A tökéletes élmény nyomában I.

Egyetlen nap alatt nagyságrendileg 60 ezer gondolat suhan át elménkben, és az ezt követő napokban, hetekben ezekből körülbelül 57 ezer ugyanaz - közli az eredményt egy nemrégiben napvilágot látott kutatás. Ám Michael N. Shadlen neurológus professzor egy tanulmányában a következő megállapítást teszi: „az agyunkban keringő gondolatok túlnyomó többsége a tudatosság radarja alatt mozog, ami azt jelenti, hogy bár az agyunk feldolgozza a szükséges információkat, mi ezzel nem vagyunk tisztában és nem használjuk őket.” Mégis ezek a gondolatok határozzák meg a cselekedeteinket, érzéseinket, élményeinket, kapcsolati rendszerünket, a világról és önmagunkról alkotott képünket – vagyis tulajdonképpen a sorsunk alakulását is. És van olyan pillanat, amikor ebből a gondolattengerből egyszer csak varázsütésre kiemelkedik vagy megszületik az az egyetlen, amely valóban sorsmeghatározóvá válik.  

Könyves Klaudia 

Négyrészes cikksorozatunk az ilyen ihletett pillanatoknak ered a nyomába, és olyan eseteket elevenít fel, amikor a művészet iránti szenvedély és a tökéletes élmény megörökítése – mint látni fogjuk – egy egészen különös területen inspirálta az alkotókat: a műszaki készülékek fejlesztésében. Olyan életutakkal fogunk megismerkedni, amelyekben a zenei élmények hatása az audioeszközök tervezésének és alkotásának a tükrében mutatkozott meg, illetve az is bemutatásra kerül, hogy hogyan vált a hangzás lehető legélethűbb átadásának missziója piacvezető márkanévvé. Főszereplőink a high end hifi világában jól ismert alkotóemberek: Mario Marcello Murace (a Chario Loudspeakers egyik alkotója), Roy Gandy (a REGA Research Limited manufaktúra alapítója) és Franco Serblin (a Sonus Faber megálmodója) – az ő életfilozófiájuk és világszemléletük mentén haladva jutunk el a zene misztikus világából a mérnöki realitás talajára.

Annak ellenére, hogy bár ritkán nevezünk egy mérnök által megalkotott szerkezetet műalkotásnak, valójában ugyanazok a mechanizmusok, stációk és lelkiállapotok jellemzik ezt is, mint a művészi műalkotás folyamatát. Pedig manapság már elengedhetetlenek az olyan mérnöki konstrukciók, amelyek éppen valamely művészeti produktum értékeit hivatottak megörökíteni, közvetíteni, átadni, vagy transzformálni a befogadó számára – vagyis a műalkotás spirituális élményét kívánják összhangba hozni a fizikális világ valóságával. A feladat nem mindennapi, hiszen a személyiséget és a gondolkodást is befolyásoló agyszerkezet és agyműködés nehezen tud kapcsolatot teremteni az érzelmi tartalmak és a racionalitás síkján mozgó gondolatok között, mivel más területet érintenek, aktivizálnak. (Az agykutatás eredményeinek ismeretében ma már köztudott ténynek számít, hogy az érzelmi és a racionális beállítottságot túlnyomórészt az agyi tevékenységek határozzák meg). Mindez azt is jelenti, hogy sajátos gondolkodásmódra van szükség ahhoz, hogy egy mérnöki tervezőasztalon egy emocionális élmény átadásának szándéka legyen a vezérfonal, és valóságos kapcsolat jöhessen létre a két, olykor összefonhatatlanul távolinak érzékelt világ között. 

 

