Busoni és az időkapszula
A német Tacet lemezkiadó izgalmas sorozatot jelentet meg a Welte-Mingon cég egykori zongoratekercs-felvételeiből. Legutóbb Ferruccio Busoni felvételeinek kiadására került sor. A borító szerint "ma játszik" Busoni. És ez igaz is. Részben.
Zay Balázs
Michael Welte a Fekete-erdei Vöhrenbachban kezdett "orkesztrionokat", sípokra, ütőkre és néha zongorára is épülő zenegépeket gyártani. 1872-ben a breisgaui Freiburgba költözött a gyár. Michael Welte idősebb fia, Emil 1865-ben az Egyesült Államokra költözött, ő találta fel a zongoratekercset. Szabadalmak sora vezetett a reprodukciós zongora 1904-es bevezetéséhez: ez már nemcsak a hangokat játszotta le, hanem visszaadta a tempót, a frazeálást, a dinamikát, a pedálhasználatot is - némi megszorítással. Némi megszorítással, mert a dinamikai skála szélei felől valamelyest közép felé tolt, továbbá a kezeken belüli dinamikai eltéréseket egy szintre hozta. Debussy 1913 novemberében játszotta fel tizennégy darabját, majd ezt írta Edwin Weltének: "A Welte-készüléknél tökéletesebb reprodukciót elérni lehetetlen. Örömmel biztosíthatom e sorokkal meglepetésemről és csodálatomról a hallottakat illetően."
Ami akkor igaz volt, ma csak részben az. A Welte-Mignon tekercsekkel működő gépzongorák mind Európában, mind Amerikában nagy népszerűségnek örvendtek, s számos jeles zeneszerző és előadó játékát örökítették meg. Az I. világháborút túlélte a technika, de az 1929-33-as gazdasági világválság és az elektronikus felvételi technika aztán gyorsan háttérbe szorította. Annyira, hogy a lejátszók, a Vorsätzerek mind el is pusztultak, ezeket jóval később kezdték újraépíteni. Több kiadó jelentette meg aztán kompaktlemezen is e régi dokumentumok rekonstrukcióit modern zongorán. A Tacet cég a Welte-Mignok tekercsekből indított - mára gazdaggá vált - sorozatot. Talán később az Ampico-tekercsekre is áttérnek, ez azért lenne fontos, mert Rahmanyinov ezzel a céggel állt szerződésben. Ezért a Tacet Rahmanyinov-lemezén ő nem játszik, roppant érdekes azonban a II. szonáta első változatának felvétele Paul Streckerrel. Ki is ő? Nem a festő. Egy nála idősebb német zongorista és híres tanár, nagyon puritán, a zeneszerzőtől éppenséggel eléggé távoli stílussal, mintha Rahmanyinovot az új tárgyilagosság világa kebelezte volna be.
A Busoni-kiadvány igen érdekes. Napjainkban főképp Bach-átiratai hangzanak el. Ezek közül mindössze a Nun freut euch, lieben Christen g'mein korálelőjáték kapott helyet az albumon. Utána Chopin és főképp Liszt. Megtudjuk, hogyan zongorázott Busoni? Igen is, nem is. A maga teljességében nyilván nem, hiszen más az alapismeret és alaphallás, a hűségre törekvés mellett is más a Vorsätzer és a hangszer, valamint az akusztika. Ezek a kiadványok igen sterilek hangzás terén, mintha üres térben szólalnának meg. Ez logikus is, hiszen gép játszik.
Vagy mégsem? Nem teljesen, mert azért sok minden átjön. A Tacet Welte-Mignon Mystery sorozatának egyik darabján Mahler, Reinecke és Grieg játszik. Nyilván különösen Mahler érdekes, aki az V. szimfónia I. és a IV. szimfónia IV. tételét játssza, valamint a Ging heut morgen übers Feld -t, az Ich ging mit Lust durch einen grünen Wald-t. Abszolút átjön Mahler határozott ritmikája, kristálytiszta strukturálása.
Busoni esetében is egyértelműen halljuk a hajdani, a mainál sokkal lágyabb és szabadabb játékot. Ő - sok egykorú virtuóztól eltérően - nem túlságosan szabad, de a későbbiek és napjaink általános ízlése szerint kevésbé kontrasztra törekvő, alapjában véve lágyabb és dallamosabb összenyomást preferál.
Ma Busoni Bach-átiratai a barokkhoz képest erősnek tűnnek, s akik játsszák, általában a nagyromantika később rögzült hangzásképéhez igazítva adják elő. Busoni nem így tett, s meg kell jegyezni, hogy az a hangzás, ami sok okból kifolyólag ma a nagyromantikához társul, egykor nem ilyen volt. S ezt tükrözi Busoni játéka, melyben több a kedélyesség, a könnyedség. Jó példa Liszt II. polonézének eleje. Ezt ma mindenki sokkal erőteljesebben játssza. Ugyanígy érdemes elgondolkodni a La Campanellán. Nem kérdés, hogy ha egy előadást kell kiemelni, az mindenképp Cziffráé. Az elmúlt sok évtized előadói közt sokan küzdenek a darab nehézségeivel. Busoni talán mindnél lassabb, de nem azt érezzük, hogy nem menne gyorsabban, hanem azt, hogy egy másik világban vagyunk. Olyan ez, mint amikor egy XIX. századi festmény látunk, és ahol most minden be van építve, nagyrészt szabad természet szerepel, kevés épülettel. Más a kontraszt, más az akcentusok hatása, eltérő a világ.
Ebbe a teljesen más világba visz vissza a Tacet kiváló sorozata. Az egykori bejátszások mai megszólalásai mindenképp relevánsak, elárulnak sok mindent, de nem adnak vissza mindent. Néha több, néha kevesebb árnyalás, relativizálás szükséges hozzájuk. Kétlem például, hogy Grieg ennyire szikár hangon zongorázott, szerintem az egykori hangszer és mai pedálja nem azonos, s amit játszott, romantikusabban szólt. Ugyanakkor tipikus zeneszerzői megközelítés a tiszta ritmizálás és hangzáskép. Mahlernél a peckes játék logikusabb. Nem tudjuk, milyen lehetett pontosan, de nem is fontos annyiban, hogy zenekari tételeket és dalokat ad elő, mindenesetre a feszes ritmika mindenképp domináns jellegzetesség.
A magam részéről sokra tartom Felix Mottlt, akiről nem szokás megemlékezni, pedig ő öltöztette zenekari köpenybe a Wesendonck-dalokat. Az ő anyaga Wagner-nyitányokat és zenekari részleteket tartalmaz, feltűnő és igen fontos, hogy milyen lágyan és dallamosan, s milyen nyugodtan játszik. Ez mindenképp megfontolandó adalék, hiszen egy másfajta Wagner-képet közvetít. Ehhez érdemes hozzátenni a legkorábbi releváns Wagner-bejátszásokat, például Karl Elmendorff 1928-ból származó bayreuthi Trisztán és Izolda-felvételét, amelyben Nanny Larsén-Todsen és Gunnar Graarud énekelte a főszerepeket. Mottl zongorás bejátszásai és ez kiegészítik, erősítik egymást.
Hogyan zongorázott Busoni? A lemezfelvételek révén jobban ismert, későbbi időktől eltérően kényelmesebben, nyugodtabban, lágyabban, több hangulati utalással. Nem véletlen a műsor sem, érthető okból hajdanán nagyobb súly esett a rövidebb darabokra, valamint az operaparafrázisokra.
Kiadó: TACET
Katalógusszám: 0244-0-CD