Barangolás a portugál lélek birodalmában

„I know not what tomorrow will bring” – a felvétel mottója Fernando Pessoa halála előestéjén papírra vetett mondata. A sors sajátos fintora, hogy szó szerinti fordítása (Én nem tudom, mit hoz a holnap) a magyar közönségnek Seress Rezső dalát juttatja eszébe. A gondolat egyébként át- meg átszövi a megannyi alteregóval multiplikált portugál költő életművét – Mohácsi Árpád fordításában a Portugál tengerben így jelenik meg: „Hogy mi lesz, nem tudhatom”.

Fittler Katalin

A kiadvány remek alkalmat kínál, hogy a magyar zenekedvelő megtanulja a jelentős kortárs portugál zeneszerző nevét, aki ezúttal az általa alapított Ensemble Darcos dirigenseként is közreműködik. Együttesével a zeneirodalom kamarazenei remekeinek megismertetésére vállalkozott, így az előadóktól nem idegen a különböző stílusok jellegzetes faktúráinak a megszólaltatása. A 15 egybekomponált tételből álló Time Stands Still címét John Dowland dalától kölcsönözte, amely hetedikként csendül fel (a páros számú tételek Dowland remekeit elevenítik fel). Túl azon, hogy méltán jegyezheti saját szerzeményként Nuno Cȏrte-Real, az egész mű afféle kompozitórikus reflexiónak is tekinthető Dowland művészetére. A kiválasztott hét (lant)dalt keretező tételek – a zárótétel kivételével - Dowlandnak (és korának) azt a gesztusát idézik, hogy a címben név szerepel, ajánlásként-utalásként-hivatkozásként. A portugálok számára minden bizonnyal több név rejt „ismert” személyt, mint a külföldieknek. A kísérőszövegnek köszönhetően azonban némiképp tájékozódhatunk – túl azon, hogy felismerhettük a nemzetközi ismertségnek örvendő portugál énekesnő Maria Joāo és a svéd gordonkaművész Mats Lidström nevét. A zárótétel címe az idézett Pessoa-mottó.

 

 

A hangszeres tételek gyakran kontrasztálnak a „bánat gyermeke” dalainak hangvételével. Ahány tétel, annyi kapcsolódás az átörökített stílusokhoz-szerkesztésmódokhoz. És aligha csodálkozhat a hallgató, ha eme zenei poliglott világban ismerős szavakra, kifejezésekre talál. Ezek egy része talán nem több érzetnél, amely a szerző – hasonlóképp szinte csupán ösztönös – gesztus-választásából keletkezett. De aligha lehetetlen nem gondolni a búcsúzó zárótétel markáns motívumánál Beethoven zongoraszonátájának Lebe wohl! témájára. (Asszociációkra megannyi lehetősége kínálkozik valamennyi hallgatónak, zenei előélete, ismeretanyaga függvényében!)

A szoprán szólista Ana Quintans hangjának némiképp éles kontúrja ideális többlet-lehetőség az objektív-távolságtartáshoz, amely tovább tágítja a hangzás perspektíváját. A felvétel (tehát, a kompozíció) élményének elmélyítésében minden bizonnyal nagy szerepe van annak, hogy a stilárisan rétegezett anyag valamennyi szegmensének nemcsak értő, hanem egyben ihletett előadója is valamennyi közreműködő. Olyan kortárs kompozíciót ismerhettünk meg, amely a jó zenész kritériumaiként felsorolt valamennyi „kiművelt” érzékszervet megszólítják, s az eredmény: meghallgatása után többnek, gazdagabbnak érzi magát a hallgató.

 

Kiadó: Artway Records

Katalógusszám: AWR020001