Egy 19. századi ritkaság

Giacomo Meyerbeer (1791-1864) nevéről elsősorban operái – az Ördög Róbert, A hugenották, A próféta, vagy Az afrikai nő – jutnak eszünkbe, egyiket-másikat hébe-hóba még ma is játsszák. Az egykor tekintélyes és hírneves zeneszerző bizonyára meglepődne, ha manapság látná az operaházak műsorterveit és talán számon kérné a direktoroktól, hová tűntek az ő darabjai. 

Kovács Ilona

A berlini születésű komponista ugyanis a 19. század egyik legnépszerűbb operaszerzője volt, akinek minden alkotása zajos sikert aratott: volt, hogy az Ördög Róbertet egyszerre négy színház játszotta Londonban. Párizst az opera fővárosává tette, mi több, pályájának zenitjén párizsi sikerei mellett szülővárosa dalszínházának első számú vezetője is volt. Élete sikertörténet. Karrierje csodagyerekként indult, kimagasló tehetséget mutatott a zongorajátékban. Mendelssohnhoz hasonlóan gazdag bankárcsalád sarja, anyagi problémák nem voltak életében. A legjobb magántanárok tanították, családjának pedig nem jelentett nehézséget, hogy az ifjú muzsikus költséges külföldi tanulmányútjait is finanszírozzák. Zeneszerzői munkásságának megítélése ugyanakkor már életében is meglehetősen vegyes volt. George Sand szerint Chopin háromsoros c-moll prelűdjében több zene van, mint A hugenották négy órájában. Ugyanerről a műről Schumann sem írt sok jót. Szerinte ez a mű „az erkölcstelenség és a zeneietlenség” élő példája. Liszt azonban feltétlen híve volt Meyerbeernek, és kedvező véleménnyel volt róla. A prófétát zongora- és orgonaátiratokkal népszerűsítette, és még Schumann-nal is összeveszett miatta.

 

Meyerbeer életművének nagyobb részét operái alkotják, emellett írt mintegy félszáz dalt, és ami unikumnak számít œuvre-jében, az a jelen lemezen hallható pasztorális kantáta, a Gli Amori di Teolinda.

A darab a teljes lemezt betölti, bár alig több mint félóra. Librettóját Gaetano Rossi írta, aki a legnagyobbaknak dolgozott: több – persze manapság már alig, vagy egyáltalán nem játszott – Rossini- (Semiramis, Tankréd) és Donizetti-opera (Maria Padilla, Linda di Chamounix)  történetét is neki köszönhetjük. A rendkívül termékeny Rossi ontotta az egy kaptafára készült operasztorikat, így valószínűleg nem került nagy megerőltetésbe számára, hogy Meyerbeer rövid itáliai tartózkodásának (és korszakának) idején a német zeneszerzőnek nemcsak a fenti kantáta szövegét, hanem operalibrettót is írt.

Meyerbeer mindössze huszonhat éves volt, mikor a Gli Amori di Teolinda-t komponálta. A bemutatóra sem kellett sokat várnia: a következő évben már tapsolhatott a veronai közönség Teolinda szomorú meséjének premierjén. A történet szerint a szép leány egy pásztorfiúba, Armidoróba szeret bele, ám érzései nem találnak viszonzásra. A mű az ifjú zeneszerző szárnypróbálgatásait mutatja, mindenekelőtt Rossini hatása eltéveszthetetlen. Nagy trouvaille, hogy Armidoro szerepét Meyerbeer szólóklarinétra bízta, igaz, kendőzetlenül a „pesarói hattyú” stílusában. A Diego Fasolis vezényelte Orchestra de Chambre de Lausanne kiváló zenekar, Davide Bandieri remek klarinétos, Lenneke Ruiten pedig az előadás nagy revelációja, akinek szopránja szárnyal, angyali tisztaságú és mélyen átélt. Az igényes produkciót hallgatva pedig elgondolkodhatunk azon, lehet, hogy mégiscsak Lisztnek volt igaza Meyerbeert illetően?

 

Kiadó: Claves

Katalógusszám: 50-3010