Blancrocher úr és két csembalista

Ki tudja, ki volt Charles Fleury? Megyünk vissza az időben. Couperin sírja. Blancrocher sírja. Ravel darabja visszavezetett bennünket Couperinhez. De sok Couperin volt, egész dinasztia. Történetesen most a "nagy" François Couperin nagybátyjáról, Louis Couperinről van szó, és az ő darabja vezet el minket Sieur de Blancrocher-hoz. Ő volt Charles Fleury. Egykor oly neves lantművész, hogy halála után több zeneszerző is megsiratta. Sajnálatos módon egyetlen saját kompozíció maradt fenn tőle, s azt sem tudni, komponált-e egyáltalán, vagy "csak" átiratokat készített, melyek egyikét ismerhetjük.

Zay Balázs

A L'Encelade kiadó Pierre Gallon csembalóművész közreműködésével jelentette meg a Blancrocher úrra emlékező tombeaukat. A lemezen Diego Salamanca előadásában elhangzik Blancrocher úr Allemandeja is. A négy emlékezést Denis Gaultier és François Dufaut lantművész, valamint Louis Couperin és Johann Jakob Froberger csembalista írta. A lantosok művei értelemszerűen átiratban hangzanak el, de ez egy olyan korszak volt, mikor ez szinte mindennaposnak számított.  

Szegény Charles Fleury még negyvenes éveit taposva hasonlóképp lelte halálát, mint a nagy német tenorista, Fritz Wunderlich: leesett a lépcsőn. 

Kicsit visszavisz minket a lemez a francia barokk felívelő korszakába, mikor remekművek sora született. E darabok közelebb álltak egymáshoz, mint a későbbi korok remekei, de a zene megunhatatlan világát nyújtják. Szerencsére napjainkban virul a csembalójáték, kiváltképp annak köszönhetően, hogy restaurált eredetiken és minőségi kópiákon majdnem el lehet érni az eredeti - ahogy mondani szeretik,  az "autentikus" hangzást, azzal a megkötéssel persze, hogy nagyvárosi zajhoz és elektronikus hangzáshoz szokott, Beethovent, Bartókot, Beatlest, Sosztakovicsot hallott fülünkkel nyilván nem úgy hallunk, mint példának okáért Charles Fleury. 

 

Gallon elég nyugodtan, de nem kifejezetten lassan csembalózik, játéka csak kicsit flexibilis. Igen érdekes összeállítású lemeze dicséretet érdemel, még akkor is, ha szigorúan nézzük, és megjegyezzük, ha kiváló is, nem éri el Christophe Rousset vagy Scott Ross példás játékának szintjét. 

Egy másik egyidejűleg megjelent lemez szorosan kapcsolódik az iméntihez. Ezen is megszólal Louis Couperin Tombeau de Monsieur Blancrocher című darabja. A lemez érdekessége, hogy a Couperin-család több tagjának műveiből mutat be válogatást: Louis és a "nagy" François mellett annak unokatestvére, Armand-Louis négy szerzeményét is halljuk. Csak két orgonista, François apja, Charles, valamint unokatestvére, Nicolas maradt ki a sorból. A három Couperin alkotásait három különböző csembalón adja elő a Dux kiadó lemezén a lengyel Dorota Cybulska-Amsler. Ő szintén jeles csembalista. Stílusa eltér Gallonétól, meglehetősen dinamikus. Elismeréssel kell, hogy illessem. Tempós előadásai esetében kevésbé releváns az agogika kérdése, hiszen frontális erénye az összefogottság.  

 

Végezetül két megjegyzés. E lemezek révén megemlékezhetünk Blancrocher úrról, főképpen azonban azokról, akik fontosnak találták, hogy kedves barátjuk emlékét megörökítsék. S a két korong arra is rámutat, mennyi felfedezetlen kincs rejlik a barokk lant- és csembalóirodalomban, melyek közelségét az is mutatja, hogy nemcsak a Gallon lemezén hallható átiratok, hanem a lantcsembaló révén is összeér a kettő. 

 

Kiadó: L’Encelade 

Katalógusszám: ECL 1901

 

Kiadó: DUX 

Katalógusszám: DUX1547