Ehhez azonban szükség van még valami másra is: egy „delta-pillanatra”, egy „aha-élményre”, amely hirtelen, villanásszerűen kipattintja az új ötletet, a megoldást. Tudósok, kutatók, feltalálók visszaemlékezéseiben gyakran visszatérő momentum ez a különleges ráeszmélés-pillanat, amit sokszor hosszas töprengés, vagy egy fennálló probléma előz meg. Tudományos cikkek számolnak be arról, hogy az ilyen különleges pillanatokban műszerekkel kimutathatóan jelenik meg egy erőteljes és hirtelen aktivizálódás az agyban, méghozzá akkor következik be a „tudatküszöb átlépésének mozzanata, amikor az agy által összegyűjtött információ elér egy bizonyos kritikus szintet”. Más szóval: egy olyan agyhullámról van szó, amely képes bekapcsolni az ember képzeletbeli személyes küldetéstudatát. Eme hirtelen felismerés, ráeszmélés klasszikus példája Arkhimédész esete, akinek meg kellett állapítania egy koronáról, hogy valóban aranyból készült-e, vagy olcsóbb fémet is tartalmazott. A hosszas töprengés után egy fürdőzés közben villanásszerűen ráébredt, hogy egy test által kiszorított folyadék mennyiségéből következtetni lehet az anyag sűrűségére és minőségére is. (Az már csak a legenda része, hogy a „heuréka, megtaláltam!” felkiáltás után anyaszült meztelenül rohant végig az utcán). De nem kell a legendákkal tűzdelt régmúlt távlataiba merülnünk példáért: néhány évvel ezelőtt történt, hogy Nick Woodman szeretett volna szörfözés közben képet készíteni magáról, majd egy ilyen ihletett pillanatban született meg a GoPro, a kis méretű, ámde nagy felbontású képeket készítő digitális kamera, amely különösen alkalmas az extrém sportok személyes élményének rögzítésére. Továbbá említhetnénk az Ikea alapítójának esetét is, aki azzal a problémával küzdött, hogy a kis méretű autójába nem fért be a vásárolt asztal – a lábak levágása tehát az összeszerelhető bútorgyártás ötletének megvalósítását eredményezte. Érdekes Samuel Morse esete is, aki egy tragédia nyomán érzett mély fájdalom okán találta fel a távírót... A felesége halálesete és egy megkésett levél indította el benne a gondolatot, miszerint az emberek kommunikációja örökre megváltozna ennek a szerkezetnek a megalkotásával. És akkor még nem is ejtettünk szót Bill Gates vagy Steve Jobs ihletett pillanatairól, amelyek világvezető nagyságokká tették őket és termékeikkel sokak életét változtatták meg. 

Ebben a sorozatban olyan mérnököket mutatunk be, akiket zenei élményeik inspiráltak egy új zenelejátszó készülék megalkotására, vagyis a minőségi zenehallgatás igénye nem a befogadó részről támasztott feléjük feltételeket, hanem mérnök-alkotói oldalról. Egyikük Mario Marcello Murace, aki szakmáját tekintve villamosmérnök, akusztikai mérnök, majd hangsugárzók tervezésével foglalkozott, a Chario Loudspeakers egyik névadó alkotója lett. Mindemellett pszicho-akusztikai kutatóként is ismert. Szakmai tapasztalatait a milánói Scala és a Conservatorio G. Verdi hangmérnökeként mélyítette el és kutatásainak eredményeit a gyógyítás területén vitte tovább – a hangszeres zeneterápiában, valamint a hangterápiában egyaránt. Saját hitvallása szerint „valójában mindkét tudományág teljes mértékben megfelel az audioészlelés alapjainak. Az elmúlt években kutatásaim nagy részében arra összpontosítottam, hogy összehangoljam őket a pszicho-akusztikával, hogy egy egyedülálló elmélethez vezető utat találjak. Legfontosabb célkitűzésem egy elfogadható hipotézis megalkotása, amely megmagyarázza az akusztikus teljesítmény átalakulását az érzelmekkel teli hallásérzékelésre”. És bár visszavonult a cége éléről, napjainkban is aktívan részt vesz Chario hangsugárzók tervezési, akusztikai mérési és tesztelési folyamatában.

Szintén zenei élmény inspirálta a gépészmérnökként tevékenykedő Roy Gandy-t is egy új lemezjátszó típus megalkotására. A Ford gyárban dolgozott, amikor elkezdett lemezjátszót építeni, elkötelezetten azzal a céllal, hogy valami jobbat hozzon létre, mint amit addig hallott. Társával 1973-ban alapították az ikonikus REGA Research Limited manufaktúrát, amely ma a világ egyik vezető analóg lemezjátszó gyártó vállalatává vált és a világ számos országában forgalmazza készülékeit. Hitvallása szerint soha nem a hifi érdekelte – a hifi koncepció mint fogalom mindig is furcsa volt számára. Ami szenvedélyesen foglalkoztatta a kezdetektől és foglalkoztatja ma is, az maga a zene. Számára a zene nem egy műfajról szól, hanem dallamot, harmóniát, hangszerek játékát jelenti, és a tervezőasztalon megálmodott készüléknek képesnek kell lennie arra, hogy átadja a zenei előadás varázslatát. Arra a kérdésre, hogy mi indította el benne az alkotóvágyat, a csoda keresését, egyik interjújában így válaszolt: „hét éves voltam, amikor egy élő zenei előadáson meghallottam valami olyat, amit korábban soha sem hallottam a rádióban. Ezt a varázslatot szeretném, ha átadnák a készülékeim”. 

