Egy olasz Zágrábban

A Hänssler-Profil cég a mára meglehetősen elfelejtett, egykori neves gordonkaművész, Antonio Janigro felvételeiből adott ki válogatást. Az olasz csellista tevékenysége elsősorban Jugoszláviához kötődik, ugyanis a II. világháború idején nem tudott hazatérni nyaralásából, s kényszerű maradása hosszú és gyümölcsöző karrierhez vezetett. Zágrábi Szólisták nevű együttese, melyet 1989-ig irányított, egykor - többek közt az I Musici társaságában - a leghíresebb kamarazenekarok egyikének számított. 

Zay Balázs

Hírük mára megkopott, ennek azonban elsősorban az azóta végbement stílusváltás a fő oka. Janigro a barokk felfedezésének egyik úttörője volt, mára azonban együttesek százai ápolják e hagyományt és szólaltatják meg immár korhű hangszereken az újrafelfedezések révén nagyban bővülő repertoárt. A Janigro által is kultivált lassabb és egyenletesebb előadásmód, hajdan könnyednek tetsző hangzás ma merevnek és teltnek tűnhet - ha az ember nem figyel jobban. Ugyanis a lassabb és egyenletesebb megközelítésmód csak az általános alap, ezen belül Janigro és együttese sokszor kifejezetten friss és fantáziadús.  

Janigro a zenekar vezetése mellett szólistaként is aktív volt. Csellóhangja szép, sőt, ha figyelembe vesszük a felvételek keletkezési idejét és az azóta végbement technikai fejlődést, akkor különösen sokra kell tartanunk.  

 

Haydn II. és Boccherini IX. csellóversenye a korabeli felvételek közt az élen van. Ezek nem a Felix Prohaska és a Bécsi Állami Opera Zenekara kísérte Westminster-bejátszások. Előbbit a Római RAI Szimfonikus zenekarával Rudolf Kempe, utóbbit a Nápolyi RAI Alessandro Scarlatti Zenekarával Franco Caracciolo kíséri.  

Érdekes Vivaldi Op. 3 No. 9-es versenyműve csellón előadva, míg Corelli Op. 6 No. 4-es concerto grossója kifejezetten plasztikus és eleven. Beethoven két szonátáját és Brahms I. szonátáját nem kiemelkedő, de nagyon jó előadásban halljuk. Ez informatív, mutatja, hogy Janigro nem a markáns, egyedi megoldások, hanem az ízléses, kimunkált előadások mestere volt. A ritkaságok körébe tartozik Johann Ernst von Sachsen-Weimar jó kis csellóversenye.  

Janigro modern művek előadása terén is jeleskedett. Milko Kelemen Concertante improvisations című műve kifejezetten érdekes, még ha a harmadik tételnél valamelyest kezd is csökkenni a hatás. Hindemith Gyászzenéje pedig értékes alkotás. 

Szerepel az anyagban a hangszer repertoárjának egyik csúcsa, Dvořák Gordonkaversenye is, ám nem a Dean Dixon vezényelte Westminster-stúdiófelvétel a Bécsi Állami Opera Zenekarával, hanem egy élő felvétel Erich Kleiberrel és a Kölni Rádió Szimfonikus Zenekarával. Janigro mindkettőben kiváló, értelemszerűen a Kleiber vezényelte előadás, annak ellenére, hogy élő, kötöttebb, míg az egykor híres Dixon merészebb. Az anyag utolsó darabja Janigro talán egyetlen máig ismert felvétele, Strauss Don Quixotéja a Chicagói Szimfonikus Zenekarral és Reiner Frigyessel. Janigrónak nem kellett szélmalomharcot vívnia, hiszen hajdanán nagy sikere volt, ám vélhetően ma már csak kevesen figyelnek rá.   

A négylemezes album összeállítására nem lehet6 panasz, ám sokkal bővebb kép tárulna elénk, ha a tízlemezes formában még sok érdekes felvétele hozzáférhetővé vált volna. Janigro vezényelte a Négy évszak egyik korai felvételét 1957-ben, Jan Tomasow hegedűs közreműködésével a Vanguard cégnek. Ez nemcsak zenetörténeti érdekesség, hanem ma is szerfelett élvezhető előadás, mely sok mindent előrevetít még a mai korhű praxisból is. A felvétel két évvel megelőzte Wolfgang Schneiderhan, Rudolf Baumgartner és a Luzerni Fesztiválvonósok általam egyébként nagyon kedvelt bejátszását, és annál sokkal közelebb áll a ma kultivált stílushoz. 

Hasonlóan nagy hiátust jelent Bach Csellószvitjeinek bejátszása. Ha egy csellista lemezre vette mind a hatot - ez esetben a Westminster részére -, botorság kihagyni az emlékező anyagból. De komplett volt a Beethoven-szonáták felvétele is, s hiányzik az anyagból, ha a zeneszerzőkre tekintünk, Telemann is. Az album mindössze Beethoven Főherceg trióját tartalmazza, míg Janigro Paul Badura-Skoda és Jean Fournier társaságában sok más művet is felvett, utóbbival még Brahms Kettősversenyét is, melynél Hermann Scherchen dirigált. Új fejezet is nyílhatott volna Haydn hat Sturm und Drang szimfóniájával, melyet Janigro a Zágrábi Rádió Szimfonikus zenekarával vett fel.   

 

Kiadó: Profil Hänssler 

Katalógusszám: PH 20002