Egy méltatlanul elfelejtett hegedűs

Igazi ínyenceknek való különlegességgel, Camilla Wicks hegedűművész archív felvételeivel jelentkezett a Profil kiadó.

Zay Balázs

Roppant érdekes kiadvánnyal állt elő a Profil, ám vigyázat, csak érdeklődőknek és ínyenceknek, a hangminőség ugyanis jobbára meglehetősen gyenge. Egy nagy hegedűs, akit alig ismerünk, akitől alig van mit hallgatni. Ámde ami van, azt érdemes.

Camilla Wicks norvég származású amerikai muzsikus, csodagyerek volt, hétévesen Mozart IV. D-dúr hegedűversenyét (K. 218), nyolcévesen Bruch I. hegedűversenyét játszotta, tizenhárom évesen a New York-i Filharmonikusokkal lépett fel. Túllépve a csodagyerek-időszakon hamar érett, sőt, kiváló művésszé vált. Erről tanúskodik a Profil kiadványa. Nemsokára azonban úgy döntött, életét gyermeknevelésnek szenteli - öt gyermeket nevelt fel. Idővel aztán visszatért a színpadra, de elsősorban hegedűtanárként működött.

Mendelssohn e-moll hegedűversenyének 1949-es felvételén a Dán Állami Szimfonikus Zenekar kísér Fritz Busch vezényletével. Busch nagyon gyors tempókat vesz, a magam részéről éppen ezért nem tartom reprezentatív előadásnak, a mű számtalan értéke elvész, bár kétségtelen, hogy van némi vonzereje a fürgeségnek, részben az, hogy a mű erősebben kapcsolódik a korábbi korszakokhoz, értelemszerűen azonban ugyanennyire gyengébb a kötődése a későbbiekhez. Wicks szépen hegedül és jól beleillik a Busch adta gyorsiramú keretbe.

Csajkovszkij Hegedűversenyét William Steinberg és a Hollywood Bowl Szimfonikus Zenekar kíséri. Itt több tér jut Wicksnek. Steinberg olykor - így a második tétel elején is – szép megoldásokat csal elő az együttesből. Mindkét versenymű kiváló hegedűsnek mutatja Wickset. Ám míg ezek az előadások inkább művészetének lehetőségeire mutatnak rá, néhány további annak kibontakozását jelenti.

Beethoven Hegedűversenyének 1953-as felvételén a New Yorki Filharmonikus Zenekar kísér Bruno Walter vezényletével. Ez bizony remek előadás. Walter vezénylésében - korának megfelelően – van valami kevés abból, ami Buscht vezette a Mendelssohn-koncert esetében, de csak módjával, annál több azonban az ihletett arányosság, a kimagasló érzékenység. Ebben a keretben Wicks óriási teljesítményt nyújt, előadása a legjobbakhoz (Yehudi Menuhin, Itzhak Perlman, Anne-Sophie Mutter) mérhető. Ezt az előadást hallva nem marad kétséges, hogy Wicks a legkiválóbb hegedűművészek közé tartozik, akiknél technikai tudás és stílusismeret nem kérdés, és az ember nyugodtan gyönyörködhet a finom megoldásokban.

Wieniawski II. hegedűversenyét ugyancsak a Hollywood Bowl Szimfonikus Zenekar kíséri, a karmester Leopold Stokowski. Wicks egyszerre virtuóz és érzelmes, megvan benne a régi orosz iskola megkapó expresszivitása és a jó ízlés egyaránt. Remek előadása ennek a néhányak – Mischa Elman, Jascha Heifetz, Pinchas Zukerman, Perlman, Joshua Bell - által játszott, mégis eléggé a háttérben maradt műnek. A harmadik tétel tempója talán túl gyors, de az előadás színvonala magas, így el kell fogadni, s itt is érvényesül az, amit a Busch hajtotta Mendelssohn-előadás kapcsán megállapítható volt. a hajszolt tempó sajátos izgalma.

A korongon szerepel Wieniawski még ritkábban játszott I. hegedűversenye is, ám egészen sajátos formában: zongorakísérettel. Elég bizarr, hiszen a szóló nem simul bele a zenekari hangba. Ez a megoldás még akkor is furcsa, amikor ez maradt fenn a zeneszerzőtől, például Dvořák I. csellóversenye esetében, melyet Jiří Bárta rögzített eredeti alakjában.

A gyűjtemény csúcsa Sibelius Hegedűversenye Sixten Ehrling és a Stockholmi Rádió Szimfonikus Zenekara kíséretével. Ehrling kísérte David Ojsztrah felvételét is. Úgy mondják, Sibeliusnak tetszett Wicks előadása. Úgy tudni, általában dicsérte művei előadásait. Akárhogy volt is, ez az előadás minden dicséretet megérdemel. Sőt, ennek fényében érthetetlen, hogy Wicks miért nem tett szert nagyobb ismertségre. Ez az egyik legkülönlegesebb előadása Sibelius Hegedűversenyének. Abszolút adekvát, de kívül esik a szokásos megközelítésen. Ha vannak is különbségek a mű sok-sok felvételét illetően, márpedig természetesen bőven vannak, azok egy bizonyos spektrumon belül mozognak, s többé-kevésbé megmaradnak az egyes epizódok alapvető megközelítésmódjai közelében. Ezek eltérnek a frazeálást, tempót, hangsúlyozást, árnyalást tekintve, de van közös magjuk. Ám Wicks felvétele ettől markánsan eltér. Mégis adekvát, ugyancsak közel áll a mű lelkéhez. Igen érdekes előadás. Bár nagyon becsülöm a tragikusan korán elhunyt Ginette Neveu Walter Susskind kísérte 1946-os legendás felvételét, igazságtalannak látom, hogy Wicks jóval érdekesebb előadása teljesen a feledés homályába merült.

A gyűjteményben szerepel egy később, ugyancsak a későromantikához, bár annak másik szakaszához kapcsolódó hegedűverseny is, Barberé, melyet szintén Sixten Ehrling és a Stockholmi Rádió Szimfonikus Zenekara kísér. Wicks ebben is stílusos, egyszerre strukturált és involvált.

A gyűjtemény egy olyan hegedűművészt mutat be, akinek a művészete több figyelmet érdemel, még ha kevés archív felvétele maradt is fenn.

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler

Katalógusszám: PH18095