Franco Serblin mint fiatal olasz vállalkozó és designer, szenvedélyesen érdeklődött az audiovilág iránt és korán megfogalmazódott benne a döntés, hogy egy attraktív hangsugárzót tervezzen. 1980-ban építette meg az első hangsugárzót, a Snail projectet, amelyből csupán 10 készülék készült el. 1983-ban megalapította a Sonus Faber manufaktúrát, amelyet 33 év után hagyott el, és született meg a saját nevét viselő vállalkozás, majd az első hangsugárzó, a Ktêma. Filozófiáját így fogalmazta meg: „a zene iránti szenvedélyem, valamint a hangszerek és anyagaik iránti érdeklődésem a 80-as évek eleje óta vezérlik kutatásaimat. Lantok és hegedűk, a fa és a húrok, a formák és a felépítésük harmóniája inspirálták és ihlették a hangsugárzóimat”. Franco Serblin munkája során arra törekedett, hogy olyan hangsugárzókat építsen, amelyek képesek a zene nyelvén kommunikálni azokat az érzéseket, amelyeket nem lehet szavakkal kifejezni. Fontos volt számára, hogy létrejöjjön egy hang, amely képes elérni a lélek mélységeit. 2013-ban bekövetkezett halálát követően misszióját veje, Massimiliano Favella viszi tovább, aki 2020-ban mutatta be saját hangsugárzóját, az Accordo Essence-et.

Mindhárom életúton tehát a műszaki hivatásban jelentett fordulópontot a zene iránti szenvedély és az élmény visszaadásának szándéka. A hangok világának érzelmi hatása azonban érdekes módon a fizikai törvényszerűségek, számok, eszközök, mérések, mértani alakzatok, akusztika és műszaki konstrukciók világában nyitott előttük új távlatokat, majd a kábelekből, csatlakozókból, apró alkatrészekből megalkotott készülékek a vizuális műalkotások varázsával kaptak egyedülálló, szemet gyönyörködtető küllemet. A töretlen fejlődés útját járó hangrögzítés, illetve lejátszás folyamatosan új lehetőségeket teremt a művészek és alkotásaik számára: gondoljunk Glenn Gouldra, akinek művészi ars poeticáját éppen az ilyen elektronikai konstrukciók teljesítették ki, ugyanis pályája csúcsán a koncertezés teljes felhagyása mellett döntött, és onnantól fogva visszavonulva csak a hangfelvétel készítésének szentelte idejét. Mindez pedig 1964-ben történt, amikor még a hangfelvétel technika – a mai megítélésünk szerint – igencsak kezdetlegesnek számított! Úgy érezte, hogy sokkal nagyobb hallgatóságot tud megcélozni a hangfelvételein keresztül, mint a koncertjeivel, és az volt a meggyőződése, hogy a hangfelvétel kevésbé kíván kompromisszumokat, mint a hangverseny. Utóbbi esetében ugyanis másképp hallja a hangszerét maga az előadó, megint másként a közelben lévő, illetve távolabb ülő hallgatóság, míg a hangfelvétel során mindenki számára elfogadható hangzásképet tud létrehozni. Ahogy egy Yehudi Menuhinnal folytatott beszélgetésében mindezt összefoglalta: „a felvételeim a legjobb gondolataimat őrzik”. 

Ennek a gondolatnak a mentén oly módon is jellemezhetjük az említett műszaki eszközöket, mint amelyek a legkiválóbb zenei élmények lenyomatait őrzik. A mérnöki precizitás és a zene által keltett érzések különös találkozása ekképpen válik a tökéletes élmény elapadhatatlan forrásává mind az alkotó, mind pedig a befogadó számára. Ahogy ezt Csíkszentmihályi Mihály költőien megfogalmazza: „Életünkről alkotott képzeteink az élményeinket meghatározó erők szülöttei. Ezen erők mindegyike hatást gyakorol arra, hogy jól vagy rosszul érezzük-e magunkat, és legtöbbjüket nem vagyunk képesek befolyásolni. Nem sokat tehetünk azzal kapcsolatban, milyen arccal születtünk, milyen a vérmérsékletünk vagy a testalkatunk, nem választhatjuk meg – legalábbis egyelőre –, hogy milyen magasak vagy milyen okosak legyünk. Nem választhatjuk meg szüleinket és születésünk időpontját, – és legtöbbünknek nem áll módjában dönteni arról, legyen-e háború vagy gazdasági válság. Génjeink, a gravitáció ereje, a levegőben úszó pollen és a kor, melybe születtünk, határozzák meg számtalan egyéb feltétellel együtt azt, amit látunk, amit érzünk és amit teszünk. Ezek után nem meglepő, hogy hiszünk abban, hogy sorsunkat elsősorban rajtunk kívül álló erők vagy felsőbb hatalmak irányítják. Mindezek ellenére mindannyian átéltünk már olyan pillanatokat, amikor azt éreztük, hogy nem ismeretlen erők taszigálnak ide-oda, hanem mi magunk irányítjuk cselekedeteinket, saját sorsunk urai vagyunk. Az ilyen ritka alkalmakkor szinte átszellemülünk, olyan gyönyörűséget érzünk, mely mérföldkő lesz majd emlékeinkben és azt súgja, mindig ilyennek kellene lennie az életnek. Ez az érzés az, amit tökéletes élménynek hívunk.”

 

(A cikk az Allegro Audio Kft.-vel együttműködésben készült.)