze esik egymástól egyrészről az Ezeregyéjszaka, a Császárkeringő, a Facipőtánc, másrészről a III. Leonóra-nyitány, az Egmont-nyitány. De a fegyelmezett és kidolgozott előadásban szép egységgé állnak össze.     

Érdekes Böhmöt néhány olyan szerző kapcsán hallani, akiktől később nem vagy nemigen készített felvételt. Ilyen Leoncavallo és Mascagni például, de Verdit sem gyakran dirigált, én egy élő Macbeth-felvételét ismerem csak Bécsből. Pályája vége felé felvette ugyan Csajkovszkij három nagy szimfóniáját a Londoni Szimfonikus Zenekarral, az Olasz capriccio részlete azonban unikum.

A bűvös vadász nyitánya eszembe juttatja, milyen kár, hogy Böhm nem készített róla lemezfelvételt, bár van egy élő felvétele Bécsből.

Ezt a kiváló hangminőségű albumot ezekkel a kimagasló előadásokkal tulajdonképpen jó hallgatni, ugyanakkor borzasztó belegondolni, hogy nem sokkal később mi történt a csodálatos Elba-menti városban, 1945. februárjában azokkal, akiknek nem nyújtott oltalmat az ötös számú vágóhíd.  

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler

Katalógusszám: PH18035