A Universal-tűzvész egyetemes tanulságai – I. rész

Amikor tűzvész pusztított 2008-ban a Universal lemezkonszern hollywoodi raktárában, a lángok gyorsan, a hírek lassan terjedtek. A cég mindent elkövetett, hogy legalább a bizalom ne essen a tűz áldozatául, ha már eredeti felvételek odalettek. A New York Times Magazine nemrég publikált oknyomozó cikke rengeteg olyan kérdést felvet, amelyre nem csak a világ legnagyobb lemeztársasága főnökeinek kell keresni a választ. Zipernovszky Kornél írása.

Igazi szenzáció volt tavaly, hogy „új” John Coltrane-lemez jelent meg Both Directions at Once – The Lost Album címmel. A klasszikus felállású kvartett lényegében befejezett egy lemeznyi anyagot 1965 tavaszán, amit az Impulse! lemezcég félretett, mert túltermelés volt az együttes lemezeiből. Coltrane kapott egy magnószalag-másolatot a masterről, ezt értékesítették nemrég a szaxofonos első feleségének, Naimának az örökösei. 55 évvel a felvétel után kellett tehát kiegészíteni a jazztörténeti könyveket és diszkográfiákat.

Tíz évvel korábban viszont nem került elő Coltrane neve, amikor tűzvész pusztított a Universal filmstúdió területén, és az ott tárolt eredeti hangfelvételek is odavesztek. A lángok gyorsan, a hírek lassan terjedtek, Coltrane, Louis Armstrong, Billie Holiday, Ella Fitzgerald, Bing Crosby, Judy Garland, vagy éppen Bob Dylan, Louis Jordan, Chuck Berry, John Lee Hooker, Muddy Waters no meg Aretha Franklin neve szóba sem került. Idén júniusban a The New York Times Magazine viszont oknyomozó cikket közölt a tűzvész előzményeiről, következményeiről, az elpusztult anyagokról, a szemtanúk és néhány érintett emlékeiről. Jody Rosen riportja bombaként robbant.

A lángok a Universal Studios Hollywood területén, egy díszletvárosban 2008. június 1-én hajnalban csaptak fel. Hegesztési munkákat végeztek egy tetőn, és ugyan a munkások feltehetően kivárták a kellő időt, hogy nincs-e túlhevülés, a tűz mégis fellobbant. Egy biztonsági őr adta ki a riasztást, a stúdió saját tűzoltói és a hivatásosok, összesen több százan oltottak. De a tűz gyorsan terjedt, mert kicsi volt a víznyomás az oltáshoz, és mert a beépített vízpermetezők nem működtek. A tűz elérte a 6197-es számú, hét és félezer négyzetméter alapterületű csarnokot, amelyet a dolgozók videóraktárnak hívtak. Kétharmadát valóban videó- és filmszalagok tárolására használták, de egy elkerített, több mint kétszáz négyzetméteres részen, öt és fél méter magas polcokon nem filmek voltak, hanem a Universal Music Group (UMG) történelmi jelentőségű eredeti hangfelvételei. A tüzet fogott bádogépület és a bent lévő anyagok lángszóróhoz hasonlóan okádták kifele a lángokat, az oltás megoldhatatlannak látszott, ezért bulldózerekkel lerombolták a raktárt. Ezután habbal és vízfecskendőkkel próbáltak elszigetelni a tűz pusztítását, de ez végül csak közel 24 óra után sikerült.

A filmek és az épület az NBC Universal tulajdona volt, a UMG bérelte tőlük a raktárrészt. Ez a világ legnagyobb lemezcége, szövevényes története cégeladások és akvizíciók szüntelen sora. Ennek részletezése messze vezetne, de a tűzben elégtek Impulse!-, Decca-, Chess-, MCA, ABC, A&M, Geffen- és Interscope-címkével megjelent lemezek eredeti felvételei. Jody Rosen írása a labelek történetére is utal, miközben fő narratívája Randy Aronson, a raktár és archívum akkori vezetőjének személyes sorsa. Aronson már nem dolgozik a cégnél, és ezért szókimondóbban nyilatkozott arról, hogy mit lehetett és mit kellett volna másképp csinálni, hogy ezt a katasztrófát megelőzzék, vagy legalább a rizikót csökkentsék. A cikk legfélelmetesebb állítása is Aronsontól származik. Miközben maga a New York Times és más lapok a céges információk alapján a napihírekben eleinte csak névtelen előadókat és pótolható mértékű veszteségeket emlegettek, Aronson becslése szerint 175.000 felvétel semmisült meg. Egy felvétel mindig több számból állt, így nem csoda, hogy a UMG egy szigorúan bizalmas vállalati dokumentumban félmillió zeneszámra becsülte a kárt. Ha a cég nem indít kártérítést a raktár tulajdonosa, az NBC Universal ellen a tűz utáni évben, és ebben viszont nem felfelé tornássza a becsült kárértéket, talán ma sem tudnánk sok részletet, ám a periratok egy része kutatható. A peren kívüli titkos megegyezést a cégcsoport két része között végül négy hosszú évvel később írták alá. Az iratokban sok mindenről szó van, de az odaveszett masterek teljes listája ebből sem áll össze. Nem csoda, hiszen a nyilvántartás a tekercsek kísérőcédulája volt, és ezek másolatát kapcsos dossziékba rakták. A cégvagyon lajstromában persze ennek is szerepelni kellene, főleg, ha esetleg a UMG eladósorba kerülne. És erről bizony már szó is van. A részvények nagyobbik részét piacra akarja dobni a tulajdonos Vivendi. A Deutsche Bank szakértői által kalkulált ár nem lebecsülendő: 33 milliárd dollár. A szóba jöhető vevők között A osztályú márkák találhatók: Apple, Amazon, Alibaba. A cég fő értéke persze a jelenleg slágerlistás popelőadók sora: Drake, Taylor Swift, Ariana Grande, stb., de azért Frank Sinatra- vagy Beatles-katalógussal sem büszkélkedhet akárki a sajátjaként. Csakhogy a lemezcégek fennállásuk óta mindig is a mának éltek, és kisebb gondjuk is nagyobb volt a kiadatlan felvételek és eredeti mesterszalagok őrzésénél. Így történhetett meg, hogy Elvis Presley többsávos mesterszalagjait az RCA a hetvenes években leselejtezte. Ahogy a Lost Tapes kifejezés a posztumusz Coltrane-kvartett album címében is erősen eufemisztikus: leselejtezték bizony ennek a többsávos eredeti mesterszalagját is.

A cégek a tárolásra sokáig nem, vagy csak alig fordítottak gondot, és tűz pusztított már itt is és máshol is. ’72-ben például az MGM lemezcégénél, akkor a Verve-archívum egy része semmisült meg. Először a lángok tizedelték, azután a romos raktárban az eső tépázta meg. A UMG viszont, amelyik nemcsak a filmstúdió területén, hanem az ország távoli pontjain és a tengeren túl is tárolta anyagait, tett erőfeszítéseket a nagy tűz óta, hogy aranytartaléka ne veszhessen el. Jelentős részét professzionális tárolócégeknek, leginkább egy főleg föld alatti raktárakat üzemeltető vállalatnak adta át megőrzésre. Megpróbálták azután összegyűjteni és digitalizálni az olyan jellegű mastermásolatokat, mint amilyenből a Coltrane-féle Lost Tapes-t is végül kiadták. Persze a digitalizálást is elkezdték már a múlt században, de ez a tűzkárt alig tudta ellensúlyozni. A szkeptikus Aronson szerint a kétéves, nagy összvállalati kampány során az elégett masterek egyötödét tudták pótolni. Hivatalos cégadatok szerint jelenleg kétszer annyit költenek tárolásra, megőrzésre, mint öt évvel ezelőtt. Kötöttek egy nagyon előnyös megállapodást is időközben a Kongresszusi Könyvtárral, 200 ezer, 1926 és 1948 között készült hordozót adtak ajándékba kutatási célokra, fenntartva a szerzői és kiadói jogokat.