Don Giovanni és egyéb komplexusok
Az örök kamasz zseni már 267 éves? A bizarr kérdésre egyértelmű a válasz: Mozartnak nincs kora, művészete olyan aktuális, hogy korunkban is minden csodálója sajátjának érzi zenéjét és mondanivalóját. Az idei salzburgi Mozart-hét 10 napos programjának 34 rendezvénye ezt szeretné bizonyítani. A születésnapon reflektorfényben Mozart legkülönösebb műve, a Don Giovanni állt..
Székely György
Igazi ünnep zajlott le a Mönchberg „Sziklába vájt lovasiskolájában” (Felsenreitschule), hiszen ez a különleges építmény Mozart életében is létezett, csak akkoriban lovasbemutatókat, állatviadalokat tartottak benne. Max Reinhard, neves rendező, a salzburgi fesztivál egyik alapítója álmodott ide színpadi előadásokat, az elsőt 1926-ban tartották. 1948-ban volt itt az első operabemutató Herbert von Karajan vezényletével Gluck: Orfeo ed Euridice-je. Parádés koncert- és operahelyszín jött létre az 1960-as években Clemens Holzmeister „fesztivál-építész” tervei szerint. Azóta legendás előadások zajlottak itt, például Jean-Pierre Ponnelle Varázsfuvola-rendezése, mely 1978-tól 12 évig volt műsoron minden nyáron. A Nagy Fesztivál Színház és a „Mozart-ház” mellett ezt is fokozatosan bővítették, felújították. A terem Salzburg egyik büszkesége, befogadóképessége 1400 fő, valamivel kisebb a két másik teremnél. Akusztikája kiváló, a szikla háttér inspiráló teret kínál minden díszlettervezőnek.
Nem hiszem, hogy a Mozart-hét művészeti vezetője, a sztár-énekes Rolando Villazón ismerhette Jurij Ljubimov egykori szenzációs Don Giovanni-produkcióját, amelyet Magyarországon 1982-ben láthattunk a Magyar Állami Operaházban. Mégis az ötlet ezen a színpadon is megvalósult 2023-ban: a zenekar – akárcsak Ljubimovnál - része lett az előadásnak, s a színpadon kapott helyet. A karmester pedig nem volt más, mint Schiff András, aki évtizedek óta saját együttesét, a Cappella Andrea Barca-t irányítja, és viszi vele nemzetközi sikerre többek között Mozart műveit. Villazón néhány éve felkérte őt a három „da Ponte”-opera előadására, válogatott énekes-gárdával a Mozart-hét keretében. A Figaro házassága után azonban jött a Covid-járvány, így a Don Giovanni egy évet csúszott. A szereplők és a zenekar tehát egy térben foglal helyet, miközben a szikla-háttér megfelelő fényeffektusokkal további lehetőségeket nyújtott. Villazón és Schiff együttműködése maximálisan kihasználta a lehetőséget, a zene és a játék organikusan folyt egybe. A karmester, aki a fortepiano szólamot is játszotta, és így hármas irányítást végzett (zenekar, continuo, énekesek), igen nagy feladatot vállalt. Sok éve készült erre a premierre, amely elmondása szerint élete egyik álma volt. Schiff állta a sarat, kézben tartott minden pillanatot, sőt, egy-egy gesztus, mozdulat erejéig néha – diszkréten - belefolyt a játékba is.
(Mozart: Don Giovanni – jelenet, a Donna Elvirát alakító Sylvia Schwartz, Schiff András és a Cappella Andrea Barca)
A „Dramma giocoso”, ahol a drámai csúcspontok komikus bohózatként is megjelennek, Carlo Goldoni drámaíró velencei munkássága során terjedt el. Szentimentális történetek, drámai eszközökkel, majd örömteli fináléval: ez volt a népszerű műfaj, amelyet Mozart is jól ismert. Ám a Don Giovanni, amelyet az „operák királyának” is neveznek, messze túlhaladta ezt, da Ponte librettója szinte mozarti magasságokba és mélységekbe is eljut. Eközben a muzsika folyamatosan kommentálja az eseményeket, karmester, zenekar, énekes-színészek rendkívül koncentrált együttműködését igényelve. Villazón már a mű elején egy csavart tesz a játékba: a Kormányzó késsel támad Don Giovannira, majd szinte beleszalad saját gyilkoló eszközébe. A rendező tulajdonképpen ezzel kissé fel is menti a főhőst, mint gyilkost, ám egy ennél összetettebb és sokkal rosszabb szcenárió következik: Don Giovanni (a fiatal német „rising star”, Johannes Kammler) a cinikus, magának való élvhajhász, aki még saját szexualitásával sincs tisztában. Nem csoda, hiszen Mozart korában még nem vizsgálták az olyan szexuális problémákat, mint az erotománia, szadomazochizmus vagy biszexualitás. Legmagasabb érzelmi hőfok akkor észlelhető a főhősön, amikor Leporellónak öltözve rátámad Masettóra (Julien van Mellaerts), majd kéjesen kínozni kezdi. Végig minden szereplőnél fennáll az ambivalencia: Don Ottavio (Julian Prégardien nagy vivőerejű lírai tenorja) szentként tiszteli Donna Annát, amivel az elegáns leány egy életen át ki is egyezne, mert semmi vonzót nem talál jövendőbelijében. Az amúgy kissé hisztérikus, frigid személyiség (Sylvia Schwartz) kér is még egy évet a házasság beteljesüléséig. Zerlina alig várja, hogy Don Giovanni karjaiba omoljon, nem vágyik egy unalmas házasságra (Julia Lezsnyeva parádés alakítása). Donna Elvira szinte beleőrül szerelmi bánatába (Magdalena Kožená fenomenálisan formálta meg). Leporello, a főhős mellett, életkorban inkább egy apaszerepet személyesít meg, sok humorral és bölcsességgel. Az őt megtestesítő Maurizio Muraro alakítása is kiemelkedő volt. A kormányzót egy élő legenda, a holland Robert Holl személyesítette meg. A 75 éves, mai is aktív neves opera- és dalénekes meggyőző alakítást nyújtott, ráadásul beugrással, Schiff András baráti hívására. Minden utólag belerendezett bonyodalom és személyiségzavar ellenére a zene és Schiff András legnagyobbakat idéző Mozart interpretációja a szereplőket szinte piedesztálra helyezi, miközben e remekmű végiganalizálja a legkülönfélébb személyiségzavarokat. Van-e jobb pszichiáter Mozartnál? A fergeteges előadást hosszan ünneplő közönség elgondolkodtató élményt vitt haza magával.
