Az emlékezés hagyományának az éltetése

1945. február 13: Drezda rommá bombázása. Amióta Rudolf Kempe 1951-ben a drezdai emléknapon Verdi Requiemjének előadásával emlékeztetett, hagyománnyá vált, hogy a Sächsische Staatskapelle e műfaj jeles alkotásainak egyikét tűzi műsorra. 

Fittler Katalin

2021 februárjában az aktuális körülmények lehetetlenné tették monumentális kompozíció megszólaltatását. Ezért a Semperoper színpadán kis létszámú együttes (a pandémia-követelte előírások betartásával) J. S. Bach kantátáiból összeállított műsort szólaltatott meg, s ezt a közönség nélküli emlékkoncertet hangfelvétel juttatja el a békevágyókhoz.

Két szólókantáta (Ich habe genug és Mein Herze schwimmt in Blut) hangzik el, egy-egy kantáta-bevezető Sinfonia-tételt (Ich hatte viel Bekümmernis és Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen) követően. A dirigens Philippe Herreweghe, a két szólista: Dorothee Mields és Krešimir Stražanac. A reprezentatív kísérőfüzeteket tartalmazó album egy bónusz-korongot is tartalmaz, amelyen három korábbi emléknapi felvételből hallható részlet, két rövid interjú keretében. 

 

 

„Ahol a szavak elhagynak bennünket, ott kezdődik a zene” – Heine mondása speciálisan érvényesül ebben az esetben, hiszen a műsor jórészét szöveges tételek adják. És sajátosan érvényesül Ludwig Wittgenstein – hasonlóképp közkeletűen idézett – mondása, miszerint „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”. Az emléknap elsősorban a drezdaiakat érinti, szélesebb körben a németeket – de a rombolással szemben hitet tevő szándék aktualitása mindenkit megérint.

Minden bizonnyal másként muzsikálnak a hivatásos zenészek is ilyen alkalmakkor, amikor ember-mivoltában érintettnek érezheti magát az is, aki térben-időben réginek tekinti a konkrét történelmi eseményt – de nem lehet pusztán információként-adatként elkönyvelni, napjaink társadalmi-politikai viszonyai közepette. A gyász és vigasz, a néma sóhajok és a szótlan panaszok: élethelyzetek kísérői, a zenébe-fogalmazás mindenkor erőforrás. 

Szinte szertartás-érzetünk támad a kantáták hallgatása során – olyan erős a kohézió múlt és jelen között, a közönség (még a lejátszóberendezés mellett magányosan ülő zenehallgató is) a közösség-erejét érzi Bach zenéjéből. Tehát, aligha lehet szó egyszerű „zenehallgatásról”!

A szép kivitelezésű és informatív kísérőfüzet tudásanyagot ad, a felvételről készült fotók pedig – másik idősíkként – napjaink körülményeit dokumentálják. Megható hallani a karmestertől az interjúban, ahogyan hitet tesz a muzsikus-léthez elengedhetetlen zenélésről (ami itt korántsem megélhetési forrás értelmében szerepel), és az elkötelezettségéhez hasonló tartás sugárzik a hangokból is. 

A Bach-műsor égető aktualitásához képest szinte hangkép-értékűek a műrészletek, melyek közül a 2014-es Verdi-Requiem és az 1995-ös Mahler II. szimfónia felvételének helyszíne ugyancsak a Semperoper volt, Berlioz Halotti miséje pedig 1994-ben a Kreuzkirchében hangzott el. Azokra élő koncertélményként emlékezhetnek az egykori hallgatók – ellentétben a Bach-műsorral.

Az egyik booklet hátlapján hangolókulcsra akasztott maszk látható. Mélyértelműen szemlélteti, hogy a járvány elleni védekezés során sem hanyagolható el a léleknemesítés, a zene varázshatalma, tartást és erőt adó példázataival.

 

Kiadó: Profil –Edition Günter Hänssler 

Katalógusszám: PH21024