Egy igen érdekes felfedezésről

Ritka kincs bukkant elő nemrég. Klaus Christa osztrák brácsaművész fedezte fel a Bécsi Nemzeti Könyvtárban, 2017 júliusában. A bemutatóra 2018 júniusában került sor. A kincs: Maria Bach Volga kvintettje. A darabról aztán röviddel egymás után két lemezfelvétel is készült, melyek az idén jelentek meg. 

Zay Balázs

Emilie Marie Baroness von Bach 1896-ben született Bécsben. A Bécsi Zeneakadémián 1919 és 1925 között Joseph Marx tanítványa volt. Első férje Ivan Boutnikoff orosz zeneszerző és karmester, második férje Arturo Ciacelli futurista, geometrikus absztrakt festő volt. A fiatal Maria Bachról Ferdinand Holder készített festményt, míg Ciacellit Edvard Munch örökítette meg, amint páholyban ül Ludvig Ravensberg norvég festő társaságában. Ciacelli egyik absztrakt hátterű képe egyébként egyúttal Maria Bachról készült portré.   

Alma Mahlerhez hasonlóan Maria Bach elsősorban dalokat komponált, de Mahler nyomán zenekarkíséretes dalciklust is írt, s elsősorban kamaraműveivel tűnik ki. Nyilván első férje hatására fordult az orosz zene felé. Christa brácsás felfedezése az 1927-ben írt Zongoraötös, melynek alapját a Volgai hajóvontatók dala képezi.

 

 

A dal Borogyin gyűjtése nyomán vált ismertté 1866-os kiadását követően. Ilja Repin 1869-ban látta, milyen nyomorúságos munkájuk van a Néván hajót vontató munkásoknak, s néhány év múlva festette meg a Volgai hajóvontatók című festményét. Különös módon mára szinte teljesen feledésbe merült, hogy az első orosz vonósnégyes is erre a zenei témára épült, nevezetesen Nyikolaj Afanaszjev Volga című műve, mellyel 1860-ban megnyerte az orosz Zenei Társaság pályázatát. Afanaszjev alkotása azt a jellegzetesen szlávos hangzásvilágot jeleníti meg, mely Dvořák Amerikai vonósnégyesében csúcsosodott ki. Jó lenne, ha felbukkanna Afanaszjev több más műve is, remélhetőleg minél több csak lappang, s nem veszett el. A feljegyzésekből tizenkét kvartettről tudni, de csak a Volga ismert. Afaneszjev műve annak ellenére igen érdekes és értékes, hogy komponálásmódján olykor érezni némi bizonytalanságot. A Volgai hajóvontatók dalának részlete évekkel később Csajkovszkij I. Vonósnégyesének Andante cantabile tételében is felbukkant. 

Maria Bach Zongoraötöse kiváló alkotás. Igaz, ha keletkezése idejét vesszük alapul, nem nevezhető modernnek, de a romantikus hagyományt egyedi módon és nagy invencióval ápolja. A mű érdekes fúziója a rávezető irányzatoknak, nyomokban benne van Brahms és Dvořák is, de erős a francia impresszionista hatás, Debussy és Ravel nélkül sem lehetne a darab olyan, amilyen. Maria Bach kapcsán logikus Szkrjabin életművének említése a Chopintől a modernig rajzolt vonal alapján. Egészen újszerű, felhasznált dallamanyag feldolgozási módja egyedi. Maria Bach egészen másképp nyúl a Volgai hajóvontatók dalához, mint orosz elődei. Afanaszjev rövidebben idézett belőle, igaz Csajkovszkijnál hosszabban. Maria Bach nagy ívűen és gazdagon variálja a Borogyin gyűjtötte népdal motívumait. Úgy vélem, olyan alkotásról van szó, melyet egyre többen fognak felfedezni, s nem lankad irányában a kezdeti figyelem. 

A darabnak jó – s nem csupán egy-két – része kimagaslóan érdekes. Lassú tétele, mely tizenhét-tizennyolc perces, a Volga csodálatos, epikus zenei megjelenítése. Összevetve a dallal magával vagy Afanaszjev rövidebb egységekből építkező vonósnégyesével ez feldolgozásmódját és elnyúlását tekintve is megjeleníti a végtelen Volga-folyót.  

 

 

A cpo-felvétel előadói: Christine Busch, Elene Meipariani Klaus Christa, Mathias Johansen és Akiko Shiochi. A Hänssler-bejátszás közreműködői: Oliver Triendl, Marina Grauman, Nina Karmon, Öykü Canpolat és Alexander Hülshoff. Egyik felvétel jobb, mint a másik. Ami azt a jó ideje érezhető tendenciát támasztja alá, hogy az iskolákat elhagyó zenészek hangszeres tudásának színvonala szerfelett magas. A két előadás el is tér egymástól bizonyos fokig. A cpo-felvétel alapjában véve epikusabb indíttatású és romantikusabb, lágyabb is, ívesebb is. A Hänssler-felvétel strukturálisabb, markánsabb ritmusra és objektívebb formavilágra törekvő.

Hasonló különbség fedezhető fel a másik, mindkét lemezen szereplő mű, az 1922-ben keletkezett, csellóra és zongorára írt Szonáta előadása esetében. A Hänssler-kiadás előadása (Alexander Hülshoff -cselló, Oliver Triendl – zongora) a kompozíció struktúrájából emel ki többet, míg a cpo-lemezről felcsendülő interpretáció (Mathias Johansen – cselló, Yukie Takai – zongora) kontemplatívabb, szélesebb ívű és romantikusabb hangvételű. 

Mindkét lemezen szerepel egy harmadik mű is. A cpo-lemezen az 1936-ban íródott Vonósötös, a Hänssler-lemezen pedig a zongorakíséretes szonátához hasonlóan 1922-ből való Szvit gordonkára. Előbbi Maria Bach kiművelt kompozíciós képességéről ad tanúbizonyságot, míg utóbbi, ritka példája a Bach, Kodály kultiválta műfajnak. Mindkettő kiváló kombinációja a hagyományos építkezésnek, a moderált modernnek és az invenciónak. Bizonyosan hamarosan lemezre veszi esetleg valamelyik társaság Maria Bach két, 1935-ben, illetve 1942-ben íródott Vonósnégyesét is. Mivel oeuvre-je nagy részét dalok teszik ki, s ezen a téren jó időket élünk, várható ezek feléneklése és kiadása is. Zongoraversenyen is dolgozott hajdanán, de sosem fejezte be. Maria Bach 1978-ban hunyt el Bécsben füstmérgezés következtében.

 

Kiadó: cpo 

Katalógusszám: 555341-2

 

Kiadó: Hänssler 

Katalógusszám: HC21051