(Rolando Villazón – próza és a Baborák együttes)
A Mozart-hét továbbra is - Villazón koncepciója szerint - „pur Mozart” maradt, a korábbi évek izgalmas kortárs vagy régi korok zenéjével való szembesítés itt elmaradt. Helyette Mozart sokoldalúságát a Bécsi Filharmonikusok három koncertje, Fabio Biondi világjáró régi zene együttese, az Europa Galante, valamint a világ legfantasztikusabb kürtművészének, Radek Baborák kamaraegyüttesének koncertjei bizonyították. Baborák nemcsak a két klasszikus kürtversenyt, hanem olyan Mozart-töredékeket is előadott együttesével, amelyek alig hallhatók koncertteremben. Modern kürtjén bemutatót tartott a Mozart korabeli natúrkürt hangzásvilágából, amely effektusokat csak ilyen kiemelkedő előadó tud elővarázsolni. A „show”-hoz Rolando Villazón is csatlakozott: az az ötlete támadt, hogy Mozart kürtös barátjának, Joseph Leutgebnek - akinek a mester egykor kürtműveit ajánlotta – emléket állít. Mozart leveleiben is gyakran tréfásan gúnyolódott amúgy igen szeretett és nagyra tartott barátjával. Egyik művének kéziratában (D-dúr koncert rondótétel K. 514) Mozart a legkülönfélébb bejegyzéseket írta: amelyben Leutgebnek üzent, mai terminussal, előadóművész barátját heccelte: Neked írtam Te szamár! – hajrá! – te bestia! – nevetnem kell! – ó, fájnak a golyóim! – Te disznó! – vegyél levegőt, te szerencsétlen! - legalább egyetlen jó hangot játssz már le, Tu cazzo! (fordítsa le, aki tudja és akarja). Itt közlöm az olasz szöveg angol fordítását:
For you, Mr. Donkey—Come on—quick—get on with it—like a good fellow—be brave—Are you finished yet?—for you—beast—oh what a dissonance—Oh!—Woe is me!!—Well done, poor chap—oh, pain in the balls!—Oh God, how fast!—you make me laugh—help—take a breather—go on, go on—that's a little better—still not finished?—you awful swine!—how charming you are!—dear one!—little donkey!—ha, ha, ha—take a breath!—But do play at least one note, you prick!—Aha! Bravo, bravo, hurrah!—You're going to bore me for the fourth time, and thank God it's the last—Oh finish now, I beg of you!—Confound it—also bravura?—Bravo!—oh, a sheep bleating—you're finished?—Thank heavens!—Enough, enough
(Mitsuko Uchida és a Mahler Kamarazenekar - fotók: Wolfgang Lienbacher - Salzburgi Mozart-hét, sajtófotók)
Mozart halhatatlan Requiemje kétszer is megszólalt: Jordi Savall régi zenei együttese (Le Concert des Nations), valamint a Bécsi Filharmonikusok előadásában. Mitsuko Uchida a Mahler Kamarazenekar közreműködésével ismét bebizonyította, hogy Mozart zongoraversenyeinek ihletett megszólaltatója. Daniel Barenboim betegsége miatt elmaradt a Martha Argerich-csel tervezett Mozart kétzongorás verseny. Helyette Igor Levit, fiatal orosz-német zongoraművész játszott a „Bécsiekkel”. Barenboim lett volna a karmester is, aki helyett a fiatal angol sztár Robert Ticciati működött közre. A koncert ugyan Mozartról szólt, de nem azon a hőfokon, amelyen Barenboim vagy Argerich muzsikált volna.
Mozart-művek szólaltak meg a híres Marionettszinházban is, valamint számos gyermekkoncerten, mivel a Mozart-hétnek saját gyermekzenekara, sőt „senior gyermekzenekara” is van.
A múlt év októberében újranyitott, felújított Mozarteum ismét bebizonyította, hogy a nemzetközi zenei élet hiteles és színvonalas központja.