Bukolikus és egyéb tragédiák

A Profil kiadó rendszeresen jelentkezik történelmi jelentőségű archív felvételek közreadásával: ezúttal Richard Strauss Daphne című operájának Rudolf Kempe vezényelte felvételét jelentették meg.

Zay Balázs

Richard Straussnak azokat az operáit, melyeket A rózsalovagot követően írt, tradicionálisan és tévesen alulértékelik. A Daphnét Karl Böhm mutatta be 1938-ban Drezdában, akivel aztán két élő felvétel is készült Bécsben, 1944-ben Maria Reininggel és 1964-ben Hilde Guedennel. Böhm kitűnő karmester volt, de – érdekes módon különösen az általa személyesen is jól ismert Strauss operáiban – előszeretettel rövidítette a vezényelt műveket. A mű első teljes felvétele Bernard Haitink dirigálásával, Lucia Popp főszereplésével 1983-ban jelent csak meg. A Profil kiadó Semperoper sorozatában most megjelentette a mű 1950-es drezdai premierjének felvételét.

A karmester, Rudolf Kempe, nem húzott a darabból, így tulajdinképpen ez az első teljes felvétel. A hallgató örömét egyvalami csökkenti csak, a nem igazán jó hangminőség. A felvétel élvezhető, ha rááll az ember, noha a hangkép nem igazán szép, ami azért is kár, mert Straussnak – alulértékelt librettistája, Joseph Gregor nyomán – valóban sikerült bukolius hangulatot teremtenie, s ez ily módon kissé töredezetten jön csak át. A hangulati elemnek ebben a zenében kiváltképp jelentős szerep jut, így a hallgatónak kvázi ki kell töltenie a töredezett hangzásban lévő űrt. De aki akarja, annak megy, s egy rendkívül érdekes előadás tanúja lehet. Az idilli hangulatú mű sötét időben jött létre, Strauss már nem dolgozhatott a Zweiggel, Európa a pusztulás fel rohant.

A háború utáni Drezda különös hely volt, még továbbélt valami, ami nagyrészt elmúlt. Az operaház romokban állt még sokáig, de az együttes kiváló tagokkal működött. Hallhatjuk a korábbi vészterhes idők jeles énekeseit, kezdőket, akik közül később többen kiemelkedő pályát futnak be. Ezúttal Gottlob Frick és Theo Adam. De olyanokat is megismerhetünk, akiket máshonnan aligha. Ilyen a címszereplő, Gudrun Wuestemann. A fotók tanúsága szerint nem lehetett nehéz elképzelni az idilli világ szépségeként. Hangja valahol középen van az ismert Daphnék közt, nem olyan kedves, mint Popp, nem olyan bársonyos, mint Renée Fleming, nem olyan lírai, mint Gueden, de igazán szép alakítást nyújt és reményteljes hangnak tűnik. Alig maradt fenn vele felvétel, így ez annál értékesebb. Ugyancsak ismeretlen az Apollót alakító Helmut Schindler, akit akár jó Wagner-énekesnek is el tud képzelni az ember. Peneios szerepében a fiatal Frick nagyon meggyőző alakítást nyújt.

Kempe vezénylése nagyon jó, tempói alapvetően inkább kényelmesebbek, ami illik a darab idillikus karakteréhez. Érezni a wagneri, sőt bergi hatást is olykor, s ez érdekes kérdést juttatott eszembe. Vajon miként vélekedett Strauss Berg operáiról?

Míg felettébb örömteli, hogy fennmaradt az 1950-es felújítás bemutatójának felvétele, bizonyos fokig szerencsésebb lett volna kicsit később felvenni egy olyan előadást, melyben már felszabadultabbak az énekesek – persze a színpadi mozgás ezúttal elég erősen hallható zörejei nélkül. Ám az is nagy dolog, hogy egyáltalán hallhatjuk, s hogy a borzalmas pusztítás után öt évvel újra virágzott a művészet az ötös számú vágóhíd fölött.

Érdekessége a kiadásnak az appendix, divatosan „bonus”. Részletek a műből a bemutató három szereplőjével, Margarete Teschemacherrel (Daphne), Torsten Ralffal (Apolló) és Böhmmel. Böhm vezénylése dinamikusabb, „wagneresebb”. Furcsa belegondolni, hol is vagyunk. Elvarázsol az idilli antik világ, de hamarosan kitör a II. világháború. Virágzik a művészet, virágzik az emberi gonoszság.

Kiadó: Profil Edition Günter Hänssler

Katalógusszám: PH07038