Zenetörténeti különlegességek Baráti Kristóffal

A Müpa 2016/17-es évadának művésze, Baráti Kristóf január 18-án különleges koncertet adott a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. Már a műsor-összeállítást sem mondhatjuk mindennaposnak, hiszen a zenetörténet minden korszakából hallottunk darabokat.

Lehotka Ildikó

Baráti Kristófnak ’rajongótábora’ van, koncertjei teltházasak, így volt ez alkalommal is. A fiatal művész repertoárja színes, nem zárkózik el a kortárs daraboktól (írnak is számára műveket), a Kaposfesten igen ritkán megszólaló kompozíciókat is játszott. Müpa-beli koncertjének első része Haydn C-dúr hegedűversenye után Vivaldi koncertjeit ígérte. Merész vállalkozás három Vivaldi hegedűversenyt játszani, különösen egymás után, de Baráti előadása mindegyik darabnál más volt, mindig tudott valami újat adni a közönségnek. Baráti és a Liszt Ferenc Kamarazenekar nem a ma divatos régizenés játékmódot hozta, mégis nagyszerűen szólaltak meg a művek a maguk virtuozitásával, a lassú tételek éterien játszott szólóival. A Haydn-koncert a tiszta, világos formát, az egyszerű, mégis invenciózus dallamformálást jelezte, remek tolmácsolással.

 Fotó: Müpa - Csibi Szilvia

A szünet után versenyműveket ugyan nem, annál inkább különlegességeket hallottunk, így Ysaye op. 23-as A tavalyi hó (Les Neiges d’antan) című darabját. A lassú műben különleges effektusként kettős fogásos üveghangok is megszólaltak, gyönyörű volt a mű, nem kevésbé Baráti érzékeny játéka. Jean Sibelius háromtételes, a barokk contertók gyors-lassú-gyors tételrendjét idéző Szvitje (hegedűre és vonósokra, op. 117) sem gyakori a koncerttermekben, de érdemes volt műsorra tűzni. A III. tétel motorikussága, virtuozitása, a pizzicatós szakasz emlékezetes marad. Arvo Part Fratres című, rengeteg letétben létező műve közönségsikerre talált (a második ráadás is ez volt), ahogy a koncert hivatalos programját záró Saint-Saens-darab, a Bevezetés és rondo capriccioso. A koncert legcsillogóbb kompozícióját élvezhettük, bombabiztos, virtuóz technikával, rendkívüli kifejezőerővel, de a technikai megoldások mellett a zenei megvalósítás nem sikkadt el, ahogy Baráti Kristóf játékában ezt mindig tapasztalhatjuk. Baráti ráadásként Ysaye 2. szonátájának nyitó tételét játszotta, fantasztikusan – a (szonáta minden tételében jelen lévő) Dies irae-dallam plasztikusan rajzolódott ki, nem csak a zeneszerzői véna, de a megvalósítás is kiemelkedő volt.

 Fotó: Müpa - Pető Zsuzsa 

A Liszt Ferenc Kamarazenekar hangzása nagyszerű, ez a koncert azt is bizonyította, hogy érzékenyen figyelnek az együttest ez alkalommal irányító szólistára. A zenekar hangszíne jellegzetes, finom, homogén, játékuk az összeszokottságot mutatta.