Bach à la Klee

A stuttgarti születésű Helmuth Rilling 1954-ben alapította a gächingi György-templom kórusaként a Gächinger Kantorei nevű énekkart. 1965-ben hozta létre a velük való együttműködés céljából a Stuttgarti Bach-Collegium nevű zenekart. 2013-ban a Drezdában született Hans-Christoph Rademann vette át az együttes vezetését, aki előtte a Dresdner Kammerchor, az NDR Chor és a RIAS Kammerchor karnagya volt.  Ezután a két együttes közös neve Gaechiger Cantorey lett. Ezzel a névvel szerepelnek az Accentus kiadó új Máté-passió lemezén is. 

Zay Balázs

Rilling és két együttese akkor vált világszerte ismertté, amikor az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején az amerikai CBS Masterworks lemeztársaság felvette velük Bach nagy oratóriumait, a Máté- és a János-passiót, a h-moll misét, a Karácsonyi oratóriumot, valamint a Magnificatot és a Schemelli-daloskönyvet. 

A következő két évtizedben aztán a Hänssler kiadó jelentette meg velük ezek újabb felvételeit, valamint Bach-kantátákat. 

Rilling első Máté-passió felvétele több szempontból egészen kivételes. Alapvetően két okból. Az egyik a felvételek teljes spektruma viszonylatában kiemelkedő drámaiság, a másik - részben ezzel összefüggésben - Siegmund Nimsgern egészen kivételes Jézus-alakítása, mely szokatlanul eleven és dinamikus, amihez hozzájárul Nimsgern erős basszusa. Az alakítás markánsan eltér a megszokott, főképp Dietrich Fischer-Dieskau nevéhez fűződő bársonyos, finom, lírai megközelítéstől - ami azért is érdekes, mert Fischer-Dieskau amúgy kifejezetten drámai szokott lenni. A történés szemléltetése és átélése szempontjából Rilling CBS Masterworks-felvétele egyedülálló. A Hänssler cégnek készített, második felvétel szintén igen magas szintű, Thomas Quasthoff szereplése kifejezett pozitívum a basszus-áriákban, az azonban kár, hogy nem ő énekli Jézus szerepét, még akkor is, ha Matthias Goerne szintén kiváló a maga nemében. A korábbi felvétel evangélistája Adalbert Kraus volt, aki nem rendelkezett a legnagyobbak hangjával, mégis nagyon jó alakítást tudott nyújtani. 

 

 

Rademann új lemeze egészen más. Noha az új karnagy híven folytatja nagy elődje munkáját, megközelítése sok tekintetben ellentétes Rillingével. Rilling második bejátszása lágyabb, simább az elsőnél, Rademannhoz képest azonban eleven. Rademann a szépségre, a finom harmóniára, a manapság divatos vékonyabb hangzásra helyezi a hangsúlyt. Az előadás nagyon kidolgozott, nincs drámaiság híjával, de mindenképp fő karaktere a harmonikus és könnyednek megtartott hangkép. Patrick Grahl igen szépen oldja meg az evangélista szerepét, énekbeszéde természetes. Míg a második Rilling-felvételen szereplő Michael Schade hangja teltebb , Peter Harvey Jézus-alakítása pedáns, korrekt volta ellenére is távol van nemhogy Nimsgern autoritatív alakításától, hanem Jézus minimálisan adekvát portréjától is. Nemigen tudok jobbat mondani a basszus-áriákat éneklő Krešimir Stražanacról sem. Korrekt ő is, azonban hangja nem erre a szerepre való. Az áriákat éneklő Benedikt Kristjánsson a vékonyabb, líraibb tenoristák köréből való. A nők, Isabel Schiketanz szoprán és Marie Henriette Reinhold alt alapjában véve jók, a ma kedvelt vékonyabb, könnyedebb kategóriába tartoznak ők is. 

Rademann arányérzéke, finomságokra figyelmes volta csodálatosan szép előadást eredményez, mely igen gyakran Paul Klee differenciáltságára és gyengédségére emlékeztet. A finom szövésű előadás nem válik egyhangúvá, amihez az is hozzájárul, hogy Rademann - főleg az áriákban - a historikus szemléletet kultiválja és a sietősebb tempókat preferálja.  

 

Kiadó: Accentus Music 

Katalógusszám: ACC30535