Boston Connection

A régóta a „legangolosabb” amerikai városban, Bostonban élő Gárdony László, aki jó három évtizede a Berklee zongoraprofesszora, és nem mellesleg a keleti parti koncertélet aktív szereplője, új albummal jelentkezett. Nem is akármilyennel. 

Iván Csaba

Az utóbbi években inkább a jazz standardok újra értelmezése érdekelte, a szólózongorás albumai, mint a Serious Play (2017-ben) vagy a La Marseillaise (2019) ennek lenyomatai. Most visszatért korábbi sikeres triója ritmustandemjéhez, a szintén a Berklee-n oktató John Lockwood bőgőssel és Yoron Israel dobossal közösen készítették az Ever Before Ever After (2003), Natural Instinct (2006), Dig Deep (2008), Signature Time (2011) című albumot, sőt a legutóbbi 2015-ös Life In Real Time című lemezen is együtt játszottak (ahol beszállt a szaxofonos Bill Pierce, Don Braden, Stan Strickland is). 

A bostoni WGBH Stúdióban rögzített és a Sunnyside Records-nál megjelent tizenegyedik album letisztult triómuzsika - lenne, ha nem egészen új irányba indulna el. Close Connectionon cím precíz jelzése a koncepciónak. Kinek jutna eszébe a zongoristán kívül, hogy a már a Bartók konziban rá nagy hatást gyakorló mester népzene ihlette műveinek, a 80-as évek progresszív rockjának és a modern kreatív jazznek egyedi szimbiózisát megteremtse? Mert pont ezt teszi ezen a korongon. A 12 új szerzeményt meghallgatva fenntartásunkat lassan zárójelbe tehetjük, hogy a magyar népdalok és az Atomic Rooster, a Deep Purple, a King Crimson vagy az Emerson, Lake & Palmer kompozíciói milyen koordinátarendszerben találkozhatnak össze. A Gárdonyi-féle jazz-algoritmus - elvégre elvégezte a matek-fizika szakot is az ELTÉ-n - szűrőjén keresztül ez remekül működik. 

 

 

Nála az innováció alapja pont a szokatlan nézőpont, intuíciói ebből táplálkoznak. A lemezanyag sajátos balansz megteremtésére törekszik érzékeny patikamérlegre támaszkodva: már az albumnyitó felvétel, az „Irrepressible” megadja ehhez a támpontokat progresszív rockos alapozású népdalmotívum az akusztikus jazz lendületes groove-jaival kombinálva. A vonóval bőgőn előadott szólammal indított „Cold Earth” a lemez zárásaként a népdaltól indítva fordított úton ugyanezt teszi meg. A „Strong Minds”-ot hallgatva Jon Lord juthat eszünkbe, az ő elementáris energiáját varázsolja most elénk a zongorista, csak épp swinges könnyedséggel ötvözve. Az album egyik varázsa az az evokatív játék, hogy például a „Sweet Thoughts” esetében is egy laza keringőt poliritmikus jazz-valcerré varázsol. Itt már érthetjük, hogy Gárdony nem akarja újra feltalálni a kereket a jazzben, nem töröl le a tábláról minden képletet, nem tagad minden konvenciót és hagyományt a radikalizmus jegyében, ami mindig nagyobb sajtófigyelmet generál. A játékmód az, ami különlegessé teszi: a jazz kreatívitását a progresszív rock sodró energiáit és a népdal közérthető egyszerűségét társítja. Egy hiteles szakértő (ő maga) „új progresszív jazz”-ként definiálta ezt a játékmódot egy interjúban. 

Az emóciók és fantázia dimenzióiba invitálja a hallgatóját: egy táncházba, mikor a sodró lendületű „Cedar Tree Dance” szól, aztán egy kis klub szélső asztalához az „All That Remains”-t hallgatva. A „Times of Discord” esetében legkézenfekvőbb Bartók hatása, de a népdal témát aztán a rubato előadással kimozdítja eredeti paramétereiből. Csak a „Savanna Sunrise” lóg ki nálam kicsit a sorból. Koncerten nyilván prímán szól, és talán annak illusztrálására került a lemezre, hogy a koncepció más zenei világ esetén is működik, mert ez a tipikus afrikai ízekre (és hangszerekre) lett kitalálva. De ennek eldöntését bízzuk rá a leendő hallgatókra, hiszen a szép és himnikus „Everybody Needs a Home" pazarul passzol mellé. Ajánlom még meghallgatásra a bravúros „Night Run"-t, mert ahogy néhány kompozíció óhatatlanul Bartók művek részleteit idézi meg (az Allegro barbarót például), úgy itt meg nem ördögtől való, ha a Gillespie opuszok, a„Salt Peanuts" vagy az "I Remember April" frázisa ugrik be valakinek, de még Monk „Rhythm-a-Ning"-ja sem rossz nyom. 

Azt hiszem érdemes lesz ápolnunk ezt a bostoni kapcsolatot. 

 

Kiadó: Sunnyside Records (2022)