Also sprach Schubert, avagy van új a Nap alatt

Mintapélda az utánozhatatlanságra – így is definiálhatnánk azt, amit Ilker Arcayürek és Simon Lepper hívott életre a Schubert-dalokból összeállított „The Path of Life” című felvételen.

Fittler Katalin

Még egy Schubert-válogatás – gondolja a potenciális hallgató, végigolvasva a 18 - többé vagy kevésbé gyakran hallható - dalból álló programot. Elfogulatlanságát megőrizni kívánva, nem a kísérőszöveggel kezdi az ismerkedést, hanem a hallgatnivalóval. És lenyűgözve ámuldozik. Mert valami egyedivel találkozik.

Amikor kigyönyörködi magát – bevallva, hogy az egyedi produkciónak sajátos értékrendet állított fel – olvasni kezd. Mint aki fellapozza a példatár végén a feladatmegoldásokat tartalmazó fejezetet. Ez már játék, saját „megoldás”, azaz „vélemény” birtokában, amit bármiféle információ nem változtathat meg. És ismét öröm: a szavakba nehezen foglalható, szubjektív értékelést megerősítő beköszöntőt olvashat az énekestől, tehát kiderül, hogy mindaz, amit érzetként regisztrált, tudatos elképzelés-vállalás volt a művész részéről. 

Az énekes, imponáló szerénységgel, inspiráló forrásként a marokkói fotóművész, Achraf Raznani ama megjegyzésére utal, miszerint ő a képeivel „történeteket akar elmesélni”. A képi illusztrációkat végignézve, nyilvánvaló, hogy mi ragadta meg a tenor fantáziáját. Hasonló alapállásból kiindulva, tudatosan nem újabb „Best of Schubert” albumot tervezett, nem is dalénekesi önarcképet a dalösszeállítás által, hanem történetet, történeteket villant fel. 

 

 

Miközben lelkesedem, tudom: távolságtartó szakmabeli (énekes) mértéktelenül fanyaloghat, számonkérve (néha objektíve talán jogosan is) kontrollt, „steril” hangképzési megoldásokat. Az elfogulatlan/fogékony hallgató számára az ilyesfajta elvárásokat „felülírja”, hogy mindaz, ami megszólal, kerek egész. Konkrét adatok ismerete nélkül is nyilvánvaló, hogy a „kifogásolható” apróságok nem technikai hiányosságból vagy zenei igénytelenségből fakadnak. (A török Arcayürek ötéves korától élt Bécsben, a Sängerknaben neveltje, és számottevő operaénekesi életrajz birtokában inkább az a meglepő, hogy mennyire mentes a daléneklése mindenfajta operás manírtól.)

Sajátos érzelmi életutat járunk be az előadókkal a dalválogatás eredményeképp, melynek fő állomásait négy címszó jelzi: Szerelem – Vágy – Belső béke keresése – Rezignáció. Ki-ki ráismerhet személyes érzéseire, és rácsodálkozhat az érzelmi szféra gazdagságán túl arra a felsőbbrendű szépségre, amely azt sejteti: minden tapasztalás (legyen személyes, vagy katartikusan közvetett) gazdagítja a személyiséget.

Eme érzelmi utazás során nem „idegenvezetőnk” a két előadó, hanem többet megélt partnerek, akik személyes (művészi) tapasztalataikkal tágítják zenei horizontunkat. Teljesítményük nem elsődlegesen interpretáció, hanem magas szintű művészi felkészültség birtokában élményközvetítés, ha úgy tetszik, történetmesélés, életérzések, szituációk megjelenítése. 

Ilker Arcayürek zongorista-partnerének, Simon Leppernek  zenei „előéletéről” érdekes tudni, hogy ő a híres King’s College neveltje – mely intézmény időről-időre a legnagyobb számban az énekes-utánpótlásról gondoskodik. Lepper zongorázása arról győz meg, hogy korántsem csupán technikai felkészültséggel bocsátja útra növendékeit a nagynevű cambridge-i iskola, hanem a mögött megbízható alapot a zenei igényességre nevelés jelent. 

A szó legnemesebb értelmében tekinthetjük „vállalkozásnak”, „projektnek” a művészek megvalósult elképzelését – olyanként, ami egyediségében egyszeri, ugyanakkor példamutató a tekintetben, hogy a sajátos szempontnak köszönhetően sokak vesznek észre új felfedeznivalókat maguknak a gyakran – kissé felületesen – ismertnek képzelt zeneirodalmi területeken is.

 

Kiadó: PROSP 

Katalógusszám: 0009