Az együttlélegzés művészete

Philippe Jaroussky a budapesti koncerttermek visszatérő vendége, mindig nagy várakozás előzi meg fellépéseit. Szeptember 13-án sem volt ez másként, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe pótszékeket is beállítottak. Ez alkalommal Jaroussky partnere a fiatal, és nemzetközileg elismert Baráth Emőke volt.

Lehotka Ildikó

A hét Händel-operából (Ariodante, Lotario, Parnasso in festa, Almira, Giulio Cesare, Rodelinda, Scipione) és az Op. 6-os concerto grosso-sorozatból összeállított pasticcio egy szerelmi történetet jelenített meg. A koncert hangulatát jelzi, hogy a két énekes színpadra lépését hatalmas taps fogadta, a concertotételekkel bevezetett áriák és duettek végén is szinte tapintható volt a közönség lelkesedése. A csodálatos hangú kontratenor enyhe náthával lépett színpadra, de ez nem rontotta az elődás minőségét. Tolmácsolásának két csúcspontja számomra a második részben hallott két ária volt, az egyik egy virtuóz részlet a Xerxészből, valamint az Ariodantéból a szinte ikonikus Scherza infida (a remek fagottszólóval). Jaroussky énektechnikája bámulatos, hihetetlen könnyedséggel és természetességgel tolmácsolja a legnehezebb zenei anyagot, erről lemezei és korábbi koncertjei is tanúskodnak. Az angyalhangú énekes azonban nem csak a látványos passzázsokat, hanem a legkülönfélébb érzelmeket is képes átadni a közönségnek. Baráth Emőke elragadóan énekelt, ő is megajándékozta a közönséget egy virtuóz áriával, rögtön az első duett után. Az énekesnő az áriákban megfogalmazott érzéseket egészen finom módon adta át a közönségnek. A duettek tolmácsolása azt mutatta, hogy két olyan művészt hallunk, aki reagál a másik zenei mozzanataira, Jaroussky és Baráth Emőke nem csak a szó szoros értelmében lélegzett együtt. Mindkét énekes hihetetlen szép pillanatokat szerzett, a koncert során többször megállt az idő a hallgatók számára. Ilyen pillanat volt például a Geloso tormento kezdetű, oboaszólós ária, vagy az első részt záró Io t’abbracio kezdetű duett.

Philippe Jaroussky és Baráth Emőke (fotó: Nagy Attila / Müpa)

A Jaroussky és művésztársai által 2002-ben alapított Ensemble Artaserse hangzása kifejező, a rövid concertotételek csodálatosan szóltak, bevezetve és jelezve a vokális anyag hangulatát. Bár a koncert elején néha előfordult egy-egy pontatlan megoldás, ez nem volt olyan mértékű, hogy befolyásolta volna az est megítélését.

A közönség nem maradt ráadás nélkül, a koncertet egy duett zárta: Händel Tamerlanójából a Vivo in te, mio caro bene kezdetű szakasz. Bátran állíthatjuk, hogy az est emlékezetes marad.