Bach - szép mederben

Csak egy formája van egy műnek? Néha bizonyos tekintetben igen - ha nincs alternatíva, csak az interpretációt illetően. Máskor eleve több van. Vegyük a III. Brandenburgi versenyt. A II. tétel helyén csak a kis átvezetés, vagy előtte improvizáció csembalón, zongorán, átvett vagy pótlásként komponált zenekari tétel, mely Bach befejezésébe torkollik. Sorozatok esetén a helyzet megint más. Az eredeti sorrend - avagy egy választott másik. A teljes mű - vagy csak egy része. Utóbbi szempontok keveréke. 

Zay Balázs

Piotr Anderszewski új lemezén Bach II. Wohtemperiertes Clavier-ciklusából válogatott egy hosszú lemeznyi anyagot. A széleket leszámítva változtatott a sorrenden is, így a kép, a forma más: 1., 12., 17., 8., 11., 22., 7., 16., 9., 18., 23. és 24. prelúdium és fúga.  A kép máshogyan is változik még - a hangszer, illetve annak kora alapján. Csembaló, zongora, esetleg klavikord, orgona. S a csembaló kora - régi dromedár vagy korhű ilyen vagy olyan rekonstrukció. 

Anderszewski zongorán játssza a kiválasztott 12 párt. Nem is akárhogyan. A részben magyar származású, lengyel zongorista azon kevesek közé tartozik, akikben sosem csalódtam. Most is azt hozta, amit vártam. Tiszta hangkép, mely azonban nem szikár. Disztingvált frazeálás, mely azonban egyúttal eléggé változatos. Színes hangzáskép, mely azonban nem túl tarka, ha a dinamika oldaláról közelítjük meg, annak ellenére egységes, hogy a skála elég széles. 

 

 

E ponton érdemes kitérni a máig ható alternatívákra, hogy ezek kontextusában is szemlélhessük Anderszewski előadását. Gould extrém áttetsző, peckes, a szólamokat a korábbi romantikus alá-fölérendeltséggel szemben egymással szembehelyező játéka. A romantika tovább élése, extrém szinten HJ Lim előadásában, aki Bachból már-már Rahmanyinovot csinál, Barenboim ehhez képest mérsékelt, amúgy elég erős romantikája, s mindenekfelett Sir Schiff András kiegyenlítetten lebegtetett dinamikájú megközelítése, mely a Bach-játék egyik vitathatatlan csúcspontja. Ő kétszer is felvette a teljes Wohtemperiertes Clavier-ciklust, alapvetően megegyező stílusban, egymástól mintegy negyedszázadnyi időbeli eltéréssel (Decca, ECM).

Anderszewski előadása Schifféhez áll a legközelebb, persze rengeteg kisebb-nagyobb eltéréssel. Schiff egész csodálatos módon képes az anyag mintegy mennyei szinten lebegtetésére, sajátos dinamikai ekvalizálására. Anderszewski ennél szélesebb skálán mozog, játéka azonban szintén egységes, nyugodt és szintén valamiféle képzeletbeli közepet megjelenítő, amikor az elhelyezés nem jelent egyúttal valamitől erős eltolást. 

Kiemelkedően ízléses, nemes, elegáns előadásról van szó. Diszkrétnek is mondható, azonban ha rendesen odafigyel az ember, egyáltalában nincs szó túlzott visszafogottságról, pusztán a jó ízlés szabta keretek közti mozgásról.   

 

Kiadó: Warner Classics 

Katalógusszám: 19029511875