Bernstein és Fekete Gyula operái a CAFe Budapest programjában
A CAFe Budapest kortárs művészeti fesztivál Bernstein két zenés színpadi művét is kínálta, az egész estét betöltő Candide-ot, valamint a Trouble in Tahiti-t, ennek párdarabjaként Fekete Gyula Római láz című, 1992-ben komponált kamaraoperája szólalt meg.
Lehotka Ildikó
Száz éve született Leonard Bernstein, a XX. század egyik meghatározó egyénisége; zeneszerzőként, karmesterként, zongoraművészként és zenei ismeretterjesztőként egyaránt hírnevet szerzett. Bernstein 1954-56 közt írta a Candide-ot, és többször átdolgozta, az október 13-i, Müpa-beli előadáson a chelsea-i változatot hallhatta a közönség. A kiszenekar (UMZE) a színpad jobb szélén kapott helyet, így a minimális, de kielégítő díszletnek kevesebb hely maradt. A jelmezek tetszetősek voltak, a történet érdekes, a zenei megvalósításban sem találhattunk sok kifogásolni valót, az est mégsem marad emlékezetes. A történetet hosszúnak és talán töredezettnek érezte a közönség (a szünetben sokan hazamentek), pedig humorban nem volt hiány. Az előadás hangosítással zajlott, érzésem szerint indokolatlanul, a vokális szakaszok angolul, a párbeszédek magyarul hangzottak el. Szemenyei János Candide-ja remek karaktert mutatott, a színész uralta a színpadot. Antonia Dunkjo énekelte (nem tökéletesen) és játszotta Kunigunda szerepét, balettmozdulatai és spárgája egyedi az énekesnők között. A kisebb szerepeket megformálók közül a Maximillian szólamát tolmácsoló Geiger Lajost, Kálnay Zsófiát (Paquette), és a mindig kiválóan éneklő Wiedemann Bernadettet (Félfenekű hölgy) emelhetjük ki. Hámori Máté karmester nem csak az előadás menetét irányította, hanem énekelt is (Oroszlán). Kálmán Péter öt szerepet is vitt, tulajdonképpen ő volt az előadás motorja. A Pécsi Balett és az Magyar Állami Operaház Énekkara minden elismerést megérdemel. A Fény századából adaptált regény és a XX. századi szórakoztató zene ezúttal nem kötötte le teljesen a közönséget, hiányzott a dramaturgiai feszesség.
Fotó: Hrotkó Bálint / CAFe Budapest
A két másik darabot a Zeneakadémia Solti Termében tekinthettük-hallgathattuk meg. A Trouble in Tahiti bár könnyed zenei anyaggal bír, mégis komor témát feszeget: a kiüresedést. Bernsteinnek ez az egyetlen olyan színpadi műve, amelynek szövegét is ő írta. Az amerikai álom és valóság gúnyos ábrázolása komikus elemekkel ötvöződik, például a korabeli amerikai tévéreklámokat megidéző trió tagjai pantomimmozdulataival. Dinah (Meláth Andrea) és Sam (Bakonyi Marcell) házassági válságának legfőbb vesztese a közös gyermek. Egyik szülő sem megy el az iskolai színházi előadásra, és nem is várják otthon a gyereket, mert moziban vannak. Az eseményeket „kommentáló” trió fantasztikus színpadi jelenléttel bírt, tökéletesen hozva az amerikai álomvilágot, a megemlített személyeket. A trió két férfi énekese (Erdős Róbert, Erdős Attila) remek volt, plasztikusan adta vissza a korabeli hangulatot. Estefania Avilés hangja azonban gyakran nem is jutott el a hallgatókig – három személyt láttunk, kettőt hallottunk. Meláth Andrea és Bakonyi Marcell nagyszerűen énekelt, karakterábrázolásuk emlékezetes marad.
Fekete Gyula Római láz című kamaraoperája két, a virágkorán túli asszony alá- és fölérendeltségi viszonyát, a múltbeli sérelmeket ábrázolja. Az opera keserű csattanóval zárul. A mű zenei nyelvezete nagyon színes, lebilincselő, a zenei anyagot remek előadásban hallhattuk. Meláth Andrea ezúttal Ms Grace Ansley szerepét énekelte, Szabóki Tünde Ms Alida Slade-et keltette életre. Kettejük párbeszéde aprólékosan mutatta be az elfojtott érzelmeket és gondolatokat. Makiko Yoshida és Ayane Imai mint kozmetikus és a két főszereplő élete egy-egy mozzanatának megidézője szintén emlékezetes alakítást nyújtott. Az október 20-i előadáson a Budapesti Vonósok együttesét Dobszay Péter (Bernstein: Trouble in Tahiti) és Serei Zsolt irányította, a két darabot Almásy-Tóth András rendezte. A jelmezek, a színpadkép, az előadás minősége kiváló estet eredményezett.