A zene odafent van!
Az improvizáció az emberi kreativitás egyik legkomplexebb formája, derült ki a Cziffra Fesztivál egyik legkülönlegesebb programján. Balázs János és Lajkó Félix improvizációs estje előtt ugyanis Freund Tamás agykutató tartott előadást a kreativitásról. Az itt elhangzottak pedig lehetőséget adnak arra, hogy más szemszögből is rátekintsünk a fesztivál néhány fellépőjére.
Magócsi Anikó
“A zene odafent van! Minden korszakban csak néhány kivételes ember rendelkezik megfelelő antennákkal, hogy ezt fogja, dekódolja, és mindenki számára hozzáférhetővé tegye.” – Freund Tamás ezzel a Vukán György idézettel kezdte előadását a Cziffra Fesztiválon. Az agykutató kiemelte, a semmiből a valamit megteremtő emberi agy megismerése az emberiség egyik legnagyobb kihívása. A tudomány pedig többek között a zenei alkotási folyamat vizsgálatán keresztül próbálja megismerni a legmagasabb rendű kognitív agyi folyamatokat. A zene ugyanis – akár műveljük, akár hallgatjuk –, segít közelebb kerülni ahhoz, ami „odafent” van.
Fotó: Szöllősy Mátyás, Cziffra Fesztivál
Freund Tamás az idegsejtekben és az agykéregben lezajló folyamatok, valamint a belső világunk impulzusait szállító agyi pályák bemutatása mellett előadásában kitért arra is, hogy a korai zenetanulás fejleszti az idegsejtek közötti kapcsolatokat, ezáltal általános értelmi képességeinket. Az információ-robbanás korszakában pedig belső világunk gazdagítása az egyik fő védelmi háló lehet az agyra nehezedő adaptációs nyomással szemben. Ezért lenne fontos, hogy nemcsak minden gyerek, de minden ember élete részévé váljon a zenetanulás és a zene. Ennek pozitív hatásait a jazz-zenészként és kórustagként is tevékenykedő agykutató személyes példákon keresztül is illusztrálta.
De térjünk vissza az egyik legösszetettebb alkotói folyamathoz, az improvizációhoz, ami nemcsak azért kivételes, mert közben az emberi agy minden egyes pillanatban döntési kényszerbe kerül, hanem többek között azért is, mert számos inger egyidejű feldolgozására (zenésztársak játéka, ritmusok, dallamok megjelenése, belső világunkból fakadó érzelmi reakciók, megelevenedő memória nyomok) készteti az agyat. És hogy miként történik ez a gyakorlatban? Erről az előadás után azonnal tapasztalatot lehetett szerezni, ugyanis Balázs János és Lajkó Félix improvizáltak, mintegy demonstrálva a professzor által elmondottakat. Ami ott született a színpadon, egyszeri volt és megismételhetetlen. Pillanatnyi zene, ami az ösztönös és öntörvényű, valamint a gondos tanulással és alázattal kimunkált muzsikus találkozásából született.
Másnap pedig a török származású zongoraművész, Fazil Say hangversenyén bizonyosodhattunk meg arról, hogy a kottahű zenei interpretáció helyett mit ad, ha egy művésznél nem lehet tudni, hogy a következő ütemben a zenemű hangjait, vagy az előadó improvizációit halljuk majd. Őserő nyilvánult meg a színpadon, amit a közönség nagy része vastapssal hálált meg, és reméljük, a zongora is kiheverte azóta az olykor túlzónak ható ütéseket és billentéseket.
Az írás Freund Tamás prezentációjának felhasználásával